Borbély Gabriella, a belvárosisok matematika szakos tanára elmeséli, 2003-ban rendezték meg először a csapatversenyt, amely a diákok körében rendkívül népszerű. Noha több évfolyam csapata is bejut az országos döntőbe, de eddig ők az első aranyos Belvár négyesfogat (Földi Armad, Giricz Levente, Paluska Viktor és Szűcs Dániel). Alsós korukban Bíróné Marika volt a matektanár, Gabriella a gyerekeket ötödiktől tanítja.
Megtudom, egy ilyen csodálatos eredmény eléréshez bizony nagyon sok összetevőnek kell „klappolnia”.
Elősorban elengedhetetlen a tehetség, ami nyilván magával húzza a sikert is, így ez a két komponens megalkotja a tantárgyszeretetet; a „megszállottsághoz” szükséges a szorgalom, azaz az otthoni munka, amihez nem utolsó a jó szülői háttér (ez nem az anyagiakat jelenti, hanem leginkább a figyelmet); továbbá fontos a pedagógus személyisége… és a barátság!
Az utóbbi azért kardinális, mert csak így tudnak profi felnőtt munkaközösségeket meghazudtolva hatékonyan együtt dolgozni: kreatívkodni, kooperálni, tervezni.
A verseny 13 feladatból áll; demokratikusan felosztják a pontokat: valaki a „logikázóst”, más a geometriát, illetve a leggyorsabb versenyző mindig visszaellenőrzi az elkészült feladatokat – idő előtt 15 perccel befejezték.
A négy hihetetlenül szerény fiú már most úgy viselkedik, mint 20 év múlva, amikor már professzorok lesznek: bölcsen, szerényen és csak akkor beszélnek, ha muszáj. Illetve csak egy problémájuk van, kár, hogy nincs világbajnokság…
Borbély Gabriella hetedikes és nyolcadikos diákjai gimnáziumi kategóriában ugyan megnyerték a megyei fordulót, ám a pontjaik alapján nem kerültek be az országosra. Továbbá Sándor Gézáné által instruktált negyedikesek az országos 13. helyen végeztek.
***
Továbbá a Lencsési Általános iskola hetedikesei (Kitzing Sebő, Meliska Zsolt, Nagy Ákos és Szathmáry Zsombor) egy fehér aranyat húztak be, azaz másodikok lettek a Bolyai-versenyen.
Medgyesiné Seprenyi Erzsébet alsós és Kovácsné Csontos Mária felsős tanárnők a matekszerelemmel kapcsolatban tulajdonképen a fentiekhez hasonló hozzáállási attitűdeket soroltak fel.
A lencsósoknál a csapatmunka egy picit másképp működik, ők pontokban osztják fel a feladatsort: az 1-4., 4-8., 8-10. stb. A verseny alatt többször előfordult, hogy Zsombor mondott valami ötletet, Sebő megkérdezte, hogy „de miért?”, Ákos pedig érvelt. Minden bizonnyal tanítani kellene a felnőtteknek a diákok által képviselt csapatmunkát, türelmet, érvelést.
– Kapaszkodnunk kell utánuk az órákon – mondja Marika –, mert valahogy mindig másképp jutnak el a megoldáshoz. Másképp jár az agyuk, másképp nyúlnak hozzá egy feladathoz, hamarabb meglátják a lényeget. Amit még nem tanultak, és mi csípőből megcsináljuk, ők valami kerülőúton mindig eljutnak a megoldáshoz.
Negyedik óta sorra nyernek a megyei versenyen, noha hatodikban „csak” másodikok lettek.
Alsótól kezdve barátok, akárcsak a belvárosok; s mind a két csapat tagjai komolyan veszik a sportolást is – ezzel mintegy fölülírják a „kockaság” sztereotipiáját.
