Úgy helyes, ha a címadó idézetet teljes egészében, forrásmegjelöléssel együtt citálom ide: "Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből." (János evangéliuma 10. rész, 27-28-as versek.)
Jézus Krisztus számos hasonlattal tette érthetővé kortársai számára az Isten országa működését, szabályszerűségeit. Önmagáról, ahogy a fenti idézet mutatja, jó pásztorként is beszélt, nem véletlen tehát, hogy a keresztény egyházak terminológiájában is rögzült a lelkipásztor fogalma
Bonnyai Sándor szociális munkás volt az esemény házigazdája. (Fotó: D. Nagy Bence/behir.hu)
A több mint húsz évvel ezelőtt Békéscsabán szolgáló Bakay Péter evangélikus lelkész előadására kedden délután, a Luther utcai gyülekezeti terembe várták az érdeklődőket, akikre a szervezők – Bonnyai Sándor mentálhigiénés szakember, az esemény házigazdájának töredelmes vallomása szerint – nem számítottak ekkora létszámban: a 20-30 előre kipakolt széket gyorsan pótolni kellett, míg végül száznál is többen töltötték meg a helyiséget.
Verasztó János evangélikus lelkész rövid felvezetése után Harangozó Imre néprajzkutató, hittantanár, Bakay Péter régi barátja vette át a szót, aki a gyimesi kultúráról, hagyományokról, viseletekről beszélt. Soós Emőke, a Békéscsabai Napsugár Bábszínház művésze pedig egy gyimesi mesével nevettette meg hallgatóságát.
Harangozó Imre érzelemdús visszatekintése a hagyományokra jól megalapozta az előadás hangulatát. (Fotó: D. Nagy Bence/behir.hu)
– Nehéz megszólalni ennyi ismerős arc előtt, a feltörő, mély érzelmek hatása alatt – szólalt meg végül megilletődötten az esemény főszereplője. Bakay Péter a húsz évvel ezelőtti, gyimesi emlékeit, élményeit idézte fel, amikor is egy éven keresztül élt kint, az ottani pásztorok között. Mondhatnánk, hogy elvonultan, ő maga mégsem "egyszerű" elvonulásként jellemezte meg ezt az időszakot.
– Voltam annyira önző, hogy magamnak szerettem volna valami jót. És ez a jó valami egészen más volt, mint amit addig csináltam. Nem akartam úgy elmenni ebből a világból, hogy az, ami a magyar kultúrához hozzátartozik, ami az ember emberségéhez hozzátartozik, azt én ne tapasztaljam meg, csak halljak róla. A magyar népi hagyományok akkor ott éltek a leginkább, és most is nyilván sokkal inkább, mint akár itt. A természettel való eggyé válás is ott lehetséges, nem a városban – válaszolta kérdéseim egyikére.
A Pásztor és a pásztor egy képen. (Fotó: D. Nagy Bence/behir.hu)
Ahogy az előadásból is kiderült, Gyimesben máshogy telik az idő.
– Időt kaptam, így végigolvashattam a Bibliát: mikor a pásztorok már elmentek aludni, én gázlámpa mellett olvastam. De Arany János összes művét is elolvastam így, esténként. Hálás vagyok vendéglátóimnak: befogadtak engem, aki biciklivel megérkezve annyit kérdeztem csak, hogy egy évre elfogadnak-e, és erre azt mondták, hogy igen. Csodálatos emberek, egészen más a gondolkodásuk, a temperamentumuk, de a nyelvük is más: csodálatos az a magyar nyelv, amit beszélnek.
Arra a kédésre is választ kaptam, hogy mit hozott annak idején "haza" Gyimesből.
– Az ott eltöltött idő mindenképpen segített a másik ember megértésében. Hogy ő ugyanolyan vagy még értékesebb életet él, mint én. Ugyanezt érzem a cigányokkal kapcsolatban is, akikkel jelenleg is foglalkozom. A magyarnak meg kell tanulni ott kint, hogy a román az övére ugyanolyan büszke lehet, mint mi a miénkre. Csak ehhez találkozni kell.
S hogy visszakanyarodjak az első bekezdéshez, Bakay Pétertől azt is megkérdeztem, mitől jó pásztor a jó pásztor.
– Attól, hogy ismeri a juhait. Ismeri, nevükön nevezi őket. Mindent megtesz értük és ha kell, az életét is adja. Nem mintha én bármi hasonlót éltem volna át akár Gyimesben, akár itthon, lelkipásztorként. De a jó pásztor nem azért teszi mindezt, mert ezér kapja a fizetését, hanem mert ez a küldetése.
Galéria
