Rengeteg kutatás keres összefüggést a balkezesség és bizonyos tulajdonságok, demográfiai mutatók között. A legtöbb ezek közül azonban korreláció-alapú, azaz egyáltalán nem biztos, hogy valóban ok-okozatiságról beszélhetünk. Az alábbi információk megbízhatósága ezért igencsak megkérdőjelezhető, de a statisztikák alapján úgy tűnik, hogy:
- Gyermeked kétszer akkora eséllyel lesz balkezes, ha fiúnak születik,
- Ugyanakkor, ha a pároddal mindketten jobbkezesek vagytok, ennek valószínűsége így is csupán 2% körül mozog.
- Ha azonban mindkettőtök balkezes, ez a szám akár 50% is lehet.
- Egy másik statisztika szerint minél idősebb a kismama, annál valószínűbb, hogy balkezes gyermeknek ad életet.
- Noha a társadalomban csak 15% az arányuk, a MENSA tagok 20%-a balkezes. Egyesek szerint ez arra utal, hogy a balkezesek nagyobb eséllyel lesznek zsenik.
- Míg egyes kutatások szerint a balezesek anyagilag is jobb helyzetben vannak, és átlagosan 15-26%-kal gazdagabbak jobbkezes társaiknál, addig egy másik kutatás ennek épp ellenkezőjét találta.
- Úgy tűnik, a balkezesek jobban tudják kezelni a több forrásból egyszerre feléjük áradó információkat és ingereket, aminek köszönhetően a videójátékokban is inkább ők jeleskednek.
- Jóval a számítógép feltalálása előtt, a középkorban azonban úgy vélték, a balkezesség azt jelzi, hogy az illetőt megszállta az ördög. Emellett a Biblia is jelentősen jobbkéz-párti: míg több, mint 100 pozitív tartamú utalás található a jobbkéz kapcsán, közel 25 alkalommal említik negatív jelzővel a balkezet.
- És azt tudtad, hogy az USA legutóbbi 6 elnökéből (Donald Trumpot is beleszámítva) 3 balkezes volt? (Barack Obama, Bill Clinton, és id. George Bush?)
- Szintén a balkezesek táborához sorolható Albert Einstein, Leonardo da Vinci, Napoleon, Churchill, Morgan Freeman és Sir Paul McCartney is.
- Sőt, a Mac számítógépek 5 eredeti tervezője közül 4 szintén a 15% közé tartozott.
- A balkezesek között gyakrabban fordulnak elő allergiák, migrén, és kóros alvászavar, illetve alkoholproblémák is; sőt, egy tanulmány szerint az átlagos élettartamuk is több évvel rövidebb jobbkezes társaikénál.
- Hadd hangsúlyozzuk még egyszer, hogy a fenti adatok csupán korrelációkra építenek, tehát lehetetlen megmondani, hogy valóban ok-okozatiság áll-e fent az összefüggések között, vagy csupán véletlen egybeesésekről beszélhetünk.
Fókuszváltás
Az az érzés megvan, amikor biztos vagy benne, hogy a táskádba tetted a kulcsot, át is kutatod, sőt, kiborítod az asztalra a teljes tartalmát, végül mégis a kabátzsebedben lelsz rá a keresett csomóra? Nos, egy, az eLife névre keresztelt szaklapban megjelent publikáció alapján a kutatók valahogy így jártak a balkezesség okainak feltárásával: hosszú ideig szinte kizárólag az agyra fókuszáltak, ami logikusnak tűnt.
Elvégre tudjuk, hogy a bal testfél mozgását a jobb-, míg a jobb testfélét a bal agyfélteke irányítja, így teljesen érthető, hogy itt keresték a balkezesség titkát, azaz főként itt vizsgálták, hogy egyes gének, amelyekről úgy gondolták, szerepet játszhatnak a kérdésben, miként kerülnek kifejeződésre. Itt jön a csavar a történetben, ugyanis a cikket jegyző német, holland és dél-afrikai kutatócsoport is génkifejeződést (génexpressziót) vizsgált, ugyanakkor ők a gerincben keresték, és úgy tűnik, meg is találták a titok nyitját.
A kutatók 8-12 hetes magzatoknál vizsgálták, hogy egyes gének miként kerülnek kifejeződésre a fejlődő gerincben, és egy korábban még nem detektált aszimmetriára lettek figyelmesek a gerinc azon területén, amely impulzusokat továbbít a végtagok felé.
Ez az egyenlőtlen aktivitásmintázat – amely a kutatócsoport szerint meghatározza, hogy az illető jobb vagy balkezes lesz – ráadásul jóval azelőtt jelentkezik a magzati fejlődés során, hogy az agy mozgásért felelős területe (a mozgató kéreg) kapcsolatot létesítene a gerinccel. Az eredmények alapján tehát úgy fest, a kérdés jóval születésünk előtt eldől.
Gének vs. környezet?
A kutatók ráadásul az aszimmetria okára is ráleltek. Ezúttal azonban a hagyományos értelemben vett örökletességről (azaz génekről és mutációkról) szól a fáma, sokkal inkább a magzatot érő környezeti ingerektől, amelyek valószínűleg befolyásolják egyes enzimek aktivitását, ami pedig hatással van az aszimmetriában érintett gének kifejeződésére.
Napjainkban egyre több kutatás foglalkozik a gének kifejeződését befolyásoló, de a DNS-szekvenciától független mechanizmusokkal, azaz az epigenetikával. Ezek a folyamatok nem „nyúlnak bele” közvetlenül a genomba, nem idéznek elő mutációkat, viszont befolyásolják, hogy egy adott gén mennyire „jut szóhoz”. Egyre több területen (rákkutatás, embrionális fejlődés) bukkannak rá a háttérben meghúzódó epigenetikai faktorokra. Ezek a sajátosságok – noha nincsenek a DNS-be kódolva -, egyes esetekben akár át is örökíthetők egyik generációról a másikra.
Azt tehát tudjuk, hogy a gének „aktivációja” módosítható, az azonban még nem világos, hogy mely környezeti tényezők idézik elő ezeket a nem öröklött változásokat.
Sőt, a kutatás sajnos arra sem tér ki, hogy tényleg érdemes-e rögtön a MENSA ajtaján kopogtatni, ha gyermeked a bal kezével ragadja meg a kanalat.
Forrás: pszichoforyou.hu
