Anno 1920 – Békéscsaba és a világ 1920. július első hetében

Új rovatot indítunk a behir.hu-n, melyben bemutatjuk, milyen volt az élet 100 évvel ezelőtt Békéscsabán, az országban és a világban. Az izgalmas történelmi utazáson Ugrai Gábor, a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület elnöke, a Jankay Tibor általános iskola történelemtanára lesz segítségünkre hétről hétre.

Külpolitika - Baj van a török békével

Az első világégésben vesztes Török Birodalomban zűrzavaros állapotok uralkodtak a háború után. Idegen megszállás, örmények lázadása és a már 1919 tavaszán kirobbant polgárháború (a szultán hívei és a Kemal Atatürk vezette török nemzetgyűlés között) is nehezítette az ország helyzetét.

IV. Mehmed szultán követei végül aláírták a békét (Sévres, 1920. augusztus 10.). Az aláírást hatalmas viták előzték meg, erre utal a Körösvidékben olvasható cikk is. A béke hasonlított a trianoni békéhez, hiszen az Oszmán Birodalom területének háromnegyedét elvette és ezeket Görögországnak, Olaszországnak adta; francia és angol mandátumterületeket alakított ki; létrehozta a független Örményországot és ígéretet tett a szintén független Kurd Állam kialakítására is; a stratégiailag fontos Boszporusz pedig nemzetközi ellenőrzés alá került. Ez ellen lépett fel az ankarai nemzetgyűlés, mely egy ütőképes hadsereget szervezett céljai elérése érdekében. A hadsereg főparancsnoka Kemal Atatürk lett, aki legyőzte a görögöket és a szultán csapatait is. A magyar és benne a csabai közvélemény feszült figyelemmel kísérte az eseményeket, mert egy törökök számára kedvezőbb béke reményt adhatott a trianoni béke felülvizsgálatára is. Sajnos a mi körülményeink nem voltak azonosak a török helyzettel. Teleki Pál, a magyar békedelegáció egyik vezetője (későbbi miniszterelnök) úgy fogalmazott, hogy a „magyaroknak nincs kis-ázsiai sivataguk, ahova vissza tudnának vonulni”, azaz a törököknek kedvezőbb a földrajzi helyzetük az önvédelmi harcra. Míg Kemal Atatürköt a Lenin vezette Szovjet-Oroszország katonai erővel támogatta, hazánknak nem volt egyetlen nagyhatalmi segítsége sem… A törökök végül elérték céljukat: 1923. július 23-án a svájci Lausanne városában kötött békében (ez volt az utolsóként aláírt békeszerződés az első világháború után) jóval kedvezőbb feltételeket tudtak elérni, így Törökország lett az egyetlen állam, mely vesztesként érvényesíthette akaratát a győztesekkel szemben.

Belpolitika - Még tart a kormányválság; nincs megoldás

A legfontosabb belpolitikai eseménysorozat a héten a kormányválság volt, azaz az a kérdés, hogy ki fog minisztériumot felállítani a lemondó Simonyi-Semadam Sándor kormánya helyett. A Körösvidékben minden nap a címlapon jelentek meg újra és újra a legfrissebb hírek: június 29 – „Még tart a kormányválság”, július 1 – „Koalíciós kormány alakul”, július 2 – „Politikusok a kormányzónál.”, július 3 – „Közeledik a válság megoldása”, július 4-én pedig „Legújabb” címmel találhattak az olvasók cikket a helyzetről.

