A közel két és fél órás légi út végén kíváncsian találgattuk, vajon milyen lesz az időjárás Dublinban, úti célunk városában. Ez a kérdés mindig aktuális, tekintve, hogy az ír főváros klímája az észak-atlanti áramlatok hatása alatt áll, s ezért módfelett kiszámíthatatlan. Megérkezésünk idején fürge szél rohamozott, olyan se fagyos, se langymeleg, de amilyen hirtelen ébredt, olyan váratlanul alább is hagyott. Szerencsénkre az ébredő ír tavasz kegyes volt hozzánk: barangolásunk során eső ritkán szitált, hirtelen támadt légáramok nem leheltek fagyos hideget.
Az öböl partján
A nap üde ragyogása először az Ír-tengerhez csalogatott. Pontosabban, a holdsarló formájú Dublini-öbölhöz, amelynek partvidéke a főváros legdélebbi elővárosától, Braytól 13 km hosszan ível az öböl északi peremén elterülő Howthig. A regényes félszigeten fekvő városka, amely egykor halászfalu volt, fenséges sziklák és szelíd hegyek díszletei között, ma is őrzi ősi bájait. Öblében, a kikötő színes csónakjai körül sirályok úszkáltak, és röpködtek vijjogva a tenger felett.
A napszállta nyomában metsző hideg szél borzolta a tengert, csipkedett pírt a parton sétáló emberek arcára. A fáradt alkonysugarak fukar fényében fürdött a táj, és komor felhőkké fodrozódott a pára az Ír-tenger fölött. Howth városában felgyúltak a fények, a hangulatos éttermekben, a tengerparti pubokban megélénkült az éjszakai élet.
Belvárosi séta
Dublint a norvég eredetű vikingek alapították a 9. században. A város jellemző dísze az Ír-tengerbe siető, kecses ívű hidak alatt folydogáló Liffey folyó, amely északi és déli részre osztja a várost. Az északi területen számos közéleti épület található. Többek között az Írók Múzeuma és a 18. században épült emlékház, amelyben tisztelettel adóznak Írország négy Nobel-dijasa -W.B. Yeats, G. B. Show, Samuel Beckett és Seamus Heaney- emlékének. A városrész legszebb útján, az írek függetlenségi harcának hőséről elnevezett O’Connell Streeten találhatók a nemzeti mozgalmak hőseinek szobrai és -mint mondják- a világ legnagyobb emlékműve, a 2002-2003-ban emelt, 120 méter magas, tű formájú, különleges felületi kezelésű fémből készült alkotás.
A Liffey folyótól délre számos történelmi épület, tér és utca őrzi az ír történelem emlékeit. Itt található a híres Dublini Trinity College, amely 1595 óta neves tanítványok sokaságát képezte a világnak. Falai között tanult Jonatán Swift, George Berkeley, Oscar Wilde, Samuel Beckett , hogy csak a legismertebb hírességeket említsük.
A déli városrészben van az írek védőszentjének nevéről elnevezett, a normann-gótika jellegzetességét őrző Szent Patrik Székesegyház. A legenda szerint annak a kútnak a helyén épült, amelynek vizében szentelte meg Patrik a keresztény hitre áttérő íreket, valamikor az 5. században. A templomot a benne lévő történelmi emlékek az ír történelem emlékhelyévé teszik. A székesegyház főbejáratnál találjuk például Jonatán Swift, a Gulliver utazásai c. regény szerzőjének és szerelmének réztáblával jelzett, padló alatti sírhelyét.
A templom közelében díszlik a Szt. István Park buja gyep-pázsittal borított, dimbes-dombos smaragd-világa. A repkedő sirályok játékától hangos kis tavak és színes virágok között kanyargó, hangulatos sétányok az ország páratlan természeti szépségéből adnak ízelítőt. A parkhoz fut a mozgalmas sétáló utca, a Grafton Street, amely elegáns üzleteivel, ízlésesen öltözött emberek áradatával mediterrán város hangulatát idézi. Feltűnően sok fiatal sétál a helyi „Váci utcán”, hitelesítve a statisztikát: Dublin lakosságának átlagéletkora európai viszonylatban igen alacsony, népességének fele 25 év alatti.
A közel egy millió lakosú Dublin nagyszámú bevándorlót vonz, kiváltképp Lengyelországból, Kínából, az Egyesült Királyságból, Nigériából, Litvániából és Romániából. Becslések szerint több ezer honfitársunk is Dublinban telepedett le. Az öböl mentén sétálva gyakran hallottunk magyar szót. Érdeklődésünkre azt válaszolták: jól érzik magukat a smaragd szigeten, az óhazába való visszatérésük ideje azonban még elszitál a jövő bizonytalanságában.
A belvárosban található a Temple Bar-kerület, amely Dublin idegenforgalmi, kulturális és szórakoztató negyede, az éjszakai élet központja, számos színházzal, étteremmel és pubbal. Az átlag ír ember számára a pub kulturális intézmény, és a baráti beszélgetések színtere is.
Persze, Dublin nem csak a pubnak nevezett kiskocsmák világfővárosa. Múzeumai, utcazenészekkel és mutatványosokkal teli sétálóutcái, hangulatos parkjai, tengerparti ösvényei mind-mind növelik a város vonzását. A kerület híres pubja az 1980-ban felújított, több száz vendég befogadására alkalmas Temple Bar. A virágos belsőudvar, a polcok italpalackjain játszadozó fények, és az élőzene által érlelt hangulatban jól esik ízlelgetni a finom ír kávét és a híres, drapp habkoronájú, fekete sört, amely változatlan minőségével kétszáz éve őrzi a feltaláló, Arthur Guinness hírnevét.
E hangulatos „kiskocsma”, a Temple Bar díszletei között intettünk jelképesen búcsút a bűbájos városnak, Dublinnak, és az Ír-sziget keleti partjának. Annak a varázslatos, házakkal teleszórt, dimbes-dombos tájnak, melynek látványát Bernát Show, a város szülötte, Nápoly környékénél is festőibbnek látta.
Dr. Szemenyei Sándor
