– Édesanyám, dr. Matusovszky Andrásné Uhrin Klára echte békéscsabai családba született – meséli dr. Ambrus Zoltánné Matusovszky Zsuzsanna. – Az érettségit követően a fővárosi Nemzeti Zenedében tanult, majd öt évig a Magyar Állami Operaház egyik szólistája volt. 1940-ben jött haza Csabára tanítani – szerencsére édesapja tanácsára elvégezte a tanítóképzőt is.
Kérdésemre, hogy „Miért jött haza?”, azt válaszolja, „Sok oka volt. A művészpálya eredendően olyan, hogy valaki egyidőben nagyon sok szerepet kap, így nagyon foglalkoztatott, de vannak azonban mélypontok is, és ha úgy érzi, hogy ez nem teszi teljessé, akkor dönteni kell. Édesanyám úgy döntött, hogy megválik az Operaháztól és hazajön tanítani. Egyébként imádta a növendékeit, a kollégáit, hiszen termet nevezetek el róla a zeneiskolában, ahol magánéneket tanított és 1978-ig volt igazgatóhelyettes.”
Matusovszky Zsuzsanna Ambrus Zoltánjai: balról a kritikusa, jobbról az informatikusa – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Visszalépve, dr. Matusovszky Andrásné a negyvenes évek elején kezdetben általános iskolában tanított, miközben kapcsolatban állt az Aurora Körrel, amely rendszeresen szervezett koncerteket a városban. Dr. Südy Ernő, a zenei részleg vezetője többször is felkérte, hogy különböző hangversenyeken közreműködjön. 1947-ben megalakult a Bartók Béla Városi Zeneiskola, amelynek a tanárnő az egyik alapítója. Közben 1950-ben sajnos megszűnt az Aurora Kör, ahonnan sok kottát, hangszert és készpénzt (!) is kapott az újdonsült zeneiskola.
Az épület földszintjén volt egy nagyterem, ahol a növendékek és tanárok koncertjei zajlottak, később az első filharmóniai hangversenyeket is ott rendezték meg. Innen akár átléphetnénk a Filharmónia Békés Megyei Irodájába is, amelynek 1978-tól, három évtizeden keresztül dr. Ambrus Zoltánné Matusovszky Zsuzsanna volt a vezetője. (Minden bizonnyal nagy jelentőséggel bír az 1978-as év, hiszen ahogy fentebb írtam, Zsuzsanna édesanyja épp addig volt igazgatóhelyettese a zeneiskolának.)
Zsuzsannának egyébként az édesapja orvos volt, aki kiválóan csellózott; ő zongorázott, amit idővel abbahagyott, de mindvégig a muzsika vonzásában él(t).
– Már kislány korom óta miden zeneiskolai hangversenyre ellátogattam – folytatja. – Mi több, csodálatos és egyben monumentális volt, amikor az ötvenes években Gulyás Mihály, az akkori igazgató a zeneiskola ének- és zenekarával, valamint a Nyíri Lajos bácsi által vezetett Kötöttárugyár 100 fős tánckarával turnéra indultak a Balatonhoz – anyuékat oda is elkísérhettem.