Ilyen például a Békési úti Kotró Söröző is (a szemben szomszédos Meseház kihelyezett büféje), csak azzal a csavarral, hogy míg a Békési úti frontról szintén egyesével, maszkban mehetnek be az arcok, addig az utcára merőlegesen fekvő Veres utca felől, a nyitott kocsibejárón akár többen is besétálhatnak a kertbe, ahol zakatol az élet. Ahol Branyót, egy régi-régi csabai fejet faggattam. (Tegeződtünk, mert presszókban, lóversenypályán, rákkenrólban büntetik a magázódást.)
– Mi újság?
– Ezzel igazolom magam (mutatja a Jim Morrison fotót a flepnije mellett), és van egy-két rendőr, aki még az apja által szereti a Doorst. Most amúgy gyászolom Nemesi Kálmán Laci barátomat (Nemesi K. László többek között a ’80-as években, a Békés Megyei Népújság egyik ikonja volt.)
– Milyen szép buborékod van. Ez egy üzenet a barátodtól.
– A buborékok mindig üzennek. A művészvilág úgy éli az életét, ahogy tudja… De azért nagyon jó, hogy ismét megnyíltak az ivók.
– Mi jót csináltál az elmúlt hat hét alatt?
– Kérlek szépen, otthon faragtam. De most kimenekültem egy kicsit… és megmondom, hogy miért: egyszerűen már nagyon szerettem volna találkozni veled, vagy akár Macóval (aki egy másik asztalnál ül), a régi cimborával, aki már nem mai gyerek.
– Ki hívott először Branyó, a sörfalónak?
– Ez egy cikk címe volt a Délkeletben, amit Nemesi Kálmán Laci írt rólam. Képzeld, egyszer meggyanúsítottak, hogy kokózunk.
– De honnan lett volna rá zseton?
– Nem volt rá zseton; ráadásul akkor még üvegcsiszoló voltam, és olyan vegyszerekkel dolgoztam, ami épp elég volt nekem a bódulathoz.
– Ráadásul, ha kreatívkodik az ember, belülről olyan endorfin-löketet kap, hogy bizonyos szempontból euforikus hatás alá kerül.
– Most rövid időn belül olyan dolgokat faragtam… indián vonalon dolgozom.
– Melyik törzshöz tartozol?
– Az omahákhoz; akik Cleveland környékén éltek, gyógyítók voltak. Laci barátommal 50 éve mi is gyógyítunk: alkohollal, ránézéssel (Laci szemben ül Branyóval.) Nem is jön a vírus mifelénk. Tehát az elfoglaltság nagyon kell. De értelmes legyen az elfoglaltság.
– Kocsma is kell.
– A hangulatkarnabtartó intézményeknek mindig kell lenniük a Földön! Itt több generáció fordul meg: Macó 80 éves, én is a 65-öt betöltöttem, most már annyira, hogy egy hónap múlva 68 leszek, ha sikerül.
– Jó korszak volt 1968. Milyen fantasztikus lemezeket csinált a Stones, a Beatles, a Zeppelin.
– Hááá… nálam a Cepka mindenek felett áll! A közelmúltban a padlást takarítva régi Beatles képeket találatam, amelyeken egyedül Lennon nem volt rajta.
– Biztos Yokózott.
– Az egyiket fel is kasíroztam, és kitettem a verandámra. Akkor még nem is volt diszkó. Hú, a lengyeleknél ’67-ben fellépett a Rolling, a ’70-es években a Deep Purple, Frank Zappa.
– Voltál valamelyiken?
– Képzeld, ’975-ben, Gdanskban találkoztam Habással, egy békéscsabai származású Győri Sanyival, 1200 kilométerre innen (Habás pedig a harmadik asztalnál ült).
– Üdvölet, békéscsabaiak!
– A csavargó békéscsabaiak! Egyszer egy hét alatt eljutottam stoppal Krakkóig.
– Akkor az még ment.
– Akkor az még menő volt.
– Mennem kell nekem is.
– Nekem is!
(Mindenki elmenet ebédelni.)
