Mint arról korábban beszámoltunk, június 29-én az ország egyik legnagyobb víziközmű-szolgáltatója, az ALFÖLDVÍZ Zrt. közgyűlésén visszahívták vezérigazgató posztjáról Dr. Csák Gyulát, és korábbi helyettesét Nagy Lászlót nevezték ki a cég élére. Az együtt töltött tíz esztendőről, a társaság felemelkedéséről és megerősödéséről, a jövőről kizárólag a behir.hu-nak adtak interjút.
- 2006 őszén átrendeződött a korábbi színtér a Békés megyei önkormányzatok többségében, ami magával hozta, hogy a települések által tulajdonolt cégek élén is változás történt. Így volt ez az akkor még Békés Megyei Vízművek néven tevékenykedő víziközmű-szolgáltatónál is. Csák Gyula 2007. június elsején érkezett a társasághoz és első döntései egyikeként műszaki vezérigazgató-helyettesnek nevezte ki Nagy Lászlót (ez a főmérnöki pozíció, mely a legmagasabb státus, amit szakmai vonalon egy szolgáltatónál be lehet tölteni – a szerk.). Felmerül a kérdés, hogy honnan érkeztek, mivel foglalkoztak ezt megelőzően?
Dr. Csák Gyula (a továbbiakban Cs.Gy.): - A magyar oktatási rendszerben én agrárszakembernek készültem. Középiskolai tanulmányaimat Hódmezővásárhelyen az Állategészségügyi szakközépiskolában végeztem, majd technikumi bizonyítványt szereztem, ezután bekerültem az agrár-felsőoktatásba. Gyakorlatilag agrármérnökként végeztem 1995-ben. Ez volt az a korszak, amikor az agrárium átalakult, felaprózódott és nem igazán volt szüksége a szektornak szakemberekre. Frissen végzett fiatalként néhány hónapig munka után kutatva kellett töltenem az időmet. Augusztus végén egy helyi, szeghalmi cég, a Layer Kft. munkatársa lettem. 12 évig dolgoztam a cégnél és rendkívül sokat tanultam, arról, hogy egy vállalkozásnak miként kell a saját lábán állva megbirkózni a nehézségekkel, ugyanakkor fejlődnie is. Ennél a cégnél érkezett a felkérés, hogy vállaljam el a Békés Megyei Vízművek vezetését. A víziközmű-ágazatot akkor még felületesen ismertem. Minimális tudásomat onnan vettem, hogy mint szeghalmi önkormányzati képviselő betekintést nyerhettem a cég gazdálkodásába. Testületi ülésen gyakran keveredtem vitába az akkori vezérigazgatóval (Hideg Andrással – a szerk.). Érdekes volt megélni, hogy átkerültem a vitapozícióban a másik oldalra.
- Mint köztudott, Nagy László már ekkor is régi motorosnak számított a szakmában, aki végigjárta a szakmai ranglétrát. Mikor került a vállalathoz és milyen szakmai utat járt be mielőtt a főmérnöki pozícióra felkérést kapott?
Nagy László (N.L.) - Másodéves főiskolai hallgató voltam a bajai vízügyi főiskolán, amikor gyermekáldás elé néztünk, ezért meg kellett hoznom azt a döntést, hogy az utolsó évet levelező tagozaton fejezem be. Munka után kellett néznem. Mivel édesapám hivatása is a vízzel volt kapcsolatos, illetve a középiskolai tanulmányaimat is a békéscsabai Vízmű iskolában végeztem, ezért számomra egyértelmű volt, hogy ivóvízellátással és csatornázással szeretnék foglalkozni. Éreztem, hogy ezen a területen komoly fejlődés következik majd be az elkövetkező időszakban. 1981 szeptemberében kerültem az ALFÖLDVÍZ jogelődjéhez és műszaki ügyintézőként kezdtem a pályafutásomat a jelenlegi Árpád-fürdő területén működő üzemmérnökségen. Katonai szolgálatom után az újkígyósi víztermelő-telepre kerültem telepvezető munkatárként, majd a regionális rendszer bővítése után, mint üzemelés-vezető tevékenykedtem 16 évig. Időközben elvégeztem az egyetemet is. A cég szervezeti struktúrája átalakult, hívtak magasabb beosztásba, de egyelőre nem vállaltam ilyen tisztséget. Az újkígyósi telep melletti szolgálati lakásban könnyebben ment a tanulás, illetve jobban el tudtam látni a megnövekedett családi feladataimat, ugyanis hét évig egyedül neveltem gyermekeimet.
Az egyetem befejezése után mellékállásban tervezéssel is elkezdtem foglalkozni. A gyerekek már középiskolába jártak, így az akkori vezérigazgató, Hosszu Szilárd által 2000-ben felajánlott Szervizüzem vezetői posztra igent mondtam.
Nagyon hasznos évek voltak, rengeteg tapasztalatot és információt gyűjtöttem. 2007-ben Csák Gyula rövid ismeretség után felkért a műszaki vezérigazgató-helyettesi posztra, melyet én örömmel elvállaltam.
- Új vezetés, új szemlélet. Melyek voltak az első lépések, a kollégák elfogadták-e Önöket?
