– Ne ítélkezz elsőre… Amikor szembejött velem a Muzikális bestiák borítója, azt hittem, a kötet bizonyos démoni asszonyokról szól.
– Nem, de van egy fejezet a boszorkányokról is. Ez a könyv azonban olyan bestiákról, furcsa kreatúrák szól, akik megjelennek a zenetörténetben: angyalok, óriások, törpék. Mint amikor a nagypapám bélyegeket gyűjtött, mert egy sajátos szemponton keresztül próbálta egy ország történetét megismerni. Én így a rémek után kutattam a zenetörténetben, és igyekeztem olyan ismert vagy kevésbé ismert zenedarabokat bemutatni, amelyek egy-egy bestiához kapcsolódnak. Hiszen a bestiárium, mint egy igazi középkori műfaj az tulajdonképpen erről szólt, hogy vélt vagy valós szörnyeket mutatnak be.
– Vajon azoknak a múlt-múlt századi alkotóknak látomásaik lehettek, hogy róluk komponáltak? Hieronymus Boschnak például félelmetes képei voltak.
– Az egy másik világ. A 19. században a németek nagyon vonzódtak a túlvilághoz, a mesevilághoz. Mint ahogy most nagyot megy a Harry Potter, a Trónok harca, A Gyűrűk Ura.
– Milyen zenei műfajokban szerepelnek?
– Ha egy látványos szereplő van, mint például egy sárkány, az általában az operákban jelenik meg. De mutatok majd 17. századi kocsmazenét s.
– Kedvenc bestia?
– A sárkányok. Sokáig meg voltam győződve arról, hogy Mozart Varázsfuvolájában egy sárkány üldözi a herceget az elején, aztán kiderült, hogy egy kígyó. Történetesen Richard Wagner Siegfried című operájában valóban megjelenik a sárkány. A mű bayreuthi ősbemutatójára a sárkányt Londonban készítették el. Majd a sárkány különféle darabjait jó helyre, valóban Bayreuthba küldték el, kivéve a fejét, mert azt rosszul címezték, és Bejrutba vitték. Úgyhogy ez egy nagy malőr volt, el kellett dugni az ősbemutatón, mert azért fej nélküli sárkány mégsem olyan.
***
A Muzikális bestiákban a lapszéli QR-kódok segítségével meghallgathatjuk azokat a műveket, amelyek róluk szólnak.
A program a Munkácsy Negyed kiemelt rendezvénye volt.