A Békés Megyei Könyvtárban ezúttal Drienyovszki János szobrászművész tárlata nyílt meg. A helyi kötődésű művész mottója József Attila egy gondolata: „Mindent, mi nem ennivaló, megrágtam és kiköptem. Magamtól tudom, mi a jó, s hogy egyre megy, szappangolyó, vagy égbolt van fölöttem.”
A Behir.hu kérdésére kifejtette, miért gyakorolt rá olyan nagy hatást a Könnyű, fehér ruhában című vers első versszaka.
– Egyrészt József Attila nagy kedvencem a költők között. Egy olyan zseniről van szó, aki saját magát építette, ugyanakkor emésztette is fel. Pályájának felfelé ívelését nyomon lehet követni munkásságában. Hasonlónak érzem magam abban, hogy bármi, amihez hozzá kezdtem, magamtól találtam ki, "megrágtam", azt, ami nem tetszett, ott hagytam. Nagyon sok sportot üztem gyerekként, illetve sok hobbim is volt. Szóval az egyénileg kitalált, létrehozott dolgaim és az ezek által átélt nehézségek miatt érintett meg ez a vers – fogalmazott a szobrászművész, aki nyomatékosította: nagyon szeret alkotni, és szükségét érzi, hogy minőségi esztétikummal lássa el a nézőközönséget.
Juhász Zoltán, az intézmény igazgatója kiemelte: a békéscsabai születésű művész testvére kereste fel az intézményt, aki jelenleg is Békéscsabán lakik, azért, hogy a testvérének szervezzen egy kiállítást. Ezután vették fel a kapcsolatot az alkotóval, aki örömmel fogadta el a meghívást. Az igazgató nyomatékosította, hogy kulturális intézményként kötelességének érzi, hogy ne csak a könyvolvasás terén funkcionáljon a bibliotéka, hanem a művészet szélesebb körének biztosítson lehetőséget.
A rendezvényen Mészáros Zsuzsanna művészettörténész méltatta az alkotó tevékenységét, illetve nyitotta meg hivatalosan a tárlatot.
A művészről bővebben
Drienyovszki János 1954-ben született Békéscsabán. Az első szobrát gimnazista korában készítette, fából. A debreceni Tanítóképző Főiskolán szerzett diplomát. Tanára, Makoldi Sándor bátorítására kezdett el grafikával és akvarellel foglalkozni, de mint mondta, "ez csak hobbi szinten maradt meg". 1979-ben egy európai körutazás párizsi állomásán találkozott Kádár József festővel, aki újabb inspirációt adott a képzőművészeti tevékenységhez. Ennek eredménye volt egy grafikai kiállítás a szegedi Ifjúsági Házban, 1980 tavaszán.
Az ezt követő két évtizedben fokozatosan fordult a faszobrászat felé. A fordulópontot 2002-ben a volt alma matere – mai nevén a Debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Rajz-Vizuális Nevelési Tanszéke, melynek vezetője Tamus István volt – kiállításra való felkérése jelentette, ahol, mint volt hallgató bemutathatta szobrait.
Ettől kezdve intenzívebben, tudatosabban vetette bele magát az alkotási folyamatba. 2003-ban egy japán művészeti delegáció járt Debrecenben, és az akkorra szervezett kiállításának köszönhetően meghívást nyert Japánba, Inamiba, a nemzetközi szabadtéri fafaragó táborba. Az akkor készített alkotása az ottani gyűjtemény része lett. 2007-ben felvételt nyert a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe, a szobrász szekcióba. Az elmúlt években több hazai és külföldi, nemzetközi szimpóziumon vett részt.
Az Ecce Drinyó című kiállítást szeptember 30-ig tekinthetik meg az érdeklődők.
Galéria
