A program, a korábbi jó szokásához híven a Magyar Honvédség Hódmezővásárhely Helyőrségi Zenekar rezeseivel kezdődött, akikhez idővel a Zsadányi Mazsorett Együttes is csatlakozott.
Isten hozta, karnagy úr! – Fotó: Such Tamás / behir.hu
– Két napig Békéscsaba szívében a közfoglalkoztatási és nemezti értékek vonulnak fel – mondta köszöntőjében Závogyán Magdolna. A Kulturális és Innovációs Minisztérium kultúráért felelős államtitkára hozzátette, ezúttal a vármegye hét járásából 51 települési önkormányzat mutatja be termékeit. A közfoglalkoztatás az érintettek számára elsősorban munkalehetőséget, tartalmas elfoglaltságot, egy minőségi, vágyott életre való esélyt biztosít.
– Ez a kiállítás számomra lenyűgöző bizonyosság arra, hogy egyedül az alkotó tevékenység, a munka kézzel fogható gyümölcse képes ilyen hatékonyan visszaadni az egyén önbecsülést és az életperspektíváit – fogalmazott.
Závogyán Magdolna, dr. Takács Árpád, Réthy Pál és Molnár Sándor – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Molnár Sándor, Békés Vármegye Önkormányzatának elnöke elsősorban örömként könyvelte el, hogy a 2011-es közfoglalkoztatás átszervezése után 15 évvel beszámolhatunk arról: a közfoglalkoztatotti létszám jelentősen csökkent, és közfoglalkoztatottak nagyrésze a vármegyében el tudott helyezkedni a vállalkozói szektorban.
– Annak örülnék a legjobban, ha néhány év múlva ezt a rendezvényt nem közfoglalkoztatási kiállításnak hívnák, hanem Békés Megyei Települési Értékek Napjának – jegyezte meg. – Azt gondolom, rövid időn belül olyan beruházások valósulhatnak meg a vármegyében, amelyek ezt a munkaerőpiaci réteget még fel tudja venni.
Kék az ég és zöld a pálya, a Méhkeréknek nincsen párja – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Réthy Pál, a Belügyminisztérium közfoglalkoztatásért felelős helyettes államtitkára megnyitójában aláhúzta, ez a kiállítás nem csupán rendezvény, hanem hagyományosan közfoglalkoztatás sikereinek az ünnepe. Egyrészt közfoglalkoztatók tanulhatnak egymástól, valamint fontos, hogy a lakosság számára is szemmel láthatóvá váljon ennek a foglalkoztatási formának az értékei.
Kiemelte, a munkanélküliség az elmúlt évtizedben jelentős javulást mutatott: 2013-ban 15 százalék ma már csak 6 százalék körül van. „Ez a munka azonban nem ért véget, ugyanis a legfrissebb adatok szerint az országban 222 ezer nyilvántartott álláskereső van, a közfoglalkoztatottak létszáma pedig 66 ezer fő, ez összesen 288 ezer fő, akinek az élethelyzetén továbbra is javítanunk kell” – jelentette ki.
Kotálikné Nagy Anikó veszi át az elismerést – Fotó: Such Tamás / behir.hu
– Szép jó napot, büszke Békés! – köszöntötte a megjelenteket dr. Takács Árpád, a Békés Vámegyei Kormányhivatal főispánja. – Itt Békésben együtt élnek magyarok szlovákok, szerbek, románok, nemet, cigányok – így mi együtt: magyarok, békésiek. Hét nemzetiség kultúrája adódik össze, és valljuk, hogy mi, Szent István népe, együtt vagyunk államalkotó tényezők.
Elmesélte, hogy a minap megkérdezték tőle: „Miért vagyunk mi felelősek más, kisebb településekért itt Békéscsabán?” Mire azt válaszolta, éppen azért, mert magyarok vagyunk; sorsfeladatunk és sorsközösségünk van. Mindenki egy fontos láncszem, azért mindenkinek éreznie kell cselekedeteinek és létének fontosságát.
A tarcsaiak által főzött slambuc illatát már a beszédek közben is lehetett érezni – Fotó: Such Tamás / behir.hu
– Ezért van szükség az ilyen rendezvényekre, kellene az ünnepek, mert a szívünkkel s kell élni. És én szerek a szívemmel élni – fogalmazott.
Hozzáfűzte, holnaptól nemcsak követjük a világ fejlődését, hanem alakítjuk is. Nekünk lehetőséget kell teremtenünk, és minden nap el kell mondanunk, hogy megéri itt élni, és van mit tenni. Mert van kihívás, érvényesülés, lesz munka és lehetőség. És ha bezár egy gyár, akkor is előre tekintünk, mert jöhet egy új.
– Először fordult elő, hogy a vármegyei önkormányzat és a kormányhivatal közösen szervezi meg a vármegye legszínesebb, legsokoldalúbb rendezvényét – jelentette ki.
A nagyszínpadi program utolsó etapjában dr. Takács Árpád és Réthy Pál közösen adták át a Békés Vármegye Értékteremtő Közfoglalkoztatásáért díjakat.
Elismerésben részesült Vésztő önkormányzata (átvette: Karakas Anikó polgármester és Kotálikné Nagy Anikó munkatárs); Nagykamrás önkormányzata (átvette: Mohácsi Klaudia polgármester és Kósa-Vincze Nikolett munkatárs); Mezőhegyes önkormányzata (átvette: Pap István Tibor polgármester és Popon Csaba munkatárs); Szabadkígyós önkormányzata (átvette: Kosznáné dr. Pule Ilona polgármester és Sztahovics Györgyné munkatárs); Telekgerendás önkormányzata (átvette: Ránkli Ferenc polgármester és Bohusné Lászik Katalin munkatárs); Gádoros önkormányzata (átvette: dr. Szilágyi Tibor polgármester és Herbszt Gergely munkatárs); Köröstarcsa önkormányzata (átvette: Lipcsei Zoltán polgármester és Zolnai Éva munkatárs); Geszt önkormányzata (átvette: Brandt Krisztián polgármester és Birta Edit munkatárs);
Továbbá a Szeghalmi Járási Hivatal Foglalkoztatási Osztály (átvette: Dr. Varga Zita osztályvezető és Szatmári Csilla munkatárs); valamint a Békés Vármegyei Kormányhivatal Foglalkoztatási, Foglakoztatás-felügyeleti és Munkavédelmi Főosztály (átvette: Csicsely Krisztina osztályvezető és Gézárt Zoltán munkatárs).
Galéria
***
A protokollt követően csak úgy beszippantottak a standok. Pontosabban már a beszédeknél érezni lehetett a köröstarcsai slambuc illatát; elég volt becsukni a szemem, és se perc alatt odataláltam. A zsadányi seprősök pedig valahogy mindig a középpontban vannak, miközben a kiállítás szélén pultoznak. A seprű a program egyik legkelendőbb és legnépszerűbb eszköze. Elmondták, hogy minimum kettős funkciója van egy ilyen jószágnak: ki lehet vele seperni akár egy kompániát, de haza is lehet vele menni.
Amikor összefutottam Köves Mihállyal, Doboz polgármesterével, a kézfogásunk pillanatában majdnem kettétört a kezem: nyilván mézben az erő. A szeghalmi pultnál a megyei összetartozás volt a levegőben: ladányi tepertőkrémes kenyérrel kínálták a népet.
Takács Tibor békéscsabai lakos pedig fejből mondta fegyverszámát a honvédtoborzóknál. El is sütött egy sztorit, hogy Sanyival, a megtévesztésig rá hasonlító (vagy épp fordítva) ikertesójával miképp játszották ki egy csomószor az ügyeletes tisztet.
És mondhatni az esztendők múlását itt lehet csak igazán követni. Például a sarkadkeresztúri Eszlári Szabina gyümölcsfaragóval mindig itt találkozom. Azt mondta, neki már leltári száma van a rendezvényen.
