A kutatók 69 olyan kísérleti alanyt helyeztek az agyi véráramlást mérő képalkotó berendezés alagútjába, akiknek legalább fél évig tartó romantikus kapcsolata az előző fél évben ért véget.
A közvetetten az idegsejtek oxigénfelhasználását és ezáltal aktivitását mérő gép adatai szerint a vizsgálati alanyok agyműködése igencsak dezintegráltnak bizonyult, ami arra utal, hogy az agy éppen akkor képes csődöt mondani, amikor az embernek nagy szüksége lenne a gondolkodásra, a kognitív hatékonyságra. A kutatók szerint a kísérletek eredményei azt mutatják, hogy az akut veszteséget fel kell dolgozni, ki kell pihenni, mert amíg az agy dezintegrált működése fennáll, az illető kevésbé képes a különböző agyterületeken keletkező információk feldolgozására és kombinálására, a világ értelmezésére, így arra is, hogy megfelelő választ adjon a különböző helyzetekre.
A depresszióhoz hasonló tünetek
Depresszióban szenvedő mentális betegeknél hasonló módszerrel már kimutatták a funkcionális szervezettség csökkenésének jeleit, de eddig nem bizonyították, hogy a klinikai diagnózis nélküli kétségbeesés is ezekkel a neurológiai jelekkel jár együtt. Az idegi hálózatokat és agyi összeköttetéseket, vagyis a konnektómát – ebben az esetben a „szoftveres”, funkcionális konnektómát – tanulmányozó kutatók a vizsgálati alanyok szubjektív élményére is rákérdeztek, és kiderült: a szakítás miatti szomorúságban szenvedők által megélt „depresszió” mértéke arányos az agy integrációjának és hierarchizáltságának csökkenésével.
A normális viselkedéshez és gondolkodáshoz szükséges agyi komplexitás és dinamika csökkenése a szakításban szenvedőknél arra utal, vonják le a következtetést az idegkutatók, hogy módszerükkel az agyi rigiditás vizsgálatát a mentális problémák kockázatának kiszámolására is lehet használni – legalábbis az általuk vizsgált 18–26 éves, heteroszexuális, jobbkezes, nyugati hátterű, fogamzásgátlót használó és a vizsgálatban való részvételért anyagi kompenzációban részesülő populációban.
Forrás: qubit.hu
-400x225.png)
