Az asztmás jogász egyedüli magyarként jutott fel a világ tetejére Tibet felől, majd Nepál irányából is meghódította a Mount Everestet – amihez 7200 métertől oxigénpalackot használt – és az Antarktisz partjáról gyalog érte el a Déli-sarkot. Ma már csak az Északi-sark választja el attól, hogy teljesítse az Explorer’s Grand Slamet, a felfedezők legnagyobb kihívását.

Neszmélyi Emil a Déli-sarkra érkezésekor Forrás: Neszmélyi Emil
Ami azonban igazán megkülönbözteti őt sok más sportolótól, az a szemlélete. Nem hivatásos hegymászó vagy extrémsportoló, hanem mint mondja: „egy közülünk”, aki a hétköznapi élet mellett keresi a határokat. Küldetése nem a rekordok hajszolása, hanem annak bizonyítása, hogy így is lehet: civilként, munka és magánélet mellett is elérhetők olyan teljesítmények, amelyek első hallásra elérhetetlennek tűnnek.
Előadásai ezért sem róla szólnak. A történetek mögött mindvégig az a cél, hogy a közönség hazavigyen magával valamit, egy gondolatot, amely erőt adhat a saját hétköznapjaiban. Az ismeretterjesztés, a tévhitek eloszlatása, más sportolók teljesítményének bemutatása éppoly fontos számára, mint az inspiráció. Nem véletlen, hogy sokan arról számolnak be: előadásai után a saját életükre vonatkoztatható, gyakorlati gondolatokat találtak.
Teljesítményei önmagukban is tiszteletet parancsolnak. Az Everestet Tibet és Nepál felől is megmászta, ami magyar hegymászónak rajta kívül senkinek sem sikerült. Ő az egyik abból a két magyarból, aki eljutott az Antarktisz partjáról a Déli-sarkra. A világ legdélebbi pontját is elérte, és most az Északi-sark meghódítására készül. Ha sikerül, ő lehet az első magyar, aki befejezi az Explorer’s Grand Slamet.

– Számomra nem az a lényeg, hogy meghódítsunk egy hegyet, a hódításban nem hiszek. Az adja az értelmét, hogy olyan körülmények között is végre lehet hajtani az expedíciót, ahol minden ellene szól. A teljesítés önmagában hordozza az élményt – fogalmazott dr. Neszmélyi Emil. Hozzátette: ha a közönség egyetlen gondolatot hazavisz, ha akár csak egy valakinek segít erőt meríteni, akkor már megérte átélni és túlélni mindazt, amit ő a világ végén megtapasztalt.
A sportoló úgy fogalmazott: az est nemcsak egy extrém sportoló kalandjairól szólt, hanem rólunk is: arról, hogyan küzdhetjük le a saját mindennapi „hegyeinket”.