Párizsban készül az Európa-bajnokságra Dobra Viktor, aki 20 méteres magasságból ugrik majd az óriás-toronyugrás mezőnyében – első magyarként ezen a szinten. Már túl van az edzéseken, délelőtt 10 méterről, délután 20 méterről gyakorol, pénteken és szombaton pedig jön a verseny.
Az útja azonban messziről indult, és egyáltalán nem volt egyenes. Gyerekként mindig mozgásban volt, mindent kipróbált, ami egy kicsit is extrém: egykerekű, gólyaláb, BMX, gördeszka, ugrálás innen-onnan, fáról, hajóról, a Körösbe – mindig ott volt benne a kíváncsiság és az adrenalin iránti vágy. Később az atlétikában találta meg magát, évekig versenyzett, de az egyetem és a munka mellett ez háttérbe szorult, majd egy sérülés végleg új irányba terelte.
Fotók: Facebook / Hungarian Diving
Amikor vissza akart térni a futáshoz, újra megsérült, és rájött, hogy olyan sportot kell találnia, ami kevésbé terheli a lábát. Ekkor jött egy ötlet a testvérétől, hogy ugorjanak egy hídról Boszniában, ő viszont inkább keresett egy köztes megoldást – így talált rá a budapesti Duna Aréna 10 méteres tornyára.
Egy Google-keresés, egy telefonhívás, és már ott is volt az első edzésen a Rugóláb Lendület Sportegyesületnél. Három edzés után már Boszniában ugrott, és közben rájött: ez az, amit keresett. A műugrás nemcsak hogy nem fájt, hanem visszahozta azt a gyerekkori érzést, amikor csak úgy, örömből ugrik az ember.
A technikát részben saját maga tanulta meg, videókat nézett, elemezte mások mozgását, visszanézte a saját ugrásait, és folyamatosan javított. A 10 méter jó alapot adott, de az óriástoronyugrás már egészen más világ: nagyobb magasság, nagyobb sebesség, nagyobb kockázat. Ezzel 2023-ban kezdett komolyabban foglalkozni, külföldre járt gyakorolni, és fokozatosan került egyre közelebb a nemzetközi mezőnyhöz.
Most pedig ott tart, hogy az Európa-bajnokságon indul, olyan nevekkel együtt, akik a sportág legjobbjai közé tartoznak, többek között a Red Bull Cliff Diving ismert versenyzőivel. Bár tisztában van vele, hogy a mezőny rendkívül erős, és az ugrásai még inkább belépő szintűek, számára most nem a dobogó a legfontosabb, hanem a tapasztalat és az, hogy megmutassa: innen is el lehet jutni idáig. Hogy Magyarországról, megfelelő háttér nélkül is lehet helyet kérni ebben az extrém sportágban.
Közben civil életében Budapesten dolgozik minőségügyi mérnökként, és a mindennapok mellett építi a sportkarrierjét. Hosszabb távon nemcsak versenyezni szeretne, hanem utat nyitni másoknak is: ha megépül az első hazai óriástorony, edzőként segítené a következő generációt, hogy nekik már könnyebb legyen. Most azonban minden figyelme Párizsra irányul – és arra az ugrásra, amely nemcsak egy verseny része, hanem egy új magyar fejezet kezdete is.
Amikor érdekességként megemlítem neki, hogy a csabai születésű Halász Kitti sem egy szokványos, egészen pontosan nyolc méter fölötti drótos artista, azt válaszolja, az alföldieknek nincs tériszonya.