Az első világháború vége óta egymást váltották hazánkban a kormányok. Gróf Hadik János (1918), gróf Károlyi Mihály (1918), Berinkey Dénes (1919), Garbai Sándor (1919), Peidl Gyula (1919), Fridrich István (1919), Huszár Károly (1919-1920) és Simonyi-Semadam Sándor (1920) kormányai követték egymást. Nem egészen két év alatt nyolc (!) miniszterelnöke volt Magyarországnak. A győztes antant azonban csak a Huszár-kormányt ismerte el törvényesnek és ezért kapott az a kabinet meghívást a békekonferenciára. Simonyi-Semadam Sándornak kellett felvállalnia azt, amit senki sem akart megtenni: aláírni a trianoni békét (a sors fura fintora, hogy Simonyi-Semadam Sándor 1946. június 4-én halt meg, a trianoni béke aláírásának 26. évfordulóján). Az aláírási ceremónia után felajánlotta lemondását, emiatt kellett Horthy Miklós kormányzónak új miniszterelnököt felkérnie. Az újságcikkekből az látszik, hogy jelöltből/jelentkezőből nem volt hiány és az újságírók biztos információk hiányában találgatásokra kényszerültek. Az államfő választása végül gróf Teleki Pálra esett, mert benne látta Horthy azt az embert, aki a keresztény-nemzeti rendszer megszilárdítására törekszik és a jó nyugati kapcsolatainak köszönhetően képes kitörni a diplomáciai elszigetelődésből. Az új kormányfő (aki Horthy személyes jó barátja is volt) végül 1920. július 19-én alakított kormányt.

Gazdaság – Csehország Ausztria sorsára jut

Az első világháborút követő két évben Magyarországon történelmi események zajlottak, nemcsak pozitív értelemben. A frontokról özönlöttek haza a katonák, akik közül voltak olyanok, kik a problémáikat itthon is fegyverrel akarták megoldani. Az ország nagy része idegen megszállás alá került, a hadseregek fosztogattak, elszállították a magyar termékek nagy részét. Vörös terror a Tanácsköztársaság alatt, fehérterror a Horthy-rendszer kezdetekor.

A trianoni béke aláírását követően megromlott a viszony a környező államokkal, ez a gazdasági helyzetünkre is káros következményekkel járt. A helyzetet rontotta, hogy a nyugati államokban olyan hírek kezdtek terjedni, melyek szerint a magyar kormány akadályozza a szakszervezetek munkáját és a szociáldemokrata párt életét. Még áprilisban két olasz szocialista képviselő járt hazánkban a helyzet tisztázása miatt, de „izgató beszédek” miatt ki kellett utasítani őket. Teleki Pál, aki ekkor külügyminiszterkén dolgozott, a Népszövetséget kérte fel egy nemzetközi delegáció ideküldésére, mely a valós tényekről tájékoztathatná a nyugati közvéleményt.

A Második Internacionálé (mely szervezet a nemzetközi szocialista mozgalmakat fogta össze), azonban nem várta meg a népszövetségi küldöttség jelentését, hanem 1920. június közepén Magyarország bojkottjára szólította fel a munkásságot. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy semmilyen árut vagy postai küldeményt nem engedett be- és kiszállítani hazánkból. Mivel az osztrák postai és szállításban dolgozó alkalmazottak között igen nagy számban voltak megtalálhatóak az Internacionálét támogatók, ezért a bojkott károkat okozott a magyar nemzetgazdaságnak. Bár a magyar kormány mindent megtett annak érdekében, hogy tájékoztassa az Internacionálét, sőt az osztrák kancellár, Karl Renner is közvetíteni próbált, a bojkott csak augusztus 4-én ért véget. Érdekes módon Ausztriának is károkat okozott a helyzet, mert hiány és drágulás lépett fel a húsáruk és a gyümölcsök tekintetében. Az osztrák szocialisták pedig arra jöttek rá, hogy a csehek kezdik kihasználni a helyzetet és az osztrák áruk helyett a sajátjukat kezdik szállítani Magyarországra.

Helyi hírek – A Területvédő Liga nagy propaganda ünnepe Békéscsabán

A Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája (rövidebben Területvédő Liga) 1918-ban, a Károlyi Mihály vezette kormány segítségével alakult meg. Ez a társadalmi szervezet egy propagandaegyesület volt, melynek célja Nagy-Magyarország területi egységének megőrzése volt. Tagjai részt vettek a békeelőkészítő munkában, de a Tanácsköztársaság alatt betiltották működését. A kommün bukása után újjáalakultak és tüntetéseken, tömeggyűléseken hívták fel a magyar közvélemény figyelmét a béke igazságtalanságára. A Területvédő Liga használta nem hivatalos jelmondatként a Nem! Nem! Soha! kifejezést is.

