Aktuális: Huszonöt éves a Szlovák Köztársaság alkotmánya

Huszonöt évvel ezelőtt, 1992. szeptember 1-jén, az alkotmány elfogadásával kezdte építeni államiságát Szlovákia.

A szlovák alkotmány napját évről évre Békéscsabán is megünnepeljük. Idén a Szlovák Köztársaság Főkonzulátusa meghívására a Kassai Állami Filharmonikusok adnak majd koncertet ennek tiszteletére szeptember 6-án, 19 órától az evangélikus kistemplomban. A 7. Tv Aktuális című műsorában a szlovák alkotmány napjáról és Szlovákia fejődéséről Igor Furdík főkonzult kérdezte Horváth Szabolcs műsorvezető.

– Huszonöt éves a szlovák alkotmány. Mit jelent Szlovákia számára és a szlovák-magyar kapcsolatokban ez a huszonöt év?

– Mindenki tudja, hogy Szlovákia új állam a térképen. A múlt történelmében több állam részeként szerepeltünk, de a fejlődésünk eljutott odáig, hogy 1993. január elsején önálló állammá váltunk. Ennek nagyon sok előzménye volt, amely része az európai történelemnek. A mi megelőző közös államunk, Csehszlovákia, a két nemzet megállapodása alapján szűnt meg. A Cseh és a Szlovák Köztársaság szerződésben rögzítette ezt. Ez előtt a Szlovák Köztársaság, a szlovák nemzet önállósodásának egyik lépése volt 1992. szeptember 1-jén az első alkotmánytervezet elfogadása. Éppen ezért úgy szoktuk mondani, hogy ez egy sokéves, sok százéves folyamatnak a betetőzése a szlovák nemzet önállóságának folyamatában. Ha értékelni kellene, akkor ez a huszonöt éves fejlődés egyértelműen megmutatta, hogy maga az aktus és az a folyamat, ami ehhez vezetett, pozitívan kopírozta azt, amit elértünk. Szlovákia teljes jogú állama lehet az Európai Uniónak, az Egyesült Nemzetek Szövetségének, a NATO-nak, és minden releváns európai és világintézménynek. De ez önmagában nem lenne elég, ha Szlovákia nem tudná önállóan irányítani ezt az államot, ha nem létezne egy koncepció: az államiság és a sikeresség koncepciója. Úgy gondolom, hogy ezt szintén sikerült megtalálni. Nem fogok beszélni az összes eredményről, amely bizonyítaná, hogy teljes jogúak vagyunk a kulturális identitásunkban. De például 2012-től ’17-ig a hazai termék 15 százalékkal nőt. Ezek az eredményeink. Ebben az évben a hazai termék, a nemzeti jövedelem 3,5 százalékkal fog nőni. Ez nem olyan dolog, ami az égből pottyant volna hozzánk, hanem ez az eredménye annak a fejlődésnek, amelyen keresztülmentünk. Emlékszem a kezdetekre, amikor megalakult az önálló állam, és az államkassza üres volt. Hogy az államnak legyen pénze, az első dolog a szlovák dohányipar eladása volt. Ez valami olyasminek bizonyult, ami megtöltötte a kasszát. Ez hatvan vagy százmilliót jelentett dollárban, és megmentett bennünket a kezdeti időszakban. Azután más folyamatok kezdődtek, amit önök is átéltek, ez a privatizáció, a gazdasági struktúra átalakítása volt. Olyan fejlődés, amelynek a kezdetei megvoltak már előzőleg. Az autóiparra helyeztük a hangsúlyt, mert már Csehszlovákia idejében, Pozsonyban egy autógyár építésébe kezdtünk. Azonban ott semmilyen autót soha nem gyártottak, és az önállósodás után, a társadalmi változások után az egyik első lépésként a gyárat eladtuk a Volkswagen-nek. Szimbolikusan, úgy emlékszem, egy koronáért. Úgy gondolom, ezzel nem vétettünk hibát, mert ez a gyár ma mintegy tizenötezer embert foglalkoztat. És beszállítók közvetítésével további ezreknek ad munkát. A Volkswagen alkalmazottai, az elit menedzsment nagyon nagy fizetést ad a dolgozóinak, ami szintén pozitívum. Ezenkívül Szlovákiában további két gyárunk van, a Peugeot és a Kia. A negyediket építjük, amely a dzsip gyár lesz. A Land Rover mintegy kétszázötvenezer autót fog gyártani itt. Ezek után összességében egymillió-háromszázezer autót fogunk gyártani Szlovákiában, ami világelső az egy főre jutó autógyártásban. De hasonló folyamatok zajlottak más területeken is, lehet, hogy nem mindenütt ilyen pozitívan. Most nagyon összpontosítunk a mezőgazdaság fejlesztésére, mert rájöttünk arra, hogy a mi élelmiszer-önállóságunk nagyon gyenge. Egymilliárd-ötszáz euróért importálunk mezőgazdasági termékeket, élelmiszereket. A mezőgazdaságban, ahol valamikor háromszázezer ember dolgozott, most mintegy ötvenezer dolgozik csak, és úgy gondoljuk, hogy a nemzetgazdaság ezen részének sokkal nagyobb figyelmet kell szenteljünk. A természet és tájátalakító szerepe is nagyon lényeges a mezőgazdaságnak, de nem egyszerű ez, mert az emberek valahogy elszoktak a mezőgazdasági munkától, és a támogatások mellett sem sikerült ezt a területet nagyon megerősíteni. Megemlíteném viszont még a kultúra területét, ami igen látványos: a könyvkiadás, a filmipar, filmgyártás. Szlovákia ezen a területen is kompetens állammá vált. A budapesti könyvvásáron Szlovákia volt a fővendég, és ott dokumentálták azokat a könyveket, amelyeket Szlovákia kiad. Együtt dolgozunk Magyarországgal a fordításokon, és ugyanígy a filmiparban is forgatunk. Már ott tartunk, hogy majdnem annyi filmet forgatunk, mint a szocializmus idején, amikor ez valamikor államilag támogatott volt, most viszont magánkézben van. Ez a huszonöt éves út egy része az alkotmány elfogadása és az államiság megjelenése óta.

– A folyamatos fejlődésben Ön mennyire látja támpontját a szlovák és magyar kapcsolatok erősödésének?

 – Köszönöm ezt a kérdést. Ez az egyik legfontosabb kérdés a nemzetközi politikai területen. Magyarország az az ország, amellyel a leghosszabb határral bírunk. Már önmagában ez egy fontos tény. A kisebbségeken keresztül is kapcsolódunk egymáshoz. Szlovákiában mintegy négyszázezer magyar anyanyelvű ember él. Magyarországon pedig élnek szlovákok, még ha az ő szlovák nyelvtudásuk lényegesen gyengébb is, mint a szlovákiai magyarok esetében. Ettől függetlenül úgy gondoljuk, hogy a közös múltunk, közös a történelmünk. Egy közös királyság részei voltunk, amelyet István fejedelem, illetve István király alapított, aki a mi királyunk is volt, merthogy egy országhoz tartoztunk. Nem szeretnék most itt a történelemben elmélyedni, de pontosan ennek a királyságnak a létrejötte összefügg a mi közös történelmünkkel. Szent István, az ő szándékai és erőfeszítései nagyon sokat segítettek a szláv fejedelmek. Úgyhogy ezeknek a kapcsolatoknak rendkívül gazdag története van, és erre pozitívan és közösen kellene néznünk. Magyarország többnemzetiségű állam volt. 1780-ban huszonkilenc százalék volt a magyarok aránya, de ez senkit nem zavart, mert nem ez volt a kulcskérdés ebben a korszakban. Úgy gondolom, hogy ez a mai modern kor valami olyat hozott, amire vágytunk. Ez pedig az, hogy egy újabb struktúra, az Európai Unió részei vagyunk, amely lehetőséget ad az együttműködésre. Nagyon jelentős intézmény a visegrádi négyek szervezete. Ezt a struktúrát mi a külpolitikánkban is kulcsfontosságúnak tartjuk. Félretettük azokat a témákat, amelyekben most talán nem tudunk megállapodni, és arra fordítjuk figyelmünket, amiben előreléphetünk mind a két ország érdekében. Ez nem jelenti azt, hogy nem lennének olyan kérdések, amelyekben a két ország politikája eltér, de ezen különbségek közül egyik sem vezethet oda, hogy egymásnak ártsunk, és ez jó dolog. Úgy gondolom, hogy az idő múlása olyan mozgást hoz, olyan változásokat hoz, hogy a kapcsolataink megnyugodnak, és nyugodtan beszélhetünk arról, hogy két szomszéd ország vagyunk, hosszabb közös határral; tudunk együtt dolgozni, közösen erőfeszítéseket tehetünk az Európai Unióban, és más struktúrákban is, amelyeknek tagja Magyarország és Szlovákia is.

– A két ország kapcsolatát Békéscsabán tovább erősítheti akár a közös ünneplés is. Szeptember hatodikán az evangélikus kistemplomba várják az érdeklődőket. Mivel készülnek?

Ez a kultúra területe. Mi, mint a Szlovák Köztársaság Főkonzulátusa, mint diplomáciai intézmény koncertet készítettünk elő az evangélikus kistemplomban. A Kassai Állami Filharmonikusok adnak koncertet. Ezúton is nagyon nagy szeretettel hívok mindenkit erre a koncertre. Ez egy olyan alkalom, amikor közös művészi élményben lehet részünk. Egy olyan élményben, amelyben nem választ el bennünket nyelv, kultúra: ez pedig a klasszikus zene nyelve.

 

Megosztás:

Címke: , , , ,