Berényi Anna: Petőfi egy rock ’n roll csávó volt

– Miért pont Petőfi? Hiszen az utóbbi 170 évben egy talicskányi könyv jelent meg róla.

– Amikor az előző könyvemet, a Richtert írtam, azon gondolkodtam, hogy a következő kötetnek egy hősről kell szólnia. Sokat keresgéltem. Általában szinte egytől-egyig pozitív hősöket ismerünk… No, Petőfi nem volt az.

– Mi újat lehet még róla mesélni?

– Sok-sok könyvet olvastam. Majd kiválasztottam két fő művet: Kerényi Ferenc Petőfi Sándor élete és költészetét és Illyés Gyulától a Petőfit. Elolvastam a levelezéseit, Jókai visszaemlékezéseit, Szendrey Júlia naplóit, a körülötte lévő forrásokat, úti jegyzeteit. Mindenki tudja, hogy Debrecenből egy téli este, egyszál ingben fölgyalogol Pestre. Akkor megnyitottam a Google Mapst, bejelöltem a távolságot, hogy gyalog mennyi idő lenne egy ilyen út. Egyértelmű, hogy valahol szekérre szállt.

Végül próbáltam elfelejteni róla mindent, amit tanultam. Persze utólag rá lehet aggatni egy csomó narratívát, mint például hogy Az Alföld miképp illeszkedik a tájköltészetébe. De ezt ő nem így írta. Eredendően kronológiai sorrendben követtem az életét. Úgy indul a regény, hogy ő egy tót gyerek volt.

– Az utóbbit becsben kell tartanunk. Alekszander Petrovicsként született…  Mikor találta ki, a Petőfi nevet?

– Abban a korban divat volt művész- és álneveket felvenni. Többek között felmerültek a Borostyán, a Rónai vagy a Pönögei Kis Pál nevek is.

– Pönögei Kis Pál: Anyám tyúkja.

– Pönögei volt a színész álneve. A legtöbb nevet eldobta; még a Péterfi is felmerült.

– Szerintem jól jártunk. Mit szólt az édesapja, hogy nevet változtatott?

– Akkor már nem élt a szüleivel, ugyanis nagyon hamar, ötévesen elkerült otthonról.

– Így jobban érthető az a nyugtalanság, amely – ezek szerint – ötéves kora óta végigkíséri életét.

– Csak nős emberként higgadt le. Előtte amúgy álladóan szerelmes volt, 25 éves koráig négy nőnek kérte meg a kezét.

– Az tény, hogy Szendrey Júlia nem a pénze miatt szerette. Apuka mit szólt, hogy egyszer csak a lánya oldalán felbukkant egy rákkenról csávó?

– Valóban az volt. Szendrey Ignác a Festetics-birtok tiszttartója, míg Petőfi egy jobbágysorsból felkapaszkodott fiatalember volt. Tény, nem igazán volt elragadtatva a kapcsolattól. Noha hozzáadta a lányát, mert látta, hogy Júlia nagyon elszánt, de megvont tőle minden támogatást.

– Miből éltek, hiszen nincs túl sok gazdag költő az irodalomtankönyvekben.

– A közös életük már nagyon rövid volt. Petőfi egyébként dupla annyi tiszteletdíjat kapott egy verséért, mint a pályatársai. Illetve már 25 évesen eladta az addig megírt költeményei örökjogát. Majd a következő száz verse örökjogát is eladja.

– Kinek?

– Emich Gusztáv nyomdásznak.

– Mondjuk, baromi termékeny volt. Például Radnóti leírta az egyik naplójában, hogy sokszor nagyon szenvedett versíráskor, míg Petőfiből csak úgy ömlöttek a dalok, mint a Beatlesből.

– A János vitézt hat nap, hat éjszaka írta meg.

– Úgy tudom, a Toldi hatására.

– A Toldi pályázatra született. A János vitéz azért írta meg, mert rájött, hogy a nép között milyen népszerűek a versei.

– Kettős életet élt? Ismét egy gyönyörű popzenei párhuzam: Radics Béla külvárosi arc volt, de mindenképpen be szeretett volna kerülni a krémbe. Sosem sikerült neki. Petőfi ugyanúgy otthonosan forgott az úri közegben, mint a falusi kiskocsmákban?

– Ő ennél sokkal magabiztosabb volt: a kiskocsmákban és az elit között is teljesen fesztelen mozgott. Vörösmarty, Bajza, Jókai nagyon könnyen befogadták. A költészetével azonban nagyon kilógott az akkori időkből, mert a 1800-as évek középtája a biedermeyer körmondatok kora volt. Ahhoz képest ő elképesztően egyszerűen írt. Noha már elterjedt a népies vonal, és sokan leereszkedtek a néphez, míg ő nem.

Nagyon szeszélyes ember hírében állott. Egyszer a legjobb barát, máskor a legnagyobb ellenség volt. Az is érdekes, hogy mennyire volt forradalmár. Ady azt mondta, hogy Petőfi micsoda forradalmár volt, Babits pedig azt, hogy kispolgár volt. Ez a kettősség teljesen igaz volt rá. Mert például amikor 1848-ban megkezdődött a forradalom és minden ismerőse már a harctéren volt, akkor ő még a felesége szoknyáján ült. Jó neki ott. Pipázgatott, vártra a születendő gyermekét.

Eredendően nem szerettem a verseit. De megláttam bennük a zsenialitást. Nagy segítségemre volt Kerényi Ferenc monográfiája, amelyben olyan gyöngyszemeket választott ki, amelyekről, ha nem tudnád, hogy ő írta, akkor azt mondanád, hogy József Attila vagy Radnóti… És mindezt az 1800-as évek közepén. Miközben a nép hangján szólt, mégis kapott hideget-meleget tőlük, de mégsem kárhoztatta a szegényembert. Például, amikor képviselőnek jelöltette magát Szabadszálláson, a várandós feleségével együtt majdnem megölték.

– Miért?

– Mert a korteshadjáratban az ellenfele leitatta az embereket, és azt híresztelte róla, hogy ő egy szlovák kém.

– Nocsak!

– Igen... De Sándorunk nem haragadott meg rájuk. Vagy egy másik történet: kétéves katonai szolgálatot követően obsitos lett. Majd a szabadságharcban újoncokat kapott kiképzésre, de látta, hogy nem a szabadság szuverenitásáért, hanem a buliért harcolnak, de ezt sem vetette a szemükre.

– Egy időben elterjedt egy olyan felvetés, hogy Petőfi Széchenyi fia volt. Ugyanis a költő édesanyja az egyik Széchenyi birtokon szolgált.

– Hrúz Mária a házasság megkötése után már nem volt szolgáló. Nagyon sokáig meddő volt, Alexander később született.

– Akkor ezt kilőttük.

– Igen, és kilőhetjük az orosz szálat is (egyes feltételezések szerint nem 1849-ben, Segesvárott, hanem jó 10 év múlva Szibériában hunyt el – S. T.), mert a személyiségét ismerve, ha ez az ember túléli a szabadságharcot, kizárt, hogy ne adott volna hírt magáról. Olyan exhibicionizmus volt benne, hogy lehetetlen, hogy ő szépen, csendben megül Szibériában. Ráadásul ismert, Segesvár alól nem vittek el hadifoglyokat az oroszok, mert azokat nekik kellett volna ellátniuk. De milyen jó lett volna, ha ezt túléli.