Békéscsabán 1920. június 27-én tartották nagygyűlésüket, amiről a Körösvidék június 29-én számolt be. Eszerint kilenckor a katolikus templomban, tízkor pedig az evangélikus és református templomokban tartottak „felemelő könyörgő istentiszteletet”. 11 órakor a Városháza udvarán rendezte meg a Liga a népgyűlést. Az egybegyűlteket Békéscsaba első polgármestere, dr. Berthóty István köszöntötte, majd dr. Pongrácz Aladár, a Liga titkára ismertette a szervezet céljait és eddig elért eredményeit. A gyűlésen beszédet mondott dr. Szathmáry Imre, a felvidéki Nyitra vármegye főjegyzője is, aki „a felsőmagyarországi tótok üdvözlését tolmácsolta”. Beszédét egy irredenta vers elszavalásával zárta, melynek refrénjét (Nem, nem soha!) vele együtt zúgta a közönség. Délután három órakor a Városháza dísztermében folytatódott a program. Az alakuló értekezletet dr. Rell Lajos, a Rudolf reálgimnázium igazgatója nyitotta meg. Ezután megalakították a Területvédő Liga békéscsabai főosztályát. „Díszelnökök lettek: özv. Belicey Rezsőné, Berthóty Istvánné és gr. Wenckheim Frigyesné, Belicey Géza, Berthóty István dr., Fábry Károly, Korén Pál, Réthy Béla, Szalay Gyula, Varságii Béla és gr. Wenckheim József. Elnökök: dr. Rell Lajos, dr. Dzurik Józsefné és Laubner Józsefné. Alelnökök: dr. Rell Lajosné. Seiler Gyuláné, dr. Szeberényi Lajosné, Tokayné-Borbély Gizella, Bónis Pál, Galgóczy Géza, Remenár Elek és Timár Endre. Titkár: Kilczer Gyula. Pénztáros: Huszár Sámuel. Jegyző: Horváth Jenő. Rendező bizottsági elnökök: Tantó József és Zvaratká Pál.”. Az értekezlet után a résztvevők a Vigadó nagytermébe sétáltak át, ahol hangversenyt és szavalatokat hallgattak meg. A program este fél kilenckor a Széchenyi liget pavilonjában folytatódott „100 terítékű közvacsora” formájában. „A vacsora végeztével a jelenlevő művészek a közönség kérésére művészetükkel gyönyörködtették a nagyon hálás közönséget. Olyan jó hangulat volt, hogy vacsora után még táncra perdültek.”. Így ért véget a Területvédő Liga békéscsabai rendezvénye.

A Körösvidékben azonban folytatódott a történet, hiszen még a 29-én megjelenő lapszámban a ligeti vendéglőben tartott vacsorát támadta meg a szerkesztőség. Véleményük szerint az 53 koronáért árult rossz minőségű vacsora („melyben hajmeresztő nagyságú csontok és ugyancsak nagyitóval felfedezhető húsdarabok voltak. Adott még galuskát is hozzá, amit puskagolyóknak bátran fel lehetett volna használni”) következtében hatalmas nyereségre tett szert a vendéglős. A bor ihatatlan és a kiszolgálás a lehető legrosszabb volt. Természetesen mindezt a tulajdonos nem hagyhatta szó nélkül. Az újság becsületére legyen mondva, július 2-án Kinek van igaza? címmel panaszos levelet jelentetett meg, mely a megszólított ligeti vendéglős, Fehérváry András véleményét tartalmazta. Ebben valótlannak nevezte a vádakat és többek között beszámolt arról is, hogy „Téves a cikk azon előadása is, hogy nagyitóval is alig felfedezhető húsdarabokat kaptak a vendégek, mert mindenkinek rendes adagot szolgáltattunk ki és ha csont volt is a pörköltben, az csak természetes, mert a hust csonttal adják.”. A Körösvidék szerkesztősége a vacsorán részt vett vendégek ítéletét kérte „a különben elég jelentéktelen ügyről.”

Kultúra - Mit adott a mozi 100 éve?

