Országos hír- Zajlik az élet a parlamentben
„Még alig egy esztendős ez a nemzetgyűlés (az egész intézmény pedig alig mint három éves), még egy-két apró, sürgős törvényen kivül mit sem alkotott az ország javára, de már beleírta nevét a mai magyar történelem gyászos lapjaira. Beleírta azokkal az éppenséggel nem épületes és nem gyönyörködtető jelenetekkel, amelyek ott napról- napra lejátszódnak.
Maholnap a válogatatlan sértő és gyalázó kifejezések kedvelői a parlament karzataira fognak feljárni, a nyelvész, aki a magyar nyelv gúnyolódó, gyalázkodó kifejezéseit akarja összegyűjteni, a nemzetgyűlés naplóját fogja végig tanulmányozni Es a pszihológus, vagy a pszihiáter, aki az emberi indulatok keletkezését, forrongását és kitöréseit akarja tanulmány tárgyává tenni, szintén a parlamenti karzat rendes látogatója lesz. Ha a nemzetgyűlés hű képe az országnak, összesüritése és vászonra vetítése az országban uralkodó állapotoknak és hangulatoknak, akkor rettenetes és mélységes ellentétek lehetnek ebben az országban emberek és emberek között, elvakult és elvadult gyűlölködés tátongó szakadékai választhatnak itt el egymástól embereket és embercsoportokat. Ijesztő sejtésünk azt mondja, hogy ennek valóban igy kell lennie, mert különben lehetetlen volna, hogy intelligens, komoly férfiak, egy nemzet kiválasztottjai, olyan gyűlölködéssel, több: lenézéssel és megvetéssel álljanak szemben egymással, mint azt a nemzetgyűlésen látjuk. És ezt a helyzetet nem szabad pusztán egyéni bűnök következményének betudni. Nem szabad, nem lehet egyéni törekvések, túlfűtött egyéni ambíciók forrongását, kavargását látni ezekben a jelenségekben. Nem. Az egyéni törekvések, a személyes érvényesülési vágyak rendszerint zajtalanul, feltűnés nélkül törekszenek kielégülni. Csendben, titokban működnek inkább, semhogy nagy zajt csapjanak. A nemzetgyűlés elkeseredett csatározásaiban a legellentétesebb világnézetek és életfelfogások ütköznek össze. Tehetetlenségre kárhoztatott erők igyekeznek felszabadulni. Elnyomott igazságok döngetik börtöneik ajtaját. A szembenálló felek mindenike őriz, védelmez és érvényesüléshez akar juttatni egy-két ilyen igazságot, de mindenik a maga igazságának diadalát, sőt életét félti attól, ha a másikét is szabad érvényesüléshez engedi. Innen a végletekig menő, elkeseredett, botrányokba fulladó harc. Szembenáll egymással a türelmetlenség, a másik fél igazságainak teljes, a priori tagadása, lekicsinylése és semmibevétele, a tökéletes érzéktelenség, a mások lelkének mélyén is élő és tiszteletben tartandó igazságok iránt, a sanda meggyanusitása minden, a magunkétól különböző életfelfogásnak és világnézetnek, ezekből az elemekből táplálkozik az a gyűlölködés, amely szidalmakat, sértéseket szór és öklöket mozgat meg. Nem volna-e szebb, de egyszersmind eredményesebb, mindnyájunk javára hasznosabb, ha a főként felületességből és tudatlanságból fakadó mindezen szenvedélyek és hibák megfékezésével és kiirtásával igyekeznének a nemzet atyái megérteni egymás törekvéseinek valódi mibenlétét, az állam- fentartó igazságosság sziklájára állva érvényesülni engedni a szemben álló meggyőződésekből mindazt, ami azokban igazság és a nemzetre hasznos. Mily rövid idő alatt mekkora előhaladást tehetnénk közös vágyaink, közös törekvéseink felé, ba nem volnánk mindenik oldalon egyformán eltelve azzal a téves bittel, hogy csak a magunk igazságai egyedül üdvözítők, a másoké vizsgálat és megfontolás nélkül elvetendők.”
Országos hír – Megszületett az ítélet
Vármegyei hír – Elszakadási törekvések
„Békés - vármegye törvényhatósági bizottságának február hó 28-án tartandó közgyűlésén a tárgysorozatba fel van véve Gerendás pusztai telep kérelme, hogy Békéscsaba város körzetéből ki akar válni és önálló községgé alakulni.
Köriratban felkérte a vármegyei bizottsági tagokat, hogy kérelmét pártfogolják. Gerendás kérelme jogos és igazságos, de Békéscsaba nem akarja határából kiengedni. Gerendásnak önálló községgé alakulása csak régi jogát eleveníti fel, mert a török hódoltságig, 1563. évig rendes község volt, 112 család lakott benne, rendes plébániája és plébánosa is volt, akire 1552. évben 3 forint adót vetettek a tridenti zsinatra küldött követ útiköltsége címen. A történelmileg kimutatható Gerendás község' 1596 évben pusztult el, mint oly sok más békésmegyei falu. Az 1731. évben még meg voltak a régi falu nyomai. Később, 1740 évben Haruckern a csabai lakosoknak adta át használatra az elpusztult falu határát s igy került Csabához, ahová ma is tartozik, — A nagy magyar Alföldőn nem megakadályozni, hanem elősegíteni kell, mikor régi falvak felelevenülnek, mert úgyis nagy távolságra vannak egymástól helységeink, amiknek igen nagy nemzetgazdasági kárát, szenvedi a lakosság, a közigazgatás, a közrend és a közbiztonság. Igen helyes a gerendásiak kérelme.”
Apróságok
Országos hír – A külföldi cukor tehet róla
Országos hír – Egri csillagok
Forrás
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Bekes_1923/?pg=51&layout=s
Kép forrása:
http://gerendas.hu/wp-content/uploads/2015/08/Gerend%C3%A1s_TAK-v3-20180326.pdf
