Akkoriban a gátoldal és a Kettős-Körös között, azaz a vízparton nemegyszer vagy 80-100 sátrat is felállítottak. Lepkék, tábortűz, dobgitár.
Mindamellett a céges nyaralóknak saját stégjük volt a parton. Az összefolyástól a dobozi híd felé vagy egy tucat ringott a Körös fekete-fehér habjain. Általában ezeken a mini mólókon nemcsak a vállaltok munkásai tartózkodtak, hanem idegenek is. Általában nem zavarták el az idegeneket.
A ’83-as érettségi előtti vasárnapon, az egyik stégen 10-15 rózsás fiú-lány héderezett. Illetve Luki unokabátyám révén a lány unokatesóim, Detti, Niki és én is ott lehettem. Közben ott volt egy legálisan pancsoló család is, hisz az anyuka a vállalat munkatársa volt. A nő egy kisfiúval és egy kislánnyal ment ki. A leányról hamarosan kiderült, szintén Nikinek hívják, akárcsak az unokatesómat.
Az anyuka egyszer valamiért szólt Nikinek. Siet, az egyik rózsás srác pedig azt hitte, hogy a mi Nikinket hívja. Szólt is neki, „Nikoletta!”. Mire a nő azt felelte, „Ő nem Nikoletta, hanem Nikolette, franciásan!”
Majdan nagy röhögések közepette, beindult Siet, Mihus, Lonó és Boci közt az audiális mémgyár. Többek között… erre tisztán emlékszem, hogy elhangzott az is: „Románul meg Nicolescu”. Az anyukának több sem kellett, odaszólt a fiának: „Eriggy apádért!”
Egy jó 10 perc múlva, gurult is lefele a gáton egy vörös arcú, nagyon mérges, tömör férfi. Siet imigyen konstatálta a látottakat, „Na, jön a bika!”.
Az izmos seperc alatt plekniből (alattomosan) szétverte a 16 éves gyerekeket a mólón. (Egyszer hozzám is odafordult, de látta, hogy még tojáshéj a fenéken korban vagyok.)
Siet valahogy kimaradt az első szórásból, de már ott is termett mellette a bokszinger. „Siet, fussál!”, üvöltötte felszakadt szájjal Luki. De Siet beleállt. Ő is kapott vagy két csapottat.
Ekkor a fűből felállt a legnagyobb srác, Andris, és megkérdezte a dühöngő csődörtől, „Hogy miért bántja őket?”. „Mi van?”, és bumm… Andris visszarepült a fűbe.
Épp ekkor jött le a gáton Luki anyja. Mire leért, már nagyon sírt. „Eriggy apádért!”, szólt a fiának.
A lányok palackból hideg vizet öntöttek, a pillanatnyi időre elájult Andrisra, mire a verekedő rájuk szólt, hogy „Minek locsoljátok?”. (A minek helyett a hímvessző egyik gorombább szinonimáját használta.)
Néhány perc múlva Luki, az apja nélkül, egy csatakiáltás hallatva, akárcsak Tarzan, nyargalt le a gátról. Majd odaért Bunyós Bercihez, és lendületből páros lábbal mellkason rúgta, majd elszaladt. Noha a manus elrepült, de nyomban felpattant. Ment is volna utána, de addigra Luki már pitypangon innen, gáton túl volt.
Mire Luki apja megérkezett, a bokszbajnok már visszament a vállalati nyaralóba. Az apa utána ment, és vagy félórát beszélgettek. Luki még utána szólt: „Vigyázz, nagyon erős!”.
Amikor kijött, csak annyit mondott a gyerekeknek: „Szemtelenek voltatok”.
1983-ban még így ment ez.