CsGy: Az első és legfontosabb döntésünk az volt, hogy a céget kizárólag magyar tulajdonosokkal tudjuk elképzelni, Nem is lehetet más döntésünk, hiszen egy stratégiailag fontos nemzeti kincsről, az ivóvízről volt és van szó.
Egyik oldalról a tulajdonosokkal kellett megállapodnunk a működés feltételeiről. Akkor még élt az úgynevezett Szindikátusi-szerződés, mely szabályozta a felek közötti kapcsolatot a működtetéstől, a cég vezető testületeiben való részvételen keresztül, egészen a díjmeghatározásig. Elmondható, hogy nagyon bölcsen, előremutatóan lett összeállítva ez a struktúra.
2007-ben szembesültünk azzal, hogy ez a szerződés hamarosan lejár. Hosszas munka kezdődött, melyben valamennyi tulajdonos önkormányzattal egyeztetnünk kellett a folytatásról. Sok vitával telt ez az időszak, azonban az önkormányzatok megfontolt döntéseket hoztak és megerősödött a korában létrejött szövetség. Komoly fegyverténynek tekintem, hogy a korábban a Békés Megyei Vízművekből kivált Dél-békési települések jelentős része is visszalépett a társaságba és részesévé váltak az együttműködésnek. Ez egy nagyon fontos lépés volt, ugyanis így újabb tíz évre meg lehetett alapozni a cég működését.
N.L.: Másik oldalról a cégen belül kellett néhány reform jellegű intézkedést meghozni. 2007-ben területi alapon, szinte kis provinciákként működött a cég. A területi egységek saját szabályrendszer szerint működtek, intézték az ügyfélszolgálttal kapcsolatos ügyeket, ők szervezték a beszerzéseket. Ezeket a feladatokat központosítottuk, majd a területi felosztáson is változtattunk. A korábbi 6 üzemmérnökség helyett 3 területi mérnökséget hoztunk létre, melyek – a sértődések elkerülése érdekében - nem egy-egy településről, hanem Észak, Közép és Dél-Békésről kapták a nevüket. Az egységeknek pedig színtiszta szakmai feladataik maradtak. Ezek az egységesítések, a hatékonyságnövelő változások olyannyira beváltak, hogy az integráció során is erre építkeztünk.
Ha már az integráció szóba került nézzük meg annak kiváltó okát. 2011-ben a kormány szabályozni kívánja valamennyi közmű-szolgáltatást, így víziközmű-szektor működését is. Korábban nem szabályozta a működést jogszabály, ekkor azonban törvény született, ami teljes mértékben megváltoztatta a körülményeket. Hogyan követte a cég az eseményeket?
Cs.Gy.: Új stratégiát kellett kialakítani. Azt tudtuk, hogy nem az a jó megoldás, hogy elé állunk egy robogó vonatnak, hanem sokkal inkább az, ha erre a vonatra felkapaszkodunk, sőt időnként a váltókat is mi állítjuk. Megértenünk és alkalmazkodnunk kellett a változásokhoz és az új kihívásokból kellett a legtöbbet kihoznunk.
N.L.: Tudtuk, hogy akkoriban több mint 400 víziközmű-szolgáltató volt Magyarországon, és hogy rövid időn belül ezek száma radikálisan csökkenni fog. Így is lett. Első körben 46 cég kapott engedélyt a további működésre.
Cs.Gy.: Ekkor kellett eldöntenünk azt, hogy az akkori Vízművek befogadó szolgáltató lesz, vagy pedig vállalja annak kockázatát, hogy egy nagyobb cég integrálja magába, mely a cég békéscsabai központjának megszűnését is magával hozhatta volna. Az a döntés született, hogy a cég inkább befogadó és nyitott szolgáltató legyen.
N.L.: A nyitás érdekében elsőként nevet kellett változtatnunk, ugyanis azt nem várhattuk el a szomszédos megyék településeinek polgármestereitől, illetve cégek vezetőitől, hogy egy olyan céghez csatlakozzanak, melyet Békés Megyei Vízműveknek hívnak. Hosszas tanakodás után döntöttünk az Alföldvíz név mellett. Az elképzelés bevált, hiszen ez a név négy megyében is megfelelőnek bizonyult.
Az integrációs folyamat három nagyobb lépcsőben valósult meg és ma már elmondhatjuk, hogy a békéscsabai székhelyű Alföldvíz négy megyében, 131 településen van jelen.
Önökhöz köthető az aradi vízátvezetés is. Ez az Európában is egyedülálló projekt mikor kezdődött és mit lehet tudni a pillanatnyi helyzetről?
Cs.Gy.:Amikor a cég vezetője lettem, akkor mind a tulajdonosokat, mind a munkatársakat megkérdeztem arról, hogyan képzelik a társaság jövőjét, milyen elvárásaik vannak a céggel kapcsolatban. Ekkor találkoztam először az ivóvízminőség-javítás fogalmával, ami végigkísérte mind a tíz évet, sőt az elkövetkezendő időszakra is fog munkát adni.
