Tizenegy évvel ezelőtt az akkor már a Lencsési Közösségi Házban működő Márvány Fotóműhelyben vetődött fel, hogy hirdessenek meg egy digiporáma pályázatot, elsősorban a Magyarországon élő fotóművészek, fotósok számára. Ebből kiindulva, a kezdetektől napjainkig 230 alkotó 359 pályamunkáját értékelhette a zsűri – mondta Takács Péter, a közösségi ház vezetője szombaton, az idei digiporáma fesztivál megnyitóján.
Mint azt Takács Pétertől megtudtuk, olyan fotósorozatotokkal lehet nevezni a fesztiválra, amelyek időtartama nem haladja meg az öt percet. A képeket zenei aláfestéssel vagy prózai mondanivalóval lehet kiegészíteni, így áll össze egy kerek egész alkotássá.
– Az első alkalommal érdeklődve vártuk, vajon mennyien neveznek, egyáltalán felkelti-e a magyar fotóstársadalom érdeklődését a felhívásunk. Tizenegy éve 19 alkotó nevezett közel 30 alkotással (egy pályázó két alkotást adhat be), akkor úgy döntöttünk, hogy hagyományt teremtünk a rendezvényből – mondta a ház vezetője, kiemelve, hogy az évek során számos olyan, kiemelkedően magas színvonalú alkotást láthattak, amelyek bármely európai fesztiválon megállnák a helyüket.
A mostani versenyre 12-en neveztek 20 pályaművel az ország különböző pontjairól, illetve van egy határon túli, felvidéki pályázó is. Egy ilyen, 5 perces alkotás elkészítése rendkívül időigényes, rengeteg fotót kell készíteni hozzá, meg kell tervezni, hogyan épül fel képi és tartalmi szempontból, és azt is, mi lesz a mondanivalója.
Vannak olyan pályázók, akik szinte a kezdetektől vállalják ezt a kihívást, küldenek alkotásokat. Csidér Bálint a Szolnoki Jász-Kun Fotóklub vezetője, a Magyar Fotóművész Szövetség alelnöke például évek óta visszajáró pályázója a digiporáma fesztiválnak, és szinte kötelességének tekinti, hogy a fotózást népszerűsítse.
– A fotográfiának egy érdekes, újszerű ága, amikor a digitális képfeldolgozás módszereivel úgynevezett digirámákat, digiporámákat készítünk. Most két munkámmal jöttem, az egyik a Magyarország címet viseli. Pár éve Oláh Ibolya énekelte a Magyarország című dalt, ami nagyon megtetszett. Az is motoszkált bennem, hogy ha Magyarországot megjelenítik valamilyen összeállításban, zömmel Budapesti képeket villantanak fel benne. Gondoltam, most készítek egy olyan digirámát, ami nemcsak Budapestről szól, hanem igyekszik bemutatni Magyarország számos szép vidékét, köztük persze Budapestet is. A másik munkám a táncról szól. A szívem csücske a tánc fotózása, már csak azért is, mert a nagyobbik unokám évekig balettozott, sok előadásukat megnéztem. A Dinamit Dance című művet a tánc dinamikája, a mozgás szépségének a megjelenítése motiválta – tudtuk meg Csidér Bálinttól.
A Dobóczky Zsolt fotóművész (Szeged), Horváth Imre fotóművész (Biatorbágy) és Gál Csaba, a Csaba Tv főszerkesztője alkotta zsűri döntése szerint az első díjat most a pomázi Szandtner Anna kapta, második a székesfehérvári Varga Csaba, harmadik pedig a szintén pomázi Escinemaginación lett. A Lencsési Közösségi Ház különdíját M. Nagy László (Chlǎba) vehette át.
