Hosszú évek óta folyamatosan figyelik a faj viselkedését, az évek során bekövetkező változásokat. Egyértelműen látszik, hogy évtizedekkel ezelőtt, amikor még rendszeres és jellemző volt a téli időszakban a hosszú, fagyos és havas periódus, akkor a túzokállományok hajlamosak voltak a téli vonulásra. Akár több száz kilométert is elrepültek a délebbi a területek felé, ahol hómentes táplálkozóhelyeket találtak. A túzokok ugyanis alapvetően a földről táplálkoznak, a téli időszakban különböző növényi részeket, leveleket fogyasztanak, s ha tartósan hó borítja a talajfelszínt, akkor nem tudnak hozzájutni a táplálékhoz.
Az utóbbi évtizedben a téli időjárás enyhébb volt. Előfordultak olyan telek, amikor egyetlen hóborította nap sem volt, s a tartósan fagyos időszakok is ritkábbakká váltak. Éppen ezért a téli időszakban is elérhető a zöld növényfelület.
Mindez kedvez a túzokállomány áttelelése, túlélése szempontjából. Így például a Csanádi pusztákon élő túzokállomány sem kényszerül arra, hogy a dél-szerbiai területekre húzódjon, hanem jellemzően az egész tél során zavartalanságot biztosító, védett pusztafolton tartózkodnak.
Az idei téli szezonban a megfigyelések alapján 19 tojó és hét túzokkakas tölti a telet a Csanádi pusztákon. A kakasok együtt mozognak, egy külön csapatban. A tojók általában két csapatban figyelhetők meg. Ez a csapatba állás is tipikus téli viselkedés.
A térségben idén is megfelelő méretű repcevetések állnak rendelkezésükre, s bár száraz volt az ősz, ezeknek a kultúráknak a fejlettsége megfelelő. Az enyhe időjárási viszonyoknak köszönhetően azonban a túzokok egyelőre alig látogatták a repcetáblákat, inkább az igazgatóság kezelésében álló gyepterületeken táplálkoznak.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
