A kommunista diktatúra áldozataira emlékeztek Békéscsabán, a Szabadság téri emlékműnél csütörtökön. Mint a beszédekben elhangzott, a kommunizmus alatt a fiatalok sokszor azelőtt tudták hogy miről nem szabad társaságban beszélni, mielőtt megértették volna a szavak jelentését. Akit ugyanis a rendszer ellenségnek tekintett, bebörtönözték.
- A traumát gyakran nemcsak az okozza, ami történt, hanem az, hogy soha nem lehetett beszélni róla. Titokban kellett tartani, még gondolkodni sem lehetett róla, ezért nem lehetett megemészteni - Szarvas Péter, Békéscsaba polgármestere Feldmár András pszichológus szavait idézve nyitotta meg A Kommunista Diktatúra Áldozatainak Emléknapját csütörtökön a megyeszékhelyen. Elmondta, a rendszerváltásig nemhogy hivatalosan, de még magánemberként sem lehetett emlékezni a szörnyűségekre. Az Országgyűlés végül 2000-ben hozott határozatot arról, hogy a középfokú oktatási intézményekben emléknappal tisztelegjenek a minden ok nélkül bebörtönzöttek előtt. Ebben azt esztendőben a Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium diákjai adtak műsort. A diákok egy asszony és két férfi sorsát felvillantva mutatták be, mit gondolhattak azok, akiket váratlanul elhurcoltak. S mit éltek át az érintettek szülei és gyermekei. A műsor után a résztvevők koszorúkat helyeztek el a Szabadság téri emlékműnél.
Nem véletlenül február 25-e a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja. 1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogellenesen a megszálló szovjet hatóságok a Független Kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Bélát, akit ezután a Szovjetunióba hurcoltak. Ezzel indult el az a folyamat, amelynek során előre megtervezett módon iktatta ki a rezsim az ellene szegülőket. A diktatúra halálos áldozatainak számát világviszonylatban 100 millióra becsülik.
