A házaspár és az Apollo Fox négy hónap alatt teszi meg a nagy utat.
A magyar pilóták mindig is készek voltak rendkívüli próbálkozásokra, gondoljunk csak a 20-as évek elképesztő rekordrepüléseire Lampich Árpád 18 lóerős gépével, ami az egyik kimagasló útjáról a Róma nevet kapta. Vagy gondoljunk akár Bánhidi Antalra és a kétfedeles Gerlére, amely a harmincas években körbejárta a Földközi-tengert.
Amire most készül egy fiatal pár, az a maga módján még elképesztőbb: a lóerők száma ugyan száz, de az útvonal sokkal de sokkal hosszabb.
Keszy-Harmath Zoltán és felesége, Ágnes, május elsején indul, hogy keleti irányba körberepülje a Földet, ahogy a fiatal páros nevezi: ez lesz az ő Földkerülő repülésük egy Apollo Fox ultrakönnyű géppel. Amire azért esett a választásuk, mert magyar gyártmány, az egri Halley Kft. készíti sorozatban a közkedvelt gépecskét, amelynek hármas köteléke jó néhány éve kedvelt szereplője a hazai repülőnapoknak is.
Sok mindenre használható könnyű szerkezet, de föld körüli repülésre eddig senki nem merészkedett vele.
Egymotorosokkal máskor is megtették már ezt az utat, például Carol Ann Garrett, aki már háromszor repülte körbe a glóbuszt kedvenc Mooney egymotorosával, és legutóbbi ilyen útján Jakabszálláson tartott pihenőt. No de az is egy vérbeli túragép, nem pedig egy ultrakönnyű szerkezet.
A fiatal házaspár 2015 utolsó napján hirdette meg a nagy célt, a földkörüli utat. A későbbiekben lepróbálták a gépet és a hosszú, magasan végrehajtott repüléseket „itt a környéken”, az Alpokban. Szűk egy héttel a nagy út előtt pedig a kis gép hétfőn lerepülte a leghosszabb távot, amit leszállás nélkül le kell majd repülnie.
Apropó Oroszország: az előkészületek talán legizgalmasabb momentumaként a kis expedíció megkapta az oroszországi átrepülésre az engedélyt. De Zoltán portálunknak elmondta, az orosz hatóságok a maguk módján tették lehetővé az utat, vagyis plusz-mínusz negyvennyolc órás limitekkel egy-egy szakaszra, nem beszélve a vízum nem túl hosszú érvényességéről, valamint az olykor előírt négyezer méteres magasságokról és hatalmas távolságokról.
A vízumidő az oroszok által prezentált repülési tervhez igazodik, tehát kevés a tartalékidő, ahhoz képest, hogy nem lehet előre tudni, nem kényszeríti-e az időjárás várakozásra az apró gépet és személyzetét az egyik állomáson, merthogy ha kicsúsznak a 48 órásból, új engedélyt kell kérniük...
Mint azt Zoltán más nyilatkozataiban is hangsúlyozta: nagyon fontos lenne a magyar kormány támogatása abban az esetben, ha az a veszély fenyeget, hogy pusztán adminisztrációs okokból az expedíció megrekedne mondjuk valahol Szibériában.
A hétfői próbára is tulajdonképp Oroszország miatt került sor: a Roszaviacija két szakaszon is több mint 1500 kilométeres etapot írt elő, azt kellett kipróbálni, hogy meg tudja-e repülni a gép és bírja-e (álló- illetve ülőképességgel) a pilóta: nos a próba teljes sikert hozott. Megint csak Zoltán tájékoztatta portálunkat a hosszú repülésről: Farkashegyi felszállással a HA-ELB északnyugat felé indult, a közforgalmi útvonalakat követve, de természetesen VFR szerint.
Prága környékén adódott némi gond a rádiózással, a rádió frekvencia-kiosztásával, de ezt is sikerült megoldani, Ágnes telefonos közreműködésével. Majd Zoltán Németországba, Lipcse környékéig repült, az odavezető száron olykor igen kemény ellenszélben, majd onnan fordult vissza. Hogy ne csak az előírt távot, hanem a navigációs tartalékot is lepróbálja, Farkashegyen nem szállt le, hanem elrepült még Fonyódig és vissza, vagyis
a sikeres túra 1800 kilométert tett ki, mindezt 12 óra 47 perc alatt teljesítette a pilóta.
Amint az iho/repülésnek elmondta, a motor tökéletes volt végig az út alatt, ami nem igazán megoldott, az a gép fűtése, és nagyobb magasságban, tartósan mínusz tizenöt fokban üldögélni megviseli az embert, a síruha, a bakancs és a dupla zokni ellenére, főleg a lábak remegnek egy idő után... De ha sikerül kisebb magasságot kapni az irányítástól, akkor már mínusz öt fok is elviselhető.
A tenger feletti szakaszok, amelyek olyannyira ijesztőnek tűnnek a páros drukkerei számára, valójában sokkal rövidebbek, mint ez a hosszú oroszországi etap. A kanadai és az amerikai hatóságok nem gördítettek akadályokat eléjük, csak a be- és kilépési pontokat kérték. Zoltánék Londonban beszerezték a mentőfelszerelést, és megkapták a megfelelő háttértámogatást a Rotaxtól is.
A próba tapasztalatai alapján az indulás tehát megvalósítható: jövő hétfőn, május elsején délelőtt, a Farkashegyi repülőtérről szállnak fel, jó néhány más hazai gép kíséretében, akik Poprádig repülnek együtt a földkerülőkkel.
A továbbiakban Fehéroroszországon át vezet az út, majd a hatalmas orosz szakaszon olyan leszállóhelyekkel, mint Breszt, Tambov, Ufa, Omszk, Novoszibirszk, Irkutszk, aztán az északi vonalon át Alaszkába, Kanada Brit-Kolumbia tartományába, és innen az Egyesült Államokba (Washington államból le délre Oregonon át Kaliforniába, majd tovább kelet felé: Arizona, Colorado, Wyoming, Montana, Nebraska, Missouri, Kentucky, Ohio, New York).
Aztán ismét északias az útvonal: Kanada felé, Új-Foundlandtól Grönlandon át Izlandra, a Faroe-szigetekre, majd az Egyesült Királyságon, Franciaországon, Olaszországon és Ausztrián keresztül ismét Magyarország felé repülnek, érkezés a tervek szerint valamikor szeptemberben.
A HA-ELB útját (már ahol van jel) a Flightradar24 térképén is követhetjük,
sőt, lehet, hogy az ELT, a vészjeladó is tud majd pozíciót közölni, anélkül, hogy riasztana. A nagy kaland végeztével Zoltán ígérete szerint könyvet is ír az utazásról. És persze ahogy lehet, megfelelő informatikai eszközökkel hírt ad magáról a kalandvágyó házaspár.
forrás: magyarorszagszeretlek
