Simon Ferenc békéscsabai amatőr természetbúvár és fotós, művészi értékű, videóval kombinált digiporámát (zenés képvetítést) készített egy legtöbbünk számára alighanem módfelett kedves és szívet melengető témában. Az alkotás, a nem is olyan rég magunk mögött hagyott kánikulai nyár szomjas madárkáinak életébe pillant bele egy itató körüli sürgés-forgás mindennapjain keresztül. Vivaldi: Négy évszak (nyár) zenéjével kísérve az összhatás kimagasló.
A digiporáma fókuszában lévő madáritató egyébként számos érdekességgel és tanulsággal szolgál. Talán legfontosabb ezek közül, hogy a hosszan tartó hőség és szárazságnapokban milyen jó szolgálatot tehet egy tálka rendszeresen kitett víz a környék apró tollas lakóinak, cinkéknek, verebeknek és más szárnyasoknak. Néhány korty, netán egy kis plusz tízórai, frissítő fürdés – ahogy a felvételeken is látható – nemes és karitatív, madárboldogító csekélységeket jelenthet.
Ami pedig a vetítésből nem derül ki, de igazán meglepő: a felvételek nem valahol az erdő mélyén vagy más természeti környezetben készültek. A kicsi madáritató Békéscsaba legnagyobb lakótelepén, a Lencsésin fogadta picinyke vendégeit az első emelet egyik ablakában, a természetest mesterségesen utánzó, amolyan illusztrisan madárhívogató mikrokörnyezetben.
Az alkotó sokoldalú tehetségét dicséri a tökéletes végeredmény, amely azt is példázza, lám, nem kell messzire menni ahhoz, hogy valami szépet és jót, és az egyszerűből is különlegeset varázsoljunk környezetünk hétköznapjaiba.
A cinkeitatós vetítés végén pedig ott a jó tanács és iránymutatás: „Vége a nyárnak, lassan közeleg a tél, ideje az etetőket feltölteni.”
