Benne van a főzőműsorban az Ektomorf bőgőse, Zahorán Csabi

Csabival nagyon régóta ismerjük egymást – volt miről beszélgetnünk.

Az informatikus végzettségű fiatalember elmondása szerint soha egy percet sem dolgozott a szakmájában. Ellenben olyan sikeres ember, aki manapság a hobbijaira támaszkodhat: a basszusgitárja mély, öblös hangjára és gasztronómiai ténykedésére. Persze mindehhez hosszú út vezetett.

1998-ban kezdett el zenélni, és 2010-ben költözött Budapestre, ahol két, hazai körökben ismert és elismert metálbandában (Blind Myself, Insane) is megfordult, miközben az eredeti zenekarával, a Billoggal is folyamatosan dolgozott a háttérben. Mindezzel párhuzamosan pedig egy fővárosi hostelben dolgozott hét évig – komplex munkakörben.

– Mindig is szerettem főzni, valamint kritikákat írni: hét éven keresztül egy zenei webzine szerkesztője voltam – meséli. – Majd ezt a kettőt összekötöttem, és a kezdeti ártalmatlan facebook posztokat követően, végül 2012-ben indítottam el a Csabi Konyhája blogot, és onnantól kezdve még komolyabban kezdtem el foglalkozni a gasztronómiával.

 – Tök jó ez a név, mert egyszerre csabai és Csabi is vagy.

– Haha, valóban, ezt még így senki nem emelte ki korábban. A blog egyébként alapvetően két részből áll: egyrészt a saját receptjeimet osztom meg, másrészt pedig ha elmegyek valahova kajálni, akkor az adott ételt/élményt is alaposan kivesézem egy-egy cikk formájában.

– Nem egy hálás feladat ételkritikusnak lenni.

– Ezek többnyire „álruhás” tesztelések; mondjuk előbb-utóbb már azért felismernek. Odamegyek, kóstolok, aztán pedig megírom őszintén a tapsztaltakat. Ha esetleg valamivel nem voltam teljesen megelégedve, akkor is egy építő jellegű kritikát fogalmazok meg minden esetben. Általában tízből kilenc hely megköszöni az észrevételeimet, netán fel is használja tanácsaimat a későbbiekben. Még a hosteles időszakban indultak el a Csabi Konyhája nevű események, aminek keretein belül lehetőségem nyílt egy frankó teraszbárban megmutani, hogy mit tudok. Többek között ezzel is erősítettem a hitelességemet, mint gasztroblogger, hiszen nem csak dumálni, kritizálni tudok, hanem ezzel nyitva állt a lehetőség mindenki számára, hogy nyugodtan kóstolja meg, próbálja ki, hogy mire vagyok képes a konyhapult mögött.

– Egy kicsit kiestem a hazai zenei szcénából, mióta bőgőzöl az Ektomorfban?

– 2017 végén sajnos bezárt a hostel, de már a következő év elején az Ektomorf főállású tagjaként jártam a világot. Mondhatni a lehető legjobbkor történt ez az igen komoly változás az életemben.

– Miért nem költözöl vissza Békéscsabára, hiszen Farkas Zoli, a banda szíve-agya-torka évezredek óta itt lakik.

– Igazából én nagyon szeretem Budapestet és szerettem ott élni, nem volt nehéz összeegyeztetni a zenekarral. Viszont ahogy tavaly megjelent ez a vírus, lényegében ez elsőként a zenész szakmát sújtotta. Elég hamar világossá vált számomra, hogy nem nagyon lesznek itt egy darabig koncertek, és úgy voltam vele, túl nagy luxus lenne Pesten maradnom. Így több szempontból is kézenfekvő döntésnek tűnt, hogy még ha ideiglenesen is, de hazaköltözzek. Azért is kényelmes ez nekem, mert egyrészt kevesebb rezsiből fenn tudom tartani magam így, másrészt ebben az igencsak feje tetejére állt helyzetben, itt a vidéki nyugiban jobban ki tudtam használni a hirtelen ölembe hullott extra időt. Tavaly három klipet is forgattunk az Ektomorffal, és a Billog új lemezének munkálataival is végre többet tudtam foglalkozni. Ráadásul a zenélés és a főzés mellett a harmadik nagy szenvedélyemre, a folyamatos testmozgásra – úszás, futás, biciklizés, otthoni edzések – is még több időt tudtam szentelni.

