A gyalogjárda 1834-ben Csabán ismeretlen volt. A házak előtt úgy tudtak közlekedni az emberek a nagyobb esők után, ha feltöltötték szalmával vagy trágyával. Nem számított különös látványnak, amikor a kaszinóba, bálba igyekvő kisasszonyokat ruhás kosárba állítva, két béres vitte az épület küszöbéig. Megtörtént, hogy a kocsis a hátán vitte át a bálozó leányzót a helyszínre, miközben ő maga bokáig süllyedt a sárba.
Jobb lett a helyzet 1869-ben, amikor Sztraka Ernő javaslatára néhány belső utcában a járdákat pallókkal fedték le. A bölcs képviselő-testület 1870-ben, a drágább palló helyett jobban kiégetett téglákkal rakatott ki néhány utcát, de annak is inkább csak a napos oldalán. A Vasút utca volt az első, melyet 1869-ben zúzalék kővel borítottak be. Mivel azonban ez homok alap nélkül történt, a kocsik a sárba süllyedtek, így azon közlekedni életveszélyes volt.
A rossz út megnehezítette a gabonakereskedők vásárlását is, ezért jobbára nyáron jöttek, amikor a tanyákból a gabonát be lehetett szállítani a vasúthoz. A Vasút utca lett az első kőút 1873-ban, amely ugyan nem volt tökéletes, de már megfelelt a lovas kocsis közlekedésnek. Majd 1893-ban a Berényi és a Szarvasi út kapott kőburkolatot.
Félszázad telt el, amikor Békéscsaba város közgyűlése, Berthóty polgármester idejében döntött az Andrássy úti, egyoldali betonjárda építéséről, miután a házilagos kísérletezés nem volt célravezető. 1924 őszén a Glóbus Rt. nyerte el a pályázatot, és a 2700 m2-es betonjárdát 36 644 000 koronáért készítette el.
Miután sikerült a városnak a Békéscsabai Takarékpénztár Egyesülettől 450 milliós kölcsönt felvennie, a közgyűlés 38 igen szavazattal 18 nem ellenében elfogadta, hogy az Andrássy út mindkét oldalán készüljön betonjárda. Október 7-én a vasútállomástól mindkét oldalon hozzáfogtak a járda építéséhez. Békéscsaba legforgalmasabb útvonala novemberben készült el, így decemberben már az új járdán korzózhatott a népes sokaság a megszokott helyen, a belváros szívében.
Gécs Béla
