Régen minden más volt – szoktuk mondogatni, pedig ugyanazok a bokrok nevetnek ránk a kertből, mint régen, maximum sokkal kisebbnek látszanak… A ridikul.hu cikke emlékeztet azokra a feledhetetlen nyarakra.
Ami biztosan más volt ahhoz képest, ahogy manapság felnőnek a gyerekek, hogy több zöld vette körül őket. Akik városban laktak, általában a vidéki nagyszülőknél töltötték a nyarat, vagy volt egy hétvégi ház, aminek a kertjében eljátszhattak. A vidéki gyerekek csak sötétedéskor mentek haza a négy fal közé, és másnap reggeltől ismét a réteket bújták. S ha közben megéheztek, az sem jelentett problémát…
Így laktunk jól a természetben
A vezetékes víz hatalmas áldás, ám egyetlen hátránya mégis van: a természetben nem tanultunk meg vizet keresni. 30–50 évvel ezelőtt még igen sok kút vagy forrás került az utunkba, így mindig tudtuk hol oltani a szomjunkat. Ha pedig enni támadt kedvünk, kukoricát törtünk, hogy parázs felett megsüssük, vadsóskát rágtunk, vagy éppen szamócát, szedret, vadmálnát legelésztünk a bokrokról. Ha az otthoni kertbe vetődtünk ki, júniusban a ribizlit, epret, cseresznyét, egrest, korai szilvát faltuk, utána meg érett a sárgabarack, a josta, a meggy, a szeder, a nyári alma, körte, aztán az őszibarack, esetleg egy-egy dinnyét is meglékeltünk a földön. Nyár végéig mindig gondoskodott róla a természet, hogy jóllakjunk, ha máshogy nem, a paprikát vagy a paradicsomot haraptuk azon melegiben, előtte meg sárgarépát húztunk ki a földből, zöldborsót dézsmáltunk, és még sorolhatnánk.
Máshogy játszottunk
A kert, az erdő-mező mind nagyszerű játékot is jelentett. Lehetett kergetőzni, bújócskázni, bunkert építeni, fészket keresni, rókát lesni, békát fogni, patakban fürdeni, sarazni, mezítláb tapicskolni, kirándulni, biciklizni hegyre le és fel… Képzelhettük magunkat vad indiánoknak, Amerika felfedezőinek, westernhősöknek, és nem kellett okostelefonos figurákat keresnünk ahhoz, hogy sétáljunk egy nagyot. Ha olvastunk vagy babáztunk, akkor is kiültünk a kertbe, hiszen ott sokkal izgalmasabb volt minden, jó illatok szálltak a levegőben, ki lehetett szaladni egy-egy érdekesebb zajra-hangra, s ha máshoz nem volt kedvünk, ujjainkkal rajzoltunk a porba.
Hogy adhatjuk tovább az élményt?
Saját gyerekkorunk ideje visszavonhatatlanul elmúlt. Ám szülőként, nagyszülőként tovább játszhatunk a csemetékkel, ha megtanítjuk nekik élvezni a kert, a természet adományait. Igen, nagyon nehéz versenyezni a tévével és a számítógéppel, sőt, lehetetlennek tűnik. Nem baj. Ha csak néha sikerül is kicsábítani az ifjúságot a kertbe, már az is eredmény, mutassuk meg az ehető növényeket, dobáljuk egymást magokkal, kiránduljunk egyet azon a környéken, amit ismerünk. Nem várhatjuk, hogy a négy fal közt játszó gyerekek majd vad csatakiáltással vágnak bele a zöldbe, de ha együtt játszunk velük, talán ráéreznek az ízére, mi pedig újraélhetjük gyerekkorunk legszebb nyarait.
Tippek a nyárra
Építsünk együtt faházat a fiúkkal, nyugodtan megtanulhatnak szögelni, fűrészelni, tüzet rakni – persze csak felügyelet mellett. A legtöbb esetben nem csaphatjuk ki őket egyedül a kertbe, mert „minden olyan unalmas”, de ha kocsit mosunk, motort szerelünk, udvart rendezünk, füvet nyírunk együtt, az már izgalmas tevékenységgé válhat, amihez könnyebb csatlakozni, vagy csak figyelni. Ha közben megéhezünk, együnk a kert fáiról, bokrairól. A lányokkal pucolhatunk zöldséget a levesbe, moshatunk odakint, labdázhatunk, gyomlálhatunk, csokorba köthetjük a virágokat. Mindeközben van alkalmunk mesélni, nevetgélni, megfigyelni a madarak, más állatok jövés-menését. Apropó, állatok: nagyban megkönnyíti a kerti játékot, ha van a gyerkőcnek egy kutya vagy cica pajtása, aki amúgy is szereti kint tölteni az idejét, és akivel a finomságokat is meg lehet osztani.
Forrás: Ridikül
