Ancsin Pálné, Békéscsaba Erzsike nénije 83 éves korában elhunyt. Erzsike néni aktivitásával a rendszerváltást követően nyugdíjas iskolaigazgatóként és aktív emberként különböző közösségek felé fordult, azok között is kiemelten a szlovákság közössége felé. 1989 a békéscsabai szlovák közösség hivatalossá válásához szükséges alakuló ülés egyik összehívója, alapító tagja volt, mely a Csabai Szlovákok Szervezete néven jegyeztek be. Fáradhatatlanul gondozta és ápolta a szervezet nemzetközi kapcsolatait Románia, Szerbia, Horvátország, Ukrajna, Németország és természetesen Szlovákia irányában.
1991-től először közösen István Annával, majd önállóan a Csabai Szlovákok Szervezete Szlovák Klubjának vezetője lett, majd a klubtagságból alakult Szlovák Pávakör és Szlovák Háziasszonyok és Kertbarátok Köre titkára volt. Ezen kívül számos más, a Csabai Szlovákok Szervezete működtetésében munkálkodó csoport életének fontos személyisége volt. 1995-ben összehívta a Čabianska ružička énekkar alapító tagjait, majd nem sokkal később nagy patronálója és szervezője lett az 1997-ben alakult Boleráz citerazenekarnak. 1998-ban mivel a Jaminai Nyugdíjas Klub tagjai nagy része szlovák gyökerekkel rendelkező jaminai asszony volt, támogatta az Orgován Népdalkör megalakulását.
A Békéscsaba Szlovák Kultúrájáért Alapítvány elnökeként igen fontosnak tartotta a kapcsolat kialakítását a környező települések, az ország más területén működő, sőt határt átlépő nemzetiségi kapcsolatok kialakításával és fenntartásával. Sokat tett a nemzetiség és a többségi nemzet együttműködéséért, közös megjelenéséért, aktivitásáért, számos más nemzetiség és nem nemzetiségi szakmai egyesületekkel dolgozott együttműködésben, felekezetre való tekintet nélkül az egyházközségek közösség érdekében végzett munkájának is részese volt.
Erzsike néni szívből segítette az ifjúságot, segíti a fiatalok érvényesülését és sikeresebb helytállását az életben. Jó pedagógusként nyomon követi nemcsak saját tanítványai sorsának alakulását, hanem azok gyerekeiét is. Sokakat meghazudtoló módon ismerte a fiatalokat izgató témákat, követte az őket érdeklő zenei irányzatokat és újdonságokat. Számtalan fiatal (és kevésbé fiatal) ügyét (pl. elhelyezkedését, aktuális projektjét vagy munkáját) segítette úgy, hogy az érintett nem is tudott róla. Azt vallotta, hogy a fiatalokat segíteni kell annak érdekében, hogy tevékenyen, hozzáértő módon kapcsolódhassanak be közös jövőnk alakításába, ötvözzék modern tudásukat és ismereteiket az idősebbek tapasztalataival.
Leggyakrabban észrevétlen segítőként volt jelen a közösségek szervezésekor, tevékenységük megerősítésekor. Értékrendjében meghatározó helyen (ha nem az első helyen) állt a közösség, a szlovák közösség érdekében végzett munka. Személyiségének és szavának nemcsak civil szervezeteinkben volt súlya, hanem a városunkban működő kisebbségi önkormányzatok testületei is igénybe vették segítségét.
