– Már a hajrá következik a budapesti atlétikai világbajnokságra való felkészülésben. Melyek az aktuális feladatok most?
– A budapesti atlétikai világbajnokság most már tényleg a legvégső célegyenesébe kezd fordulni, és már lassan látható távolságba kerül, hiszen augusztus 19-én kezdünk. Nem olyan rég volt a csapatvezetők fogadása, amelyen az összes olyan válogatott csapat vezetője, szövetségi képviselője, – akik részt kívántak venni ezen a pályabejáráson és egyeztetésen – végig járhatták az összes olyan hangsúlyos helyszínt, ami meghatározza a különböző csapatok szállását, edzését, versenyzését és a versenyhelyszínen belüli mozgatását. Nagyon elégedettek voltak, úgyhogy már nemcsak mi, hanem határainkon túl is nagyon várják már a budapesti atlétikai világbajnokságot. Látják azt, hogy nem kell aggódni azon, hogy a szervezés megállja majd a helyét, és tényleg egy nagyszerű világbajnokságra számíthatnak. A különböző infrastrukturális beruházások befejezése még hátra van, a Nemzeti Atlétikai Központ nagyon szépen halad, és biztosan lehet számítani arra, hogy itt a kezdés időpontjában készen áll a versenyzők és a nézők fogadására. Ez nemcsak az atlétikai központra, hanem az azt körülvevő parkra a bemelegítő pályára is igaz. Emellett a különböző létesítményen kívüli eseményekre is minden rendben lesz, mint például a Nemzetközi Atlétikai Szövetség a tisztújító kongresszusára, illetve a maraton és a gyalogló versenyszámokra, amelyek a Hősök terétől kezdve a Lánchídon át Budapest ikonikus helyeit érintve haladnak majd.
– Hogyan zajlik a szervező munka? Mennyiben kellett átvenni a jó példákat és mennyiben lesz egyedi a budapesti vb?
– A szervezőbizottság tagjai az elmúlt években több nemzetközi atlétikai eseményre ellátogattak. Megnézték azt, hogy hol milyen szisztémában, rendszerben gondolkoztak és szervezték meg az adott eseményeket. Ez így volt a tavalyi eugene-i világbajnokságon, a fedett pályás világbajnokságon, illetve az idei fedett pályás Európa-bajnokságon Isztambulban, úgyhogy gyűjtögettük a tapasztalatokat. A jó tapasztalatokat egy olyan rendszerbe kell illeszteni, ami Magyarországon, Budapesten működhet. Nem lehet mindent ugyanúgy csinálni, mint máshol, alkalmazkodni kell a helyi körülményekhez és az általunk elképzelt modellhez. Van sok olyan újítás, és sok olyan formabontó elképzelés, ami nemcsak atlétikai világeseményeken, de bármilyen sport világeseményen is, vagy ahhoz képest is újdonság. Ilyen például a szervezőbizottság által elképzelt szurkolói klub. Ez azt jelenti, hogy különböző tömegsportrendezvényeken, ez több, mint harminc, szinte az egész országot szinte lefedő, különböző sportágakat felvonultató tömegsportrendezvényt érint, amelyeken, ha valaki bármelyiken is részt vesz, és célba ér, akkor 50 százalékos kedvezménnyel juthat jegyekhez az atlétikai világbajnokságon, de különböző egyéni kihívásokat teljesítve, hitelt érdemlően igazolva, szintén hozzá lehet jutni az 50 százalékos kedvezménnyel jegyekhez. Igyekszünk aktívan bevonni az embereket az atlétikába és a sport világába.
– Hogyan dolgoztad fel, hogy nem lehetsz ott versenyzőként a hazai vb-n? Mennyiben más nagykövetként tekinteni a versenyre? Hogyan tudod segíteni a hazai atlétákat, a sportolókat, hogy legjobbjukat tudják nyújtani?
– A legnagyobb motivációt az utóbbi években nekem a hazai rendezésű atlétikai világbajnokság adta volna. Nagyon sokat küzdöttem azért, hogy a sérülésemből visszatérve ez a célom megvalósulhasson, és ott lehessek a hazai világbajnokságon, hazai közönség előtt büszkévé tenni hazámat. Sajnos be kellett lássam, hogy olyan szinten, ahogy én szeretném, ez nem megvalósítható. Többet tudok tenni egyrészt az atlétikai világbajnokságért és a magyar sportért, hogyha nem a pályán, hanem azon kívül segítem azt. Ilyen módon mégsem kellett teljes mértékben elengednem az atlétikai világbajnokságon való részvételt. Csak nem sportolóként, hanem rendezőként, nagyköveteként, úgyhogy ez mégiscsak egy nagy kárpótlás számomra. De azért valószínűleg amikor a 110 méteres gátfutás zajlik majd a vb-n, akkor azért vegyes érzelmeim lesznek... Nagyon-nagyon sok atlétikai világeseményen vettem részt, nagy tapasztalatom van sportolóként, és próbálom ezt egyébként a szervezés oldalán kamatoztatni. Olyan észrevételeket, javaslatokat próbálok tenni, ami nemcsak a szervezők, illetve a nézők számára tesz egy atlétikai világbajnokságot sikeressé, hanem a sportolók oldaláról is, szerintem ez is nagyon fontos. Ha a sportolóknak jó dolguk van, és minden lehetőség adott ahhoz, hogy életük legjobb eredményét mutassák vagy nyújtsák, akkor az a nézőknek is nagy élményt nyújt majd. Nyilván igaz ez a hazai atlétákra is, nagyon szívesen segítek bárkinek, aki tanácsot kér, de úgy gondolom, hogy kész receptet én sem tudok adni. Mindenkinek magának kell helyt állnia, és az biztos, hogy ez egy óriási lehetőség a most élen járó magyar atléták kezében, hogy egy nagyon maradandó élményt és tapasztalatot szerezzenek, illetve minden atlétikát és sportot kedvelő magyar embernek büszkeséget okozzanak egy adott esetben egyéni csúccsal, országos csúccsal vagy kiemelkedő nemzetközi eredménnyel.
