Jelentős elmaradás jellemzi a magyarokat a borfogyasztási kultúrában, a borismeretben és a borfogyasztás területén Dlusztus Imre szerint. A szakújságíró úgy véli, mind a közbeszédből, mind a közoktatásból hiányoznak a borászati ismeretek. A szegedi borfesztivál alapítója Az út a borhoz című hiánypótló alkotásban vállalkozott 351 magyar borászat egyéni hangú leírására.
Míg 1986-ban mintegy 740 ezer hektár szőlőterülete volt Magyarországnak hektáronként 3000-3500 tőkével, addig ma ez a szám 70 ezer hetár, és 7000 tőke az elterjedt arány. A nyolcvanas években jellemzően 5-5 és fél millió hektoliter bor termett egy-egy évjáratból, ma kétmillió környékén - derül ki a szakértő könyvéből.
A 19. században átlagosan 70 liter bor az egy főre jutó átlag/év, ma ugyan ez a szám 25 liter. 1910-ben a világpiacon a három legnagyobb bortermelő ország közé tartoztunk, a világ bortermelésének egyötödét állítottuk elő, most az egy százalékot sem érjük el - fejti ki íz író. A csökkenő szőlőterületek mellett azonban egyre több a jó borász, ugyan vannak lemaradó, leszakadó borvidékek, de a 22 borvidékből az első 10 nemzetközi szinten is megállná a helyét.
A hazánkban ma termelt mennyiség kevésnek számít Dlusztus szerint. Ráadásul nagyon sokféle szőlővel foglalkoznak a magyar borászok, emiatt nincs olyan fajta, amivel a nemzetközi piacon meg lehetne jelenni. Erre a sokféleségre viszont lehetne építeni, ám ehhez szükséges a hozzáértő borfogyasztói réteg - fogalmazott Dlusztus Imre.
