A leves jellegzetessége a marhapörköltalap és természetesen a sertésvelő. A receptnek ma már sok-sok verziója lelhető fel, de leginkább a Sárrét környéke, azon belül is a Halaspusztán található csárda az, ahol a kezdetektől ugyanaz a receptúra.
– Az ország minden részéről érkeznek hozzánk, hogy a pandúrlevest megkóstolják, nem ritka, hogy elvitelre rengeteget rendelnek belőle. Amikor nálunk megjelent a leves, akkor még az éttermek kisebb étlappal rendelkeztek és ennél egyszerűbb ételeket főztek leginkább. Akkoriban, aki pandúrlevest akart enni az eljött hozzánk – fogalmazott Ibrányi Endre a Puszta Csárda egyik főszakácsa.
A mester elmondta, hogy az előző főszakács Nagyné Erzsike egy fellelt receptet alakított át a saját szája ízére. Ibrányi Endre hozzátette, hogy a mai napig sokan csak egy pandúrlevest esznek, hiszen nagyon sűrű, kiadós ételről van szó.
– Aki bevállalósabb és nagyobb étkű, az tud enni hozzá egy másodikat, vagy egy desszertet – foglalta össze a tapasztalatokat.
A főszakács hangsúlyozta, hogy több mint 20 éve a recepten semmit sem módosítottak, maximum az alapanyagok változtak.
