Anno 1923 - Békés vármegye és a világ 1923. március második felében

Nem volt minden rendben 100 évvel ezelőtt. Letargikus vezércikket közölt a Békés, de lehet, hogy a tavaszi napsugarak a reményt is elhozzák? Meghalt Kossuth (29 éve) és sajnos meghalt Haan Béla is. A megyei gyerekek mehettek a Balatonra! Valaki jókarban lévő Jókait keresett.

Országos hír - Sajnos

„Nemcsak elestünk egyszer, de esünk még most is folytonosan. Esik a koronánk értéke a nemzetközi értékelésben, talán még jobban esik itthoni vásárlóképességében, amit a napról-napra emelkedő árak jeleznek. Ez súlyos helyzet, nem lehet tagadni.

De még súlyosabb, sőt hasonlíthatatlanul súlyosabb, hogy erkölcsi javaink értéke is rohamosan csökken, úgy idebenn a trianoni határokon belül, mint túl azokon. Ha volna valami erkölcsi világtőzsde, ahol jegyeznék az egyes nemzetek erkölcsi értékeinek, erényeinek kurzusát, azt hiszem, Csonka-Magyarország nem kerülne sókkal előbbre abban a sorban, amelyben most a pénz értékelése szerint olyan hátulsó helyre jutott. Nagyon gyenge lábon áll a mi gazdasági létünk is, de sokkal gyengébben áll erkölcsi ekzisztenciánk. Hol vannak azok a nagy honalapító és nemzetfenutartó erények, hol van az a tiszta erkölcs, amely minden országnak támasza és talpköve? Keserű kézlegyintés a válasz erre a kérdésre. A nyomorúság az oka, felelik reá azok, akik mindent meg akarnak építeni ezen a világon. Lehet, de bármi legyen az oka a társadalom erkölcsi sülyedésének, az erkölcsi felfogás lazulásának, a következményei ennek az állapotnak mindenképen egyformák. Szomorú, megdöbbentő, kétségbeejtő jelenségeket tapasztalunk, akármerre nézünk. Meglazult, mindenkiben a kötelességérzet, szinte teljes érzéketlenség vert gyökeret, úgy a közületiéi, mint egyes embertársainkkal szemben való kötelességeink teljesítése irányában. Olyan tényeket, amelyek azelőtt a legteljesebb kiközösítést vonták volna maguk után. alig csodálkozó vállvonogatással veszünk tudomásul; már-már odajutottunk, hogy pártolásra talál a visszaélés és a bűn könnyebben megtalálja az erény üldözésének az útját, mint az erény a maga boldogulásáét. Megtűrtté, elnézetté válik a bűn, üldözötté az erény. Aki azt hiszi, hogy az anyagi csőd a legnagyobb bajunk, az ugyancsak téved. — Erkölcsi csőd, már-már alig elhárítható erkölcsi csőd fenyeget bennünket. Aki pénzünk devalvációjától, mint a legfenyegetőbb rémtől fél, az még csak nyugodt lehetne. Erkölcsi értékeink rettenetes devalvációja azonban nemcsak fenyeget, de már itt is van. Egyet pedig nem szabad elfelednünk, nem szabad szem elől tévesztenünk soha. Ennek a csonka országnak létét és boldogulását csak az erényekre lehet alapítani. A másokénál különb erkölcsökre. A régi határok visszaszerzése pedig egyenesen szentekhez méltó hősi erényeket kivan meg attól a nemzettől, amely azokat visszaszerezni óhajtja. A hit, a szeretet, az okosság és igazságosság erényeinek a legteljesebb mértékével kell rendelkeznie annak a generációnak, amely akár a hatalom, akár a megértés utjain haladva a régi Magyarország határait akarja visszaállítani. Nézzünk csak nyitott szemmel körül, hol látjuk csillogni ezeket az erényeket. A nehezen melegedő tavaszi napsugár fényességbe borit mindent. De ebben az országban csak a természet ragyogását láthatjuk, az erények és erkölcsök tündöklése nem nagyon kápráztatja a szemünket. Amig pedig nem látjuk ezeknek ragyogását, addig jámbor, tehetetlen sóhajtás, vagy öntudatlan képmutatás minden ábrándozás egy szebb, boldogabb jövendőről.”