Sipos István hangszerész már nem egyszer adott interjút a Behir.hu-nak. Legutóbb a békéscsabai Páduai Szent Antal-templom orgonájának felújításán dolgozott. Akkor elmondta, hogy egy kisebb generáljavítást hajtott végre a hangszeren. Ez azt jelenti, hogy azoknak a kopó alkatrészeknek a javítása vagy cseréje történik meg, amelyek az idők folyamán elhasználódtak. Most a szakma melletti döntéséről, jelenlegi munkáiról beszélgettünk.
- Mindenkinek fontos kérdés az életében a pályaválasztásnál a "mi leszek, ha nagy leszek" kérdés. Ön hogyan döntött amellett, hogy orgonaszerelő, és hangszerész legyen?
- Klasszikus templombajáró családban nőttem fel. A vasárnapi miséket rendszeresen látogattam, ahol megfogott az orgona hangja. A hangszer olyannyira elvarázsolt, hogy megtanultam rajta játszani. A pályaválasztáskor számomra nem volt kérdés, hogy mivel szeretnék foglalkozni.
- Mondhatni elég egyenes út vezette a pályájához.
- Ha a gondolatmenetet és a döntést nézzük, akkor igen. De azt tudni kell, hogy az orgonán megtanulni játszani, nem megy egyről a kettőre. Elhivatottság, szenvedély és szorgalom is kell hozzá. Mielőtt ehhez a hangszerhez eljut valaki, a zongorán kell megtanulnia játszani, ezt követi a harmónium, ami egy pedál nélküli hangszer, és utána jöhet az orgona.
- Tehát az orgonához vezető út is teli van úgynevezett szamárlépcsőkkel, ami nemcsak az említett attribútumokat követeli meg, hanem az alázatot is. A hangszerhez vezető út, akár már a művelése beleszól az adott zenész jellemébe?
- Természetesen, hiszen az, aki orgonál eggyé válik a hivatásával. Nem lehet szétválasztani a kettőt. Persze mondhatjuk, hogy az orgona önmagában egy tárgy, az ember pedig rendelkezik lélekkel, tudással és egyebekkel. De pont a zenész által kel életre az a csodálatos zengés, amit ez a szóban forgó tárgy képes megszólaltatni. Illetve ha már a jellemről van szó, az, aki orgonál, elsősorban egyházi és vallási dalokat tanul meg. Tehát ez is egyfajta életsílusra, gondolkodásmódra okítja az adott személyt. Illetve ha akarom. ha nem, akkordikusan kihallom a hamis hangokat és a tisztát is. Így elmondhatom, hogy amikor nem hangszerészként vagyok jelen, akkor is a szakmámat képviselem.
- Békés megyében rendszeresen renovál, javít. Dolgozik-e valamin jelenleg?
- Országszerte járok orgonát javítani. Most Csongrád megyében, Pitvaroson, illetve Hódmezővásárhelyen van ilyen jellegű munkám. Emellett előttem áll még egy szegvári hangszerjavítás is.
- Egy korábbi beszélgetésünkkor már elmondta, hogy Nagybánhegyesen él. Ám ez nem volt mindig így.
- Igen, mert eredetileg Budapesten születtem és ott is nőttem fel. Nagybánhegyeshez az apai nagyszülők révén kötődtem, illetve kötődök. Szeretem ezt a környéket.
- Sipos István hangszerész és orgonajavító mivel foglalkozik szabadidejében?
- Jó a kérdés. A munkámat sem élem meg munkaként, mert az az, ami én vagyok. A zene minden. A zene terápia. Nagyon sokféle zenét hallgatok, és idéznék Leonard Bernsteintől: "csak jó zene és rossz zene van". Könnyű zenétől kezdve a rockig mindent hallgatok. Kedvelem Mike Oldfieldet, Elton Johnt, vagy ha magyarországi előadóban gondolkodok, Balázs Fecót. A zenehallgatás mellett, renegeteget gyakorlok. Battonyán és Magyarbánhegyesen is orgonálok miséken. A zene kitölti az egész életem.
Galéria
