Branyó Jim Morrison képével igazolja magát

2020. május 8. 13:59 | Such Tamás

Hétfőn számos büfé, kiskocsma, cukrászda stb. külső, valós térrel – terasszal, kerthelyiséggel – bővült, pusztán a létezésért. Például a csabai Kispipából, a Zsíros utcai ablakból, a Tölgyfában a teraszról egyesével, szájmaszkot viselve lehet rendelni, máshol pedig nyílnak a földben a kerthelyiségek.

Ilyen például a Békési úti Kotró Söröző is (a szemben szomszédos Meseház kihelyezett büféje), csak azzal a csavarral, hogy míg a Békési úti frontról szintén egyesével, maszkban mehetnek be az arcok, addig az utcára merőlegesen fekvő Veres utca felől, a nyitott kocsibejárón akár többen is besétálhatnak a kertbe, ahol zakatol az élet. Ahol Branyót, egy régi-régi csabai fejet faggattam. (Tegeződtünk, mert presszókban, lóversenypályán, rákkenrólban büntetik a magázódást.)

 

– Mi újság?

– Ezzel igazolom magam (mutatja a Jim Morrison fotót a flepnije mellett), és van egy-két rendőr, aki még az apja által szereti a Doorst. Most amúgy gyászolom Nemesi Kálmán Laci barátomat (Nemesi K. László többek között a ’80-as években, a Békés Megyei Népújság egyik ikonja volt.)

 

– Milyen szép buborékod van. Ez egy üzenet a barátodtól.

– A buborékok mindig üzennek. A művészvilág úgy éli az életét, ahogy tudja… De azért nagyon jó, hogy ismét megnyíltak az ivók.

 

Buborékmese

Buborékmese

 

– Mi jót csináltál az elmúlt hat hét alatt?

– Kérlek szépen, otthon faragtam. De most kimenekültem egy kicsit… és megmondom, hogy miért: egyszerűen már nagyon szerettem volna találkozni veled, vagy akár Macóval (aki egy másik asztalnál ül), a régi cimborával, aki már nem mai gyerek.

 

– Ki hívott először Branyó, a sörfalónak?

– Ez egy cikk címe volt a Délkeletben, amit Nemesi Kálmán Laci írt rólam. Képzeld, egyszer meggyanúsítottak, hogy kokózunk.

 

– De honnan lett volna rá zseton?

– Nem volt rá zseton; ráadásul akkor még üvegcsiszoló voltam, és olyan vegyszerekkel dolgoztam, ami épp elég volt nekem a bódulathoz.

 

– Ráadásul, ha kreatívkodik az ember, belülről olyan endorfin-löketet kap, hogy bizonyos szempontból euforikus hatás alá kerül.

– Most rövid időn belül olyan dolgokat faragtam… indián vonalon dolgozom.

 

Branyó

Üdvözlet, Békéscsabáról!

 

– Melyik törzshöz tartozol?

– Az omahákhoz; akik Cleveland környékén éltek, gyógyítók voltak. Laci barátommal 50 éve mi is gyógyítunk: alkohollal, ránézéssel (Laci szemben ül Branyóval.) Nem is jön a vírus mifelénk. Tehát az elfoglaltság nagyon kell. De értelmes legyen az elfoglaltság.

 

– Kocsma is kell.

– A hangulatkarnabtartó intézményeknek mindig kell lenniük a Földön! Itt több generáció fordul meg: Macó 80 éves, én is a 65-öt betöltöttem, most már annyira, hogy egy hónap múlva 68 leszek, ha sikerül.

 

– Jó korszak volt 1968. Milyen fantasztikus lemezeket csinált a Stones, a Beatles, a Zeppelin.

– Hááá… nálam a Cepka mindenek felett áll! A közelmúltban a padlást takarítva régi Beatles képeket találatam, amelyeken egyedül Lennon nem volt rajta.

 

– Biztos Yokózott.

– Az egyiket fel is kasíroztam, és kitettem a verandámra. Akkor még nem is volt diszkó. Hú, a lengyeleknél ’67-ben fellépett a Rolling, a ’70-es években a Deep Purple, Frank Zappa.

 

Kotró Söröző

Meghívtak fröccsözni egy kerthelységbe ők...

 

– Voltál valamelyiken?

– Képzeld, ’975-ben, Gdanskban találkoztam Habással, egy békéscsabai származású Győri Sanyival, 1200 kilométerre innen (Habás pedig a harmadik asztalnál ült).

 

– Üdvölet, békéscsabaiak!

– A csavargó békéscsabaiak! Egyszer egy hét alatt eljutottam stoppal Krakkóig.

 

– Akkor az még ment.

– Akkor az még menő volt.

 

– Mennem kell nekem is.

– Nekem is!

 

(Mindenki elmenet ebédelni.)

 

Trafik

(Nem a helyszínen készült)

 

További programok »

FEL