– És… hogy kerültél be A Konyhafőnökbe?

– Ahogy mondtam, a zenélés mellett mindig is a gasztronómia volt a másik legfontosabb dolog számomra, amit ugyanolyan szívvel-lélekkel-szenvedéllyel űzök. De sajnos tavaly mindkét szakma parkolópályára került. Se koncertek, se Csabi Konyhája események... A tavalyi év végére a kilátások egyre borzasztóbbak lettek, és lényegében a lehető legjobbkor jött ez a lehetőség. Úgy voltam vele, hogy ennyi év után már van annyi magabiztosságom, hogy el merjek indulni ebben a versenyben. 15 éve nincs tévém, de A Konyhafőnököt azért mindig figyelemmel követtem és szerettem. Úgy voltam vele, hogy megpróbálom, hiszen vesztenivalóm nincs, nyerni viszont annál inkább lehet vele. Persze tudtam jól, hogy ez egy borzasztó kemény dolog lesz, de nem szokásom megijedni a lehetetlen küldetésektől.

– Hányan jelentkeztek?

– Több ezren, és abból került be végül közel 100 versenyző a casting adásokba. Itt fél órája volt mindenkinek, hogy elkészítsen egy általa megálmodott ételt, majd a háromtagú zsűri előtt még 5 perc alatt befejezni, kitálalni azt. Legalább kettő igen kellett ahhoz, hogy kötényt kapjon valaki és továbbjusson a következő körbe.

– Három igent kaptál a zsűritől, ami ugye több, mint a kettő.

– Igen-igen, egészen elképesztő, hogy Fördős Zé, Magyarország vezető gasztrobloggere és két Michelin-csillagos séf, Sárközi Ákos és Rácz Jenő is igent mondott az ételemre, illetve rám. Ez egy óriási elismerés, illetve sikerélmény! Mondhatni ennél erősebb kezdésről nem is álmodhattam volna!

– Gondolom, a folytonos színpadi atmoszféra is egy jó mankó volt.

– Valóban, a kamera előtt egyáltalán nem voltam lámpalázas, ez mondhatni számomra hazai pálya volt. Inkább az idegen konyhától, illetve az idegen konyhai eszközöktől tartottam, amik azért meg tudják viccelni az embert. Voltak is gondjaim ezen a téren, de szerencsére ügyesen hárítottam minden felmerülő problémát.

– Mit rejt a brutálisan felturbózott wellington burger?

– A központi eleme egy 2x14 dkg húspogácsa közé pakolt egész camembert és ezt a sajttal töltött húst még bacon szeletekbe is csomagoltam, és így sütöttem elő serpenyőben, majd ezt leveles tésztába bugyoláltam. Továbbá készítettem még egy elég extrém fahéjas-chilis padlizsános lecsót is, amiből egy-két kanállal került a húspogácsára, mielőtt a tésztába csomagoltam és ezt a brutális batyut sütőben sütöttem készre. Mindehhez csináltam még egy spéci fűszerezésű Guinness sörös csokiszószt is és frissen pattogtattam popcornt, amit füstölt paprikával és korianderrel fűszereztem. Egy semmihez sem hasonlítható ultrabrutális ízbomba az egész.

– Kár, hogy nem szabad elmesélned az eredményt. A hangodból azonban lejön, hogy nem hozol szégyent a szülővárásodra. Mikor szurkolhatunk legközelebb?

– Ma a színes kötényszerző napok kezdődnek meg, aminek keretein belül most három napig zajlanak a főzések azért, hogy valamelyik séfnek a csapatába kerüljünk. Én csütörtökön fogok a csapatba kerülésért főzni.

***

Ajánlott irodalom: Ektomorf – Smashing The Past: