Péntek délelőtt a Békéscsabai Turisztikai Főpályaudvaron a 174 éves távirat megszűnésére hívták fel a figyelmet. Sós Imre állomásfőnök átvette az utolsó táviratot, amelyet a kisvonat címére adtak fel. Szántó István nyugalmazott postavezető ezt követően a távirat történetét ismertette.
– A táviratküldő szolgáltatás közel 174 éves múltra tekint vissza Magyarországon, népszerűsége az utóbbi évekig megmaradt. Belgiumban a szolgáltatást 2017-ben állították le, de számos európai országban, köztük Ausztriában, Csehországban, Németországban, Hollandiában, Franciaországban és Szlovéniában is megszűnt. Magyarországon ezzel szemben még 2019-ben is napi nagyjából száz táviratot adtak fel, igaz, ez már akkor is elhanyagolható mennyiséget jelentett a digitális üzenetküldés forgalmához képest. A Magyar Posta korábbi közlése szerint míg három évtizede nagyjából évi 8 millió táviratot küldtek az országban, addig 2020-ban összesen 23 ezer volt a feladott táviratok száma – részletezte Szántó István, aki szerint a távirat megszűnése sok cégnél problémát jelenthet.
– A kórházban előfordulhat, hogy egy betegnek olyan rokonsága van, ahol nincs telefon. Ott nehezebb lesz a kommunikáció. A táviratkézbesítő tanyára is kiment – tette hozzá a nyugalmazott postavezető.
Sós Imre, a Békéscsabai Turisztikai Főpályaudvar állomásfőnöke saját tapasztalatát osztotta meg a behir.hu és a 7.TV stábjával a távirattal kapcsolatban.
– Az országban sokaknak van személyes élménye a távirattal kacsolatban. A nyolcvanas években megismerkedtem egy ibrányi lánnyal, tőle kaptam életem első dísztáviratát születésnapomra, amit a mai napig őrzök és nagy becsben tartok. Számomra fontos maga a távirat. Elég arra gondolnunk, hogy sem dísz, sem sima táviratot nem küldtek akármilyen alkalomra. Például valakinek a születésekor ebben a formában értesítették a családot az örömhírről, vagy esküvőn így kaphatta meg az ifjú pár a jókívánságokat a távoli rokonoktól – mondta el az állomásfőnök.
Galéria
