Megyei hír – Avatás, avatást követ
A Horthy-korszak első vitézzé avatására 1921. május 22-én került sor a budai palota kertjében. Az első nyilvános avatást pár hónap múlva, augusztus 21-én rendezték meg a lovaggá ütés szabályai szerint. Ezt követően megkezdődtek a vitézi telkekbe történő „beültetések”, azaz a vitézek földet is kaptak a kitüntető cím mellé.
A Körösvidék 1921. szeptember 13-án számolt be az ezzel kapcsolatos Békés vármegyei eseményekről. A cikkből kiderült, hogy szeptember 18-án négyen, míg 25-én két vitézt „ültetnek be a szokásos ünnepségek között a vitézi telekbe”. Az így földhöz jutók közül egy csabai, egy gerendási, egy csorvási és egy bánhegyesi volt, míg „kettő pedig Csabán tényleges katonai szolgálatot teljesít”. A beiktatás után az illetők nevük (ezt magyarosítani kellett idegen hangzás esetén – a szerk.) előtt használhatták a vitéz kifejezést és megszólításuk ranguktól és foglalkozásuktól függetlenül a nemzetes úr volt. A megyében 18-án a Vésztő melletti Mágor-pusztán Iványi (Ivanics) Mihály földműves, László (Laurinyecz) János rendőr, Katona (Gog) István törzsőrmester és Horváth István szakaszvezető kapott vitézi telket „a gróf Wenckheirn Ferenc által felajánlott 75 holdból”. Az ünnepségre meghívást kapott a kormányzó is, valamint „vitéz Siménfalvy Tihamér vezérkari ezredes, a vitézi szék törzskapitánya, vitéz Szügyi Zoltán fhgy., törzsszéktarló, vitééz Szabó Jenő huszárkapitány, megyei székkapitány, a vármegyei vitézi szék tagjai, az adományozó család tagjai, Gyula és Csaba városok polgármesterei, a megye és a járások képviselői” is. A szeptember 25-én megrendezendő „beültetés” Csorváson zajlott „a gróf Wenckheirn Matild által felajánlóit 38 hold földből”. Itt a békéscsabai Szabó Pál Vince tiszthelyettes és Harmati (Hajdukovics) Antal szintén csabai tiszthelyettes kap birtokot. A vitézi földek átadása októberben folytatódik: 23-án Szarvason a Bolza gróf által adományozott föld kerül Nusz Gyula tulajdonába. A Körösvidék örömmel számolt be arról is, hogy a megyei birtokosok földfelajánlásai folyamatosan érkeznek a Vitézi Rendhez, de sajnálkoztak azon, hogy „Csabán még senki sem ajánlott fel vitézi telket s a megyei kapitányság arról sem tud, hogy valaki tervezné vitézi telek adományozást”. A lap szerint ez azért is fontos lenne, mert akkor „minél több vitéz állna példakép a jelen és a jövő generáció előtt”.
Helyi hír – Vannak, vagy nincsenek?
Békéscsabát is érintő írás jelent meg a Bécsben kiadott Jövő című lapban, melynek Garami Ernő és Lovászy Márton voltak a szerkesztői. Az 1921. augusztus 13-án megjelent számban „Két román nagykereskedő” címmel jelent meg egy cikk, melyben a kereskedők magyarországi kálváriájáról írnak. Ebből kiderült, hogy két crajovai nagykereskedő – mindenféle papírok és engedélyek birtokában – Bécsből két teherautó segítségével szállított nagy mennyiségű árut Romániába. Szegeden azonban a katonai hatóságok letartóztatták és elvették a teherautókat, áruikat, sőt „alaposan összeverték mindkettőjüket, fegyveres kísérettel Budapestre szállították” őket. Néhány heti fogság után kitoloncolták a kereskedőket Magyarországról, de ők hazatérve mindent megtettek azért, hogy legalább a két új teherautót visszakapják. A Jövőben megjelent írás szerint „megtudták, hogy az autók az egyik békéscsabai különítmény (a Nemzeti Hadsereg kötelékéből kiváló katonák, kegyetlen megtorlások végrehajtói – a szerk.) birtokában vannak, mégpedig gépfegyverekkel és kis ágyukkal fölszerelve. Cumpanasuék üzletvezetőjüket elküldték Békéscsabára, hogy az autókat visszaszerezze; de mihelyt a hatóságok megtudták, hogy miért jött, megfenyegettek, hogy mint kémet letartóztatják, ha a várost azonnal el nem hagyja”.
