Régóta ismerjük egymást, megengedtem neki, hogy visszategezzen :)
– Mi volt az a szikra, ami kiváltotta, hogy már egészen pici korodban a színpad felé kacsingattál?
– A fél család pedagógus; nagyon sok mondókát, verset tanultunk közösen. Így mindig könnyen tanultam. A Színistúdióba pedig úgy jelentkeztem, hogy egyszer otthon megláttam a hirdetésüket, majd közöltem anyáékkal, hogy jelentkezni akarok.
– A „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésemre már gimis korodban határozottan rávágtad, hogy színésznek szeretnél tanulni. Úgy tűnik, ettől nem tágítottál, de mit szólt ahhoz a közvetlen környezeted, hogy egy művészeti suliba jelentkeztél?
– Nálunk mindenki pedagógus. Ráadásul a nagymamám időnként elejti, hogy „Most nagy szükség van a tanárokra…” A nővérem tulajdonképpen beteljesítette a kívánságukat, mert ő tanítónő lett. Egyébként anyu kedvenc anekdotája, hogy az óvodában tanítottam a társaimat. A pedagógusok mindig is azt mondják, hogy a katedra is színpad.
– Miért nem a csabai Színitanodába jelentkeztél?
– Nagyon egyszerű oka van: meg akartam mutatni, hogy képes vagyok magamtól is elérni valamit. Kíváncsi voltam, hogy fölvesznek-e máshova is?
– És sikerült. Általában melyik színházban szerepelsz?
– A Pesti Magyar Színházban töltjük a szakmai gyakorlatunkat.
– Hogy érzed magad a fővárosban?
– Eleinte nagyon féltem tőle, de miután felköltöztem, többek között azzal tréningeztem magam, hogy egy térképpel elindultam valahova, majd visszafele térkép nélkül, egy másik útvonalon mentem haza, persze a „kotta” mindig ott lapult a zsebemben.
– No és a lényeg, hogy kerültél bele a Csabagyöngye karácsonyi klipjébe?
– Kerepeczki Nóra (Kepe) – aki a tanárom volt a színistúdióban – fölhívott, hogy van-e olyan dal az interneten, amit én éneklek. „Nincs.”, feleltem. Ekkor leszúrt, amiért nincs fönt rólam videó. Közben csak találtam, majd visszahívtam, amire rákeresett és elküldte Magda Lajosnak. A muzsikus meghallgatta, hogy miképp éneklek, ez alapján írta meg a zenét.
– Én eddig prózában láttalak, illetve többször hallottalak szavalni, de énekelni sosem, főleg szólót… Ez honnan jött?
– El kell járni a színistúdiós fellépesekre.
– Akár énekesként is el tudnád képzelni magad?
– Erre most nehéz válaszolni. Idén végzek; ez egy hihetetlenül nagy szerencsejáték. Nagyon remélem, hogy sikerül megmaradni színház-közelben.
– És egyszer majd akkora sztár (megasztár) leszel, hogy hátradőlsz a karosszékben és a lábfejeddel lerúgod a viszkis üveget az asztalról.
– Ezt már korábban megbeszéltem az ismerőseimmel, hogy ha ilyenre vetemednék, akkor abban a pillanatban vágjanak fejbe.
– Jelentkeztek már ehhez hasonló tünetek?
– Nem… Csak mindenki így képzeli el a színészeket, és én nem szeretnék az előítéleteknek alapot adni.
Tóth Geri: ének; Magda Lajos: zene, dalszöveg hangszerelés, hangfelvétel, stúdiómunka, háttérvokál; Magda Natália: háttérvokál; Mohos Mihály/MOHOS Film: videó és utómunka; Kerepeczki Nóra: kreatív ipari munka; a dekorációt készítették és a kisfilm szereplői voltak a CSAKK dolgozói és közösségének tagjai! Készült a Csabagyöngye Kulturális Központ gondozásában, 2020-ban.
