Az öntözőtelepi munkák indulásáig eltelt néhány év. 1917-ben Békéscsabán a honvédség kezdte el a telep építését. Előbb csak a katonaság, majd a szegedi 46-os gyalogezred katonái folytatták a vízi árkok ásását. A telep vízellátására a csatorna a Selyemfonoda körgáton túli részén, a régi beiszapolódott kenderáztató mentén, 2,6 km hosszan készült el.
Hódi András kertész vezetésével gyorsan épültek az öntözőcsatornák, a kétméter széles melegágyak és a palántások. A 17 holdas öntözhető városi zöldségkertészet munkálatait Ádám Gusztáv városi főmérnök felügyelte.
A víz biztosításához a község egy 5,5 HP-s, elektromotorral hajtott, 150 mm-es körforgó szivattyút állított fel. A szivattyú másodpercenként 40 liter vizet emelt a kiselosztó betonmedencébe, s innen a főöntöző csatornákba. A terület elég rossz esési viszonyai miatt a táblákban két méter távolságban húzott barázdákba csak annyi vizet engedtek, amennyit a közbeeső sáv felszívni képes volt.
A zöldségtermesztésre a csabai piacon ez időben óriási igény volt. Az első kertészeti év nagy termése nemcsak a katonaság, de a polgári lakosság szükségleteit is kielégítette, ráadásul olcsóbb is volt.
1919-ben, a katonai ezred távozásával, a telep működtetése a városra szállott vissza. 1920-ban a kertészet kertészlakkal és istállóval bővült, a kerti munkákat Ásványi József a haláláig vezette. A telep öntözhető területe 10, öntözetlenül használt területe 16 hold volt, míg az árkok, az udvar, a palántás 3 holdat foglalt el.
A telep Zahorán Pál városi gazdasági intéző gondos vezetése alatt állt, 1926-ban a telep összbevétele 16 628 pengő, kiadása 9700 pengő volt. Tiszta hozama a 6018 pengő, vagyis holdanként 247 pengő. Különösen a paradicsom és a zöldpaprika termelése bizonyult nagy hasznot hajtónak.
Gécs Béla