Több sem kellett a Körösvidéknek, egy hónap múlva, szeptember 13-án a címlapon válaszolt a vádra, miszerint Békéscsabán különítményesek tartózkodnának. A Gondolatok rovatban megjelent írás kezdésként a Jövő című lapot „nyomdapiszoknak” nevezi, újságíróit pedig „bolsevista zsidó firkásznak”. A lap határozottan visszautasította, hogy a városban valaha is tartózkodtak volna ilyen alakulatok. A Körösvidék állítása szerint valóban állt két teherautó a „Bayer boltja előtt” (a katolikus templommal szemben – a szerk.), de azok minden gond nélkül továbbhaladtak Románia felé. A csabai újság szerint a Jövő című lapnak semmi más célja nincs ezzel a valótlansággal, mintsem, „hogy a külföld előtt vad szinbe tüntessék fel a magyarországi viszonyokat”.
Megyei hír – Verseny a Galbács-kertben
Békés vármegye székhelyén, Gyulán 1921. szeptember 8-án lóversenyt rendezett az Alföldi Lovas Egylet, melyet „egész környék óriási érdeklődéssel” várt. A verseny előtt két nappal már elindult a 160 kilométeres távlovaglás mezőnye. A lovasoknak (Beliczey Jancsi, Damaszkin István, Hilvigh Osvald, Kovásznay István, Lánczy Gyula, Pöschl Andor, Purgly Emil, Pay László, Reiter József és báró Urbán Gáspár) a Békéscsaba – Mezőhegyes – Orosháza – Nagygerendás – Ókígyós – Gyula útvonalat kellett megtenniük három nap alatt.
Magáról a gyulai versenyről a Körösvidék 1921. szeptember 10-i lapszámában olvashattak a csabaiak, A megyeszékhelyen a Galbácsi-kertben zajlottak az események ,ahova már „jóval két óra előtt egymásután gördültek be a szebbnél szebb fogatok”. A közönség között nagyon sok csabai is feltűnt és ott volt a megye „főúri világa” is. Az újságíró elcsodálkozott a sokszínű közönségen, melyben „ragyogó toalettekben hölgyek” és „vágtató úrilovasok” is feltűntek. A látvány azonban elszomorította a Körösvidék tudósítóját, hiszen - véleménye szerint – ezt a versenyt Békéscsabán kellett volna megrendezni és a remek csabai katonazenekarnak „sem kellett volna kocsin rázatnia magát”. A Gyulán látottak, a „szin, a pompa, fény, dicsőség, tisztelet” Békéscsaba központi helyzetének köszönhetően még nagyobb sikerrel valósultak volna meg. De sajnos ott van az a „nagyon könnyes s meggondolatlanul is használt, szörnyen népszerű csabai kiszólás, a „nyedáme". A cikk végén részletesen közölte az újság a különböző versenyszámok végeredményét. Távlovagló verseny: „1. Geist Gyula ids. s. k. Mariska. Lovagolta Reiter József. — Tiszteletdíjjal kitüntetve”. Mezőgazdák síkversenye: „I. Zsiros Pál 4 e. p. k. Csalfa. Lovagolta Zsiros András. (1000 K és elismerő oklevél.)”. Hadseregi gátverseny: „I. Ráth József idsb. s. p. k. Furi. Lovagolta Binder szds. (Tiszteletdíj.)”. Akadályverseny: „I. Ráíh József 4 é. s. k. Anta. Lovagolta Bínde szds. (Tiszteletdíj.)”. Vadászverseny: „I. Geist Gyula 5 é. s. k. Oliva. Lovagolta Pauly. (Tiszteletdíj.)”. A versenyszámok és az eredményhirdetés után a katonazenekar Rákóczy-indulójára vonult el a népes nézősereg. Így ért végez az a nap, „melynek emléke kellemesen fog élni mindazoknak lelkében, akik ott voltak a kisasszonynapi lóversenyen”.
Kommentár nélkül
Forrás:
Körösvidék
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Korosvidek_1921_07-09/?pg=242&layout=s
Vitézzé avatás
https://m.mult-kor.hu/20120830_horthy_vitezi_rendje?pIdx=2
Jövő
- augusztus 13.
https://adt.arcanum.com/hu/view/JovoBecs_1921_08/?pg=90&layout=s
