A lila-fehéreknél jöttek-mentek az edzők és a játékosok az elmúlt öt évtizedben, a gyúró azonban 52 éve Baukó András. A 75 éves Tusi bácsi a klubbal átélte az aranykort, az 1980-90-es évek kiemelkedő eredményeit, az 1993/1994-es szezonban megszerzett bajnoki bronzérmet, de ott volt akkor is, amikor a sikerek elkerülték a viharsarki csapatot.
- Mikor és hogyan kezdődött a kapcsolata a lila-fehér klubbal?
– Futballozni mindig szerettem, az Építők Ifi Csapatában játszottam. Bevonultam katonának, majd leszereltem. Huszonhárom éves koromban, 1964-ben lettem gyúró az Előrénél, mert az addigi masszőr, Sándor Imre máshova igazolt. A szakosztályvezető, Csepregi Jani mondta, álljak be helyette. A vezetők beírattak két tanfolyamra Budapestre. Eleinte társadalmi munkában voltam a csapat mellett.
- Sok változás történt az elmúlt évtizedekben. Mi a legnagyobb különbség?
- Régebben csak az igazi nagymenőknél, a Ferencvárosnál, a Honvédnál, a Dózsánál foglalkoztattak gyúrókat. Igaz, akkor más volt az emberek mentalitása is, nagy szerénységben éltünk. Azóta sok minden megváltozott, teljesen mások a mai fiatalok gondolkozása. Ahogy telnek az évek, egyre nőnek az igények, mi pedig próbálunk ennek megfelelően dolgozni, helytállni.
- Mi tartja a csapat mellett? Mi motiválja a mai napig?
- Egyrészt a futballszeretet, másrészt az, hogy szeretek a fiatalok mellett lenni. Szerencsére az egészségem is jól szolgál, mindenhová biciklivel járok, és a mozgás is sokat segít abban, hogy a korom ellenére ne hagyjam el magam.
- Mivel foglalkozik, amikor nem a csapat ügyes-bajos dolgait intézi?
- A legtöbb szabadidőmet a családommal töltöm. Bár a feleségem mindig unszol, faggat, hogy mikor hagyom abba, mikor fejezem be végleg a munkát, de nem tudok konkrét időpontot mondani. Nehéz lenne csak a lelátóról figyelni a csapatot.
-400x225.jpg)