– A nagyköveti feladatok mellett a Nemzeti Sportügynökség sportszakmai és sportstratégiai vezérigazgató-helyetteseként is tevékenykedsz. Ez milyen feladatokkal, kihívásokkal jár?
– A Nemzeti Sportügynökség a Honvédelmi Minisztérium Sportért Felelős Államtitkárságának a háttérintézménye. Ilyen módon a teljes magyar versenysport operatív szintű igazgatása tartozik hozzánk. Nyilván az államtitkárság iránymutatásának megfelelően a különböző támogatási programokat fejlesztjük, működtetjük, annak a pénzügyi kifizetését, ellenőrzését elvégezzük. Nagy a feladat és a felelősség. Hálás vagyok ennek a feladatnak, és büszke vagyok arra, hogy a magyar versenysportot jobbá, hatékonyabbá és sikeresebbé tehetjük, annak mentén, hogy mindennemű támogatást és segítséget megadunk a különböző szövetségeknek, egyesületeknek, vagy adott esetben edzőknek, sportolóknak.
– A MOB Sport Bizottságának elnökeként is egy kicsit a nagyköveti feladathoz hasonlóan a sportolók érdekeinek képviselete a legfontosabb?
– 2021. novemberétől vagyok a bizottság elnöke. Ez egy fontos hivatás szerintem, mert a különböző szintű döntésekbe a sportolókat is bevonják, úgy születhetnek olyan komoly, fontos döntések, hogy a sportolók hangja is hallható, megértve és elfogadva az érveiket bizonyos kérdésekben. Ehhez az is kell, hogy bizottságként felnőjünk a feladathoz. Úgy gondolom, hogy nagyot lépett előre a sportolói bizottságok képviselete és fontossága az utóbbi években. De még nagyon sok fejlődni való van, és sokat kell még dolgozni azon, hogy igenis a sportolók teljes értékű tagjai legyenek a döntéshozatal folyamatának. Úgyhogy ezen dolgozunk kiváló sport bizottsági tagjaink segítségével. Bízunk abban, hogy azokat a célokat, amiket megfogalmaztunk, azokat hamarosan elérjük.
– Ennyi feladat mellett akkor egyelőre az állatorvosi hivatásra nem nagyon jut idő.
– Aktív sportolóként 4 évig dolgoztam az Állatorvostudományi Egyetem Kisállatklinikájának a Sebészeti Tanszékén, amit nagyon szerettem, mert tényleg gyönyörű hivatás az állatorvosi szakma. Főleg a sebészeti része nagyon érdekelt és vonzott. Nagyon szerettem állatokkal foglalkozni, és állatorvosként tevékenykedni, de a visszavonulásom pillanatában döntési helyzethez érkeztem, hogy az állatorvosi pályát választom, vagy a sportdiplomáciát, a sportszervezést, mert „félmunkát” nem szerettem volna végezni. Részben az atlétikai világbajnokság, másrészben a Nemzeti Sportügynökségben felkínált lehetőségek miatt az utóbbit választottam. Az állatorvosi tevékenység a mindennapjaimba jelenleg sajnos nem fér bele, ettől egy kicsit el kell távolodnom, de aktív kapcsolatot ápolok az állatorvosi közösséggel. Ha nem is rendszeresen, de alkalomadtán azért próbálok kapcsolatot tartani a szakmával is. Állatorvosként végeztem, végül is a civil foglalkozásom, végzettségem számomra egy fontos dolog. Nagy kérdés, hogy mit hoz a jövő, azt, hogy egyszer visszatérek-e az állatorvosi hivatáshoz, vagy sem, azt majd meglátjuk később.
– Aktív élsportolói pályafutásod után milyen sport maradt az életedben szabadidős tevékenységként?
– Igyekszem sportos életet élni. Nyilván ez sokkal nehezebb, mint élsportolóként, ez talán nem meglepő. Egy kicsit inkább a játékos sportok felé nyitottam, mint például baráti szinten a labdarúgás vagy a tenisz, új sportágként a padelt próbálgatom. Minden olyan lehetőséget megragadok, ami a sporttal kapcsolatos, akár egy hétvégi túra, egy futás, vagy erőfejlesztés szintjén, igyekszem nemcsak a munkámba, hanem a szabadidőmbe is sporttal foglalkozni.
– Nemcsak a karrieredben, hanem a magánéletben is fontos állomásokhoz érkeztél, hiszen a közelmúltban volt az esküvőd és pároddal, Rékával kisbabát is vártok.
– Valóban nagy örömök elé nézünk feleségemmel, hiszen már nagyon várjuk a gyermekünket, örülünk majd az érkezésének. Úgy gondolom, hogy a gyermekáldás a legszebb meglepetés egy fiatal pár életében, bízunk abban, hogy egészséges kisbaba lesz.