Városunkban az első vetítéseket nem sokkal a mozgókép feltalálása után tartották a XIX. század végén. Ezeket az előadásokat vándormutatványosok rendezték a színházban, ahol az 1913-as átépítés következtében a bejárat fölött volt látható a mozi vetítőfülkéje. A lakosság hamar megkedvelte az olcsó, mégis tartalmas szórakozást, az első mozi építésére azonban 1923-ig kellet várni, ekkor létesült a Munkácsy utcai Apolló mozi.

1920-ban tehát a színház épületében folytak a vetítések és „városi mozgó” névvel illették a filmszínházat. A Körösvidékben ezen a héten hirdették meg a jövő heti műsort, mely a Bosszú című, 1919-ben a Star Filmgyár és Filmkereskedelmi Rt. gyártásában készült filmet is tartalmazta. Ennek a szerelmi háromszöget bemutató 4 felvonásos némafilmnek Fiáth Róbert volt a főszereplője. A cenzori besorolás miatt csak 16 éven felüliek nézhették meg az előadást. A Szent gyémánt című filmben főszerepet játszó Pearl White a háború utáni amerikai filmek sztárja volt. Szőke hajával, karcsú termetével, remek mozgásával és a sportban szerzett ügyességével rendre kalandorfilmekben szerepelt, ahol „szinte minden huszadik méteren valami halálos veszedelemben forgott.”. Nemcsak Amerikában, de Európában, Magyarországon is hatalmas népszerűségnek örvendett és 1938-as haláláról a hazai sajtó is megemlékezett.

Sport - Budapesti N.F.C. kontra Csabai válogatott

Békéscsabán 1888-ban alakut meg az első sportegyesület, de tagjai még nem foglalkoztak labdarúgással. A futball azonban, mivel széles néptömegeket tudott megszólítani, egyre népszerűbb lett Magyarországon is. 1912-ben jött létre és ugyanebben az évben játszotta első hivatalos mérkőzését a Csabai Atlétikai Klub (CSAK) labdarúgócsapata. Érdekes tény, hogy az első csabai focicsapapatban két angol is játszott, ők egy helyi gyár szakemberei voltak.

A ma is létező Előre szintén 1912-ben alakult meg munkáscsapatként, őket több csabai labdarúgó egyesület követte (KAFE: Kereskedelmi Alkalmazottak Futball Egyesülete, MÉKAS: Magántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Sport Egyesülete). 1920-ban már létezett a mai Kórház utcán (korabeli nevén: Réthy utca) a „football pálya”, ezt a CSAK használta. A korszak egyik legjobb meccsét június végén játszották Békéscsabán 3 500 (!) néző előtt a Budapesti Nemzeti SC és Békéscsaba válogatottja között.

A tudósítás szerin a pestieket sokszor a csak a szerencse mentette meg attól, hogy gólt kapjanak és a „pesti csapat veretlenségéhez nagyban hozzájárult a biró is.”. A beszámolóban nem kímélték a csabai Maros nevű játékost, aki „annyira rossz formában volt, hogy még a labda rendes elfogására vagy beadására sem volt képes”. A mérkőzés gólnélküli döntetlenre végződött, ez az eredmény a fővárosi csapat számára volt hízelgő.

Reklám

Az első világháborút követően a magyar állam is többféleképpen próbálta támogatni a háborúban szerzett sérüléseikben megrokkant katonákat. Jellemző módja volt a segítségnek, hogy trafikok működtetésére (ahol kizárólagos joggal dohányt is árusíthattak) is szinte csak ők kaptak engedélyt. Így volt ez Békéscsabán is például az 1918-ban kialakított Széchenyi ligeti trafik esetében is.

A húszas években egyre inkább divat lett kalapot hordani a nőknek és a férfiaknak is. Ez megjelenik a helyi hirdetésekben is, hiszen mindegyik lapszámban hirdetik magukat kalaposok.

Apróhirdetés - Az elveszett retikül

1920-ban is gyakran vesztették el fontos tárgyaikat a csabai emberek. Érdekes, hogy mindkét apróhirdetés a Körösvidék kiadóhivatalát (Szent István tér 18.) jelöli meg leadási helyként.