-1024x576.jpg)
A 2004-es Szupermaraton befutóján a ma már Angliában élő Buzai Zsolt ex-atléta a zenekarával pörgette az esti hangulatot. Egyszer csak felkonferálta az O-Zone együttes Dragostea din tei című dalát (ezt „szinkronizálta” Numerakirály címmel az Irigy Hónaljmirigy) és őszintén bevallotta, ott lent… csavarni kell vagy hármat, hogy ki tudja énekelni a refrént. Nem tekert, de kiénekelte.
És ahogy mondtam, kedden elég volt csak ránéznem Bence cikkének címére. Mit címére, a numerakirály szóra és lőttek a keddnek. (Bár most is akarva-akaratlanul bejön a dallam.)
Tudom, csontig lerágott hús, de állítólag akkor, amikor az ember napközben egy szirupos dallamú számból hall egy részletet, még akkor is egész nap az adott szólam döngicsél a fejében, ha nem hallgatja végig a számot. Ez a dallamtapadás.
Ezt csak annyiban cáfolnám, hogy a ’80-as évek elején gyakran előfordult, hogy naponta akár ötször lejátszották a rádióban a Neotontól a Tini dalt. Bármennyiszer adták végig a számot, még este is ott jojózott az agyamban, hogy „Csak egy tini-tini lány és egy tini-tini srác hiszi naivan, hogy ilyen az élet…”.
Békés megyei érintettségű zenészeket kérdeztem, hogy mit gondolnak a „dallamtapadásról” – ahány muzsikárés, annyi ember.
„Ha stílustól függetlenül, bármilyen számban egy rendhagyó dallam- vagy ritmikai fordulatot hallok, akkor azt általában megjegyzem” – mondja Nagy Szabolcs.
A fővárosban élő, szeghalmi származású zeneszerző hozzáteszi, ilyenkor, ha hazamegy, általában megnézi a zongorán, hogy mitől tetszik neki az adott zenei megoldás. Elmondása szerint ez lehet például egy harmóniamenetben egy olyan hangközlépés, amely eltér a sablontól.
„Utoljára kamaszkoromban maradt meg bennem egy francia népdal – mondja Prisztavok Tibor, a békéscsabai Nihil basszusgitárosa –, amit napokig nem tudtam kiverni a fejemből.”
Vozár M. Krisztián (nyitóképünkön) csabai zongorista szerint egy szám memorizálása nem tudatos. Nincs rá idő gondolkodni, hogy melyik dallamot jegyezzük meg.
„Velem már nem egyszer előfordult – folytatja –, hogy a feleségem festés közben valami ismerős dallamot dúdolt. Majd gyorsan leesett, hogy az melódiarészelt egy általam, előző nap gyakorolt Mozart-szerzemény kulcsdallama.”
(Köszönjük, Bence!)
