Egy óra a Hópárduc feleségével

(Mi pedig a program előtt Sterczer Hildát, a Hópárduc feleségét.)

Milyen ember volt Erőss Zsolt?

Önazonos. Neki nem voltak arcai, ugyanolyan volt a hegyen, vagy amikor előadást tartott, illetve, amikor hegyi túrát vezetett, vagy apaként. Egy nagyon boldog, kiegyensúlyozott ember volt.

Amikor Zsolt elveszette a lábát, az emberek nem koppintottak az orrára, hogy ez egy intő jel?

Ezt mindenki belénk akarta beszélni. A halálát követően pláne. A hegymászásban ez benne van. Inkább azt mondom, ez egy lehetőség volt számára, hogy átgondolja az életét, vagy, hogy egy más irányba menjen.

Minden bizonnyal, az otthon ülés lett volna a másik végzete.

Eredendően minden nyomás arra terelte, hogy újra hegyet másszon. Ez volt a könnyebbik út, hiszen azt ismerte. Tudta, hogy abban nagyon jó; onnan nagyon nehéz lett volna valamilyen teljesen mást találni.

Ráadásul neki nem a síkon, hanem a függőlegesen leküzdött 8000 méternél robbantak az endorfinbombái.

Pontosan!

Ahogy idejöttem, azon gondolkodtam, hogy létezik némi párhuzam: Zsolt és Robert Capa haditudósító, vagy Jack Kerouac beat-író közt. Mindannyiukat az élmény, a megismerés, azaz az út hajtotta – noha nekik nem volt családjuk.

Zsolt ebben hitt, azonfelül ebbe bele is szorult; s mire megállapodott, azzal azonosult, hogy neki ebből kell fenntartani a családját. Ez egy önmagát gerjesztő folyamat volt: előadásokat tartott, naptárokat készített, amit árult és a többi.

Mennyire volt nehéz megnyílni Szilvia előtt? Tulajdonképpen, csak kiterítette a lapjait.

Egyszer egy riporter vagy ötször megkérdezte, hogy nem gondolom-e illúziórombolásnak, ami a könyvben van?

Konkrétan mire gondolt?

Nem fejtette ki.

Amikor befejezték a könyvet, kvázi kibeszélte önmagából a szomorúságot?

Még azelőtt, Tapolyai Emőke pszichológussal átbeszéltem mindent. A gyászfeldolgozás alapvetően nem tud nem pszichológiai lenni. Ráadásul, ami benne van a kötetben, azok nem akkor születtek meg – amikor beszéltem Szilvivel –, hanem az már egy öt éves történet kiforrása. Ezzel szemben egy nagyon jó lezárása egy életszakasznak. Mert amikor megjelent a könyv, akkor kézbevettem, elolvastam, becsuktam és feltettem a polcra.

Marci

***

A Hópárduc (oroszul: Снежный барс) címet azok a hegymászók kapják meg, akik a volt Szovjetunió mind az öt hétezres csúcsát megmásszák.