– Berényi az eredeti neved?
– Igen, nem felvett.
– Olyan, mint egy múlt század elejei költőé. Nos, egy rádióműsorban azt hallottam, hogy hét éve, 45 esztendős korodban elhagytad a közgazdász pályát, és írásra „adtad a fejed”.
– Ez egy picit összetettebb ennél... Alapvetően egy nagyon szerencsés generációba tartozom. Ugyanis mi a rendszerváltás idején végeztünk az egyetemen, és mivel több nyugati nyelvet beszéltünk, ezáltal a multik tárt karokkal fogadtak bennünket. Egy nagyon gyors, látványos karriert futottam be; 28 évesen szinte már a csúcson voltam. Végül a legutolsó munkahelyemről azért jöttem el, mert szó szerint kiszívták a vérem. Miután magas pozícióból távoztam, így nehéz volt elhelyezkednem.
– Mi volt a területed?
– Több mint 20 évig foglalkoztam banki informatikával, amiben nagyon sok pénz volt – így volt némi megtakarításom –, és akkor azt mondtam, hogy „jó, nem tudtok megfelelő munkát adni, akkor ennyi volt, elkezdek írni!”.
– Festő is lehettél volna.
– Nem… Azért az írás mindig is közel állt hozzám. Az első könyvem, A feleséged vagyok, nem a cseléded 2005-ben magánkiadásban jelent meg. Meglepő módon nagy visszhangot keltett: tévékbe, rádiókba hívtak, majd egy neves rendezővel filmforgatókönyvet is írtunk belőle, de producert már nem találtunk hozzá. Egyébként azt még a gyes alatt írtam.
Majd mire visszamentem dolgozni, már egy csomó jó sztori gyűlt össze bennem. Közben elkészült a következő regényem kézirata is. Az Annamarit egyedül a Scolar Kiadónak küldtem el, ők egyből visszajeleztek, és egy héten belül le is szerződtem velük.
– Állítólag Magyarországon kábé hárman tudnak megélni az írásból.
– Valóban; az írás mellett azért jó néhány projekten dolgozom otthonról.
– Annamari után Kossuth Zsuzsanna életrajza következett. Ő hogy került a képbe?
– Egyszer egy Zsuzsannát kerestem a Google-ban, és egyből bejött Kossuth Zsuzsanna élettörténete. Láttam, hogy február 19-én született, ezen pedig megakadt a szemem, mert én is aznap láttam meg a napvilágot. Ráadásul tudtam, hogy február 19-e egyben Zsuzsanna nap is.
Édesanyám – akárcsak én – szintén Anna, és ő harmadik lányként, Anna napon született. S mivel nem lánynak várták, így csak fiú névvel készültek. Úgy gondoltam, biztos Kossuth Zsuzsanna is azért lett Zsuzsanna, mert őt sem lánynak várták. Így is volt, negyedik lánynak született. Miután elkezdtem olvasni az élettörténetét, rájöttem, hogy fantasztikus élete volt.
– Hol kutattál utána?
– Az Arcanum Digitális Tudománytáron rengeteg szabadon hozzáférhető információt találtam róla. Többek között elolvastam Kossuth Lajos összes levelét is.
– Gondolom, minden Kossuth levél egy-egy gyöngyszem.
– Én inkább nagyon dagályosnak találtam őket.
– Miért kellett egy újabb könyv Kossuth Zsuzsannáról, esetleg a mai köznyelvre fordítottad le?
– Több dolog miatt gondoltam, hogy nagyon is esedékes egy újabb könyv róla. Például Kertész Erzsébet kötete egy kívülálló szemével, dokumentumok alapján készült. Az a műfaj azonban, amit felélesztettem, egy élettörténet dramatizált változata, azaz regény.
Ami nagyon megkapott, hogy azok az értékek, amit akkor a márciusi ifjak képviseltek, azt most szépen felosztja egymás között a két oldal. Az egyik oldalon az isten-haza-család, a másikon az emberi jogok, a szabad sajtó, jogegyenlőség áll.
– Ugorva néhány évet, megérkeztünk Richter Gedeonhoz.
– Richter 1944. december 30-án halt meg, és aznap mindig több hírportál megemlékezik róla. Amikor az egyiket elolvastam, egyből az ugrott be, hogy „Hoppá, de jó regényhős lehetne!”.
– Úgy tudom, szegény gyermek volt.
– Nem szegény, árva volt.
– Az még rosszabb.
– A nagyszülei házában nőtt fel a két bátyjával, egyszóval nem a szülők érzelmi melegében.
– Majd egy óriási karrier csinált, a halála után pedig a fia eltékozolta az örökségét.
– Legalábbis mindent megtett annak érdekben, hogy így legyen, de szerencsére nem sikerült teljesen neki. A Richter vagyont alapvetően a kommunista állam vette el a családtól.
– A kör bezárult: az apa szinte a semmiből felépített egy várat, amit a fia lerombolt.
– Van egy ilyen kínai mondás, hogy papucsból papucsba három generáció alatt lépsz. Egyébként Richter Gedeon életét még senki sem dolgozta fel. Az volt az első lépés, hogy el kellett mennem a Richter gyárba, az emléktárba. Úgy voltam vele, hogyha nem jutok be, akkor bele sem fogok a kötetbe.
Szerencsére nagyon kedvesen fogadtak, ráadásul idén ünneplik megalakulásuk 120. évfordulóját. Azt követően a fővárosi levéltárban is kutakodtam, és sok-sok érdekes dolgot tudtam meg róla. Többek között, hogy huszonévesként egyszer amatőr színjátszó is volt. Mégis alapvetően egy csendes, introvertált emberként élt, aki teret engedett a feleségének.
– Egy modern ember volt. Most min dolgozol?
– Októberben zártam le a Richter kéziratot, és mivel nem tudok egyhelyben ülni, ezért már javában „rajta vagyok” a következő könyvemen.
– Ami titok.
– Nem titok, Petőfi lesz. Nagyon sokat vacilláltam rajta, hogy miképp merjek hozzányúlni? Mert Illyés Gyula mégiscsak egy nagyon jó könyvet írt róla. Majd úgy voltam vele, hogy mást akarok vele kapcsolatban elmesélni. Egyrészt olyan jellegű, dramatizált regény – mint a Kossuth Zsuzsanna vagy a Richter – nem készült róla, pedig elképesztően fordulatos és érdekes az élettörténete. Érdemes megismerni az embert! Másrészt, ahogy mondtad, a mai viszonyok közé próbálom elhelyezni érzelmileg.
– Petőfi Oroszországban halt meg?
– Száz százalék, hogy Segesvárnál. Mert, ha tovább él, akkor biztos, hogy nem ül hátratett kézzel tétlenül. Hétszentség, hogy megtalálta volna annak az útját, hogy eljusson a híre Magyarországra.