Visszakanyarodva a kérdéshez. A Békés megyei önkormányzatoknak már volt tapasztalata az ivóvízminőség-javításról, hiszen Észak-Békésben, Szeghalom, Füzesgyarmat, Bucsa, Ecsegfalva térségében már elég régóta tisztított vizet fogyasztanak a lakosok. A cégnek pedig már volt üzemelési tapasztalata. Mind az önkormányzatok, mind a cég tudta, hogy a tisztítás milyen óriási költségekkel jár és az eredménye is hagy kívánnivalót maga után.
A Békés megyei önkormányzatok kiváló kapcsolatot ápoltak az Arad megyei önkormányzatokkal és tárgyalások alkalmával többször felmerült, hogy a hazai problémák kiküszöbölése érdekében a Maros-hordalékkúpból hoznánk át vizet. Az önkormányzatoktól mi megkaptuk feladatul, hogy vizsgáljuk meg ennek a lehetőségét.
Már 2007 őszén felvettük a kapcsolatot az Aradi Vízművek vezetőségével, ahol pozitív fogadtatásra talált a felvetés. Másfél évig tartott mire az összes gazdasági, jogi és műszaki feltételt végigjártuk. 2010-ben a két megye közgyűlésének elnöke aláírt egy szándéknyilatkozatot, majd következő évben megalakult a közös cég a vízátvételre.
Időközben Magyarországon helyben kellett megoldani a víztisztítás problémáját, elkészültek a tisztítóművek. Mint látjuk ezek nem minden esetben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Így a vízellátása biztonsága érdekében, a megnövekedett vízigény kielégítse céljából, reményeim szerint hamarosan nem csak egy vonal jelképezi majd a vezetéket a térképen, hanem valóbban megtörténik a vízátvétel.
Az egyik legtekintélyesebb gazdasági napilap a közelmúltban közölt egy ranglistát, mely alapján az ALFÖLDVÍZ a hazai víziközmű-szolgáltatók között a negyedik helyen áll- Mostanában mégis nehézségekről hallani. Mi ennek az oka?
Cs.Gy,: Igen, csak a két fővárosi cég és a legnagyobb állami cég előz meg bennünket. Az itt dolgozó emberek munkájának köszönhetően országszerte elismerően nyilatkoznak az Alföldvízről.
N.L.: Azt a fejlődést, mely a közös munkánk gyümölcse volt, sajnálatosan megállította a díjbefagyasztás és a kivetett közműadó.
Cs.Gy,: A közműadó rávilágított arra, hogy nincs két egyforma szolgáltatási terület. Egészen más költségviszonyok adottak a fővárosban, illetve egy olyan területen, mint ahol egymástól távolra eső kis településeken is meg kell oldani a szolgáltatást. Rádöbbentünk arra, hogy egy egységnyi műszaki tevékenységhez a mi szolgáltatási területünkön tizede szolgáltatási bevétel kapcsolódik, mint például a fővárosban.
Nehéz helyzetben vagyunk. A társaság működési biztonsága nem egyik napról a másikra van veszélyben. A problémák középtávon jelentkeznek, de azt nem szabad megvárnunk, előbb kell cselekednünk.
N.L.: Az Állam a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-n keresztül tőkét kíván emelni a társaságban, ez is azt jelenti, hogy látnak fantáziát az Alföldvízben. De valóban új utakat, új kitörési pontokat kell keresnünk.
A társaságnak eddig is és ezután is a minőségi szolgáltatás és a biztonságos üzemeltetés marad a legfontosabb feladata. Ez nem változik.
- A június 29-ei közgyűlés személyi kérdésekben is döntött. Csák Gyulát ugyan visszahívták a vezérigazgató posztról, azonban a cég igazgatóságának tagja maradt, illetve Nagy László az új vezérigazgató is tagja lett a testületnek. Azóta összeült a grémium és elnököt választott. Mit tudhatunk erről?
N.L.: Július 4-én összeült az új felállású igazgatóság és megválasztotta Dr. Csák Gyulát a testület elnökévé.
- Ez kontinuitást feltételez.
Cs.Gy.: Természetes a folytonosság. Bízom benne, hogy utódom a közös munkánkat, a kialakított szemléletet tovább fogja vinni és olyan értékes elemekkel fogja gazdagítani, ami erősíti a céget. Mivel felelősséget érzek a cég iránt, ezért magam pedig az igazgatóság elnökeként segítsem az Alföldvíz munkáját, megmaradását, fejlődését. Az igazgatóság elnökeként támogatást és biztonságot kívánok nyújtani a menedzsmentnek.
- Csák Gyula hol folytatja munkáját? Mivel foglalkozik a jövőben?
Cs.Gy.: Életem azon szakaszába érkezem, amikor azzal foglalkozhatom, amit tanultam.
Földrajzi értelemben nem megyek messze. A Békés megyében működő két agrár-részvénytársaság, a Csabatáj Mezőgazdasági Zrt és a Hidasháti Mezőgazdasági Zrt igazgatóságának tagjaként, illetve vezérigazgatóikként dolgozom tovább.
Úgy tekintem, hogy a víziközmű-szolgáltatás nem a szakmám, de mindenképp a hivatásom volt.
