A népművészet a tárgyi anyanyelvünkhöz tartozik, amit meg kellene minden gyereknek tanítani – vallja a Felnőtt és Ifjúsági Népművészeti Tábor szervezője. A népművészeti tábort is átitatja ez a gondolat, ahol a népi kézművesség hét nagy szakága jelent meg.
Ismét a népművészet körül forog egy hét a Békéscsabai Szakképzési Centrumban, ahol a népi kézművesség hét szakága jelent meg. A centrumban 18 csoport tölt egy teljes hetet különböző foglalkozásokkal. A fafaragók az udvaron dolgoztak a telekgerendási haranglábon, amit péntek este adnak át a telekgerendási Köztemetőben.
A nemezelők az aulában kaptak helyet. Az állati szőrt felhasználó ősi technikában meleg vízzel és kevés szappannal dogozzák össze a gyapjút.
A csipkeverők horgolócérnával gömöri csipkét készítettek. Regős Lívia és Tóthné Kiss Szilvia népi iparművész vezette a csoportot. - Akár a halotti lepedőszélén is ilyen volt, ezeket bizony sokszor el is temették - hangzott el. A vert mintákat régebben szélcsipkeként és betétcsipkeként alkalmazták. A jellegzetessége, hogy egy-egy életfás motívum jelenik meg a munkadarabon. - Régen ezeket lepedőszéleken használták. Egy-egy ilyen csipke körülbelül 10-15 cm széles volt. Nyilván ma már a lepedőinken nem használjuk, de egy-egy mai tárgyon- egy táskán, sálrészleten, vagy bármilyen viseleti darabon is megjelenhetnek.
A legfiatalabb táborozó 4, a legidősebb 83 éves volt. A fiatalok minden nap más ágazatban próbálták ki magukat. Patyik Villő elmesélte, hogy a tábor első napján gyöngyöt fűztek, a másodikon nemezeltek. Villő Budapestről érkezett, szabadidejében gyakran köt, varr és hímezni is szokott.
Pál Miklósné, a tábor szervezője elmondta: - A népi kézművesség utánpótlással összességében sajnos küszködünk. Szerinte a magyar oktatási rendszer sajnos nem ismerteti meg a gyerekekkel, hogy mit jelent a népi kultúra. - Az oktatási rendszer nem ismerteti meg sem az általános, sem a középiskolás gyerekekkel azt, hogy mit jelent ez az örökségünk, mit jelent a népi kultúra. Nem azért kellene megismerteni, mert mindenkiból népművész legyen, hanem amiatt, hogy egyáltalán ismerjék a kultúrát. Az a tapasztalatom, hogyha a gyerekeket közel hozzuk vagy egy szakkör, vagy egy tábor formájában, akkor elvarázsolja őket az alkotásnak a vágya. Nyilván ebben nemcsak a népművészet alkotása van benne, hanem magának az alkotásnak a folyamata is. Ha viszont nem találkoznak vele, akkor ez nincs meg. És miután sajnos az iskolákban nem ismerik meg a kultúrát éppen ezért ez a terület elsősorban szubkultúrává válik. Sokkal jobb lenne, ha nemcsak nyelvi anyanyelvről, hanem tárgyi anyanyelvről is. Úgy gondolom, hogy ez a kultúra a tárgyi anyanyelvhez tartozik, amit meg kellene minden gyereknek tanítani. A tábor is a tanulást szolgálja. Azt, hogy gyerekek és a felnőttek egymástól tanuljanak, a szerves átörökítés módszerével – tette hozzá.
Egy projekt részeként érkezett egy fiatalabb csoport, aki azt tanulták ki, hogyan lehet a kistelepüléseken hímzést tanítani.
A legnagyobb létszámban a hímzők voltak. Köztük akadt olyan is, aki most először foglalkozott a kézművesség ezen fajtájával. Egy komádi hímzéses kenyértartót készítettek. - Teljesen kezdőként jöttem. Itt az egyik lány, aki aktív népművelő, szólt nekem a lehetőségről. Nagyon örülök neki, mert a népművészet maga közel áll hozzám és a kézművesség is. Ez a formája ez még teljesen új, de nagyon örülök, hogy itt lehetek, nagyon élvezem - Nagy Judit.
Magyarország szinte összes megyéjéből és a határon túlról is érkeztek, Varjasi Melinda például Sepsiszentgyörgyből jött. Negyedik alkalommal látogatott el Békéscsabára. Szabadidejében kiegészítők tervezésével