Kiválasztotta a zsűri azt a 14 fát, ami idén elnyerheti az Év Fája, illetve a Hős Fa címet. Nem a legnagyobb vagy a legöregebb fát keresik, hanem azt, amihez kapcsolódik egy történet, találkozási pontot kínál, vagy más fontos szerepet tölt be a körülötte élők mindennapjaiban. A Gerlai Wenckheim Társaság a gerlai nagy platánt nevezte, így arra is lehet szavazni.
Az Év Fája weboldalán olvashatók a nevezett fák történetei, és ott lehet szavazni is, a jelöltek a következők: a dunakiliti Millenniumi tölgy; a kaposvári Szabadságfa; a gerlai nagy platán, a Szentkúti Öregharcos – Vasvár; a fekete nyár, ami Ácsteszér büszkesége; Ziliz legendája az Ezeréves Tölgy; Nap utca tölgyfája; Széchényiek körtefája; Nagy Nyárfa – Vindornyalak;A győrszemerei Tündér-tölgy; Hárskapocs; Jákó szeretettől gyógyuló platánja; Imrehegyi terebélyes eper; Juharfás út – A múlt és a jelen találkozása.
A gerlai nagy platán
Jakab Zsuzsanna a Gerlai Wenckheim Társaság elnöke mesélte el a fa történetét, és azt, hogy miért fontos ez a gerlaiaknak.
A gerlai kastélyt gróf Wenckheim Károly megbízásából Ybl Miklós tervezte, 6 év alatt, 1860-ra készült el. Ezután a park kialakítása következett. Eredetileg angolpark volt, helyenként barokkos elemekkel, mára a tájképi jellege maradt meg.
A kastély és a park egy része magánkézbe került, és így a lakosság bánatára a nagy platánt is elkerítették. Ezután egyre ritkábban használták közösségi programokra a kerítésen kívüli részt, már az iskolások sem jártak ki sétálni, játszani. Így a hosszú évek alatt a park elvadult, látogathatatlanná vált. 2015-ben egy civilekből összeverbuválódott kis csapat elkezdte megtisztítani, újra használhatóvá tenni. 2016-ban ebből az önkéntesekből összeállt csoportból hivatalosan is megalakult a Gerlai Wenckheim Társaság, akik azóta is fenntartják a parkot és rendszeresen ide szervezik rendezvényeiket.
A gerlaiak öreg platánján kívül volt még 2 egyed a parkban – melyek azóta kipusztultak –, de ha valaki azt mondta, hogy találkozzunk a nagy platánnál, nem volt kérdéses, hogy erről a fáról volt szó. A magánkézbe kerülés előtt találkozó-, gyülekezőhely volt. Egykor verseny folyt a legjobb ülőhelyekért, amelyek a fa gyökereinek kinövésein voltak. A lányok és fiúk közötti csatákban fontos szerepe volt a terméseinek, melyek bombaként funkcionáltak. Szépsége miatt pedig gyönyörű, lepergő kérgét gyűjtötték.
Egy 1905-ben a kastélyról készült képeslapon már nagy lombkoronával látható. Ebből következtethetünk, hogy valamikor, a park kialakításakor telepíthették, tehát életkora minimum 160 év.
Valószínűleg nincs olyan helyi lakos, akinek ne lenne legalább egy emlékezetes története a fával kapcsolatban. A mai gyerekek jelenleg már csak kerítésen kívülről csodálhatják.
