Beke Szilvia: Nem a középkorból érkeztem, de még tudok fityulát hajtogatni

A vecsési származású Beke Szilvia 1993-ban kezdte meg a Debreceni Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karának gyulai, egészségügyi intézetében a tanulmányait. Ma az intézmény neve Gál Ferenc Egyetem Egészség- és Szociális Tudományi Kar.

– Tudatosan egészségügyi szakközépiskolába jelentkeztem – meséli –, amely olyan erős volt, hogy kvázi az ott szerzett belgyógyászati ismeretekből éltem a főiskolán is. Itt, Gyulán már többször elmondtam a tanítványaimnak, hogy „Nem a középkorból érkeztem, de még tudok fityulát hajtogatni, illetve kismama cipőben és keményített köpenyben kezdtem a pályafutásomat”.

Az érettségi után a Debreceni Orvostudományi Egyetemre (DOTE) felvételizett, ám néhány ponttal lemaradt. A jelentkezést követően azonban felajánlották, hogy jelentkezzen a DOTE kötelékében működő gyulai egészségügyi főiskolára. Egyébként a sikertelen debreceniek 70 százaléka Gyulán „kötött” ki, és egy nagyon erős évfolyam jött össze.

– Melyik tárgy miatt nem sikerült a felvételi?

– Mindig a fizika miatt csúsztam el, ugyanis ötször is jelentkeztem az orvosira. Az utolsó alkalommal Simon professzor azt mondta, hogy „Tudja mit, a belgyógyászat nem is érdekel, mert látom, hogy többet tud, mint egy másodéves, mondja inkább a fizikát!”. Amikor megláttam, hogy megint az atomfizikát húztam ki, úgy voltam vele, hogy elkezdem Madame Curie-től, és akkor vagy megunják, vagy eljutunk valahogy a maghasadásig. Saját magamnak 5 pontnál nem adtam volna többet, de a professzor 15 pontból 15-öt adott, mert azt mondta, hogy tanítani akar.

– Mégsem kezdte el az egyetmet. Miért?

– Mert pont akkor, amikor végeztem a gyulai főiskolán, még csak az első diploma volt államilag finanszírozott. Azonfelül nem akartam, hogy a szüleim több mint egymillió forintot fizessenek egy évre. Közben itt, a gyulai kórházban felajánlották az egészségnevelői állást, mert a főiskolai évek köztes időszakai alatt többször is ápolóként tevékenykedtem. Természetesen éltem a lehetőséggel, de jeleztem nekik, hogy szeretnék még továbbtanulni. Bármennyire hihetetlen, egy szórólapon láttam meg, hogy a pécsi egyetem okleveles humánszervezői szakot indít Budapesten. Szerencsére a kórház támogatta a képzést, majd ugyanezen az egyetemen egészségföldrajzból doktoráltam.

– Nincs hiányérzete, hogy nem lett orvos?

– Sebész szerettem volna lenni, de őszintén megvallom, hogy nem stabil a kezem. Így biztos, hogy nem tudtam volna azt a szintet nyújtani, amit önmagamtól elvárok.

– Hány évet töltött a kórházban?

– 1997-től 2011-ig dolgoztam ott, de már 2010-ben Szarvason, a pedagógiai karon tanítottam. Majd Dr. Fodor Lajos, az akkori dékánhelyettes megkérdezte, hogy nincs-e kedvem átjönni Gyulára? Így idén augusztusban lesz, hogy 10 éve vagyok tagja ennek a nagy családnak; adjunktusként kerültem ide. A következő esztendőben az egészségügyi szervező szak vezetője, illetve docens lettem, majd 2019-ben az a megtiszteltetés ért, hogy a Gál Ferenc Egyetemnek köszönhetően tanárrá neveztek ki Homoki Andrea kolléganőmmel együtt. 2020. augusztus 1-jén Kozma Gábor rektor kinevezett dékánhelyettesnek.

– Optimista a hazai egészségüggyel kapcsolatban?

– Másképp nem lehet. A diákjaimnak mindig hangsúlyozom, hogy az ápolás egyben tudomány és hivatás is. Noha a társadalom nem mindig értékeli ezt a szakmát, de tény, hogy az egészség akkor válik értékessé, ha valaki beteg lesz.

***

„Nagyon büszke vagyok arra – fűzi hozzá –, hogy 2019-ben, vecsésiként én vehettem át a várostól A Sikeres Gyulai címet. Később tudtam meg, hogy erre a kinevezésre hallgatóim terjesztettek fel, egy másik évfolyam pedig verset is írt rólam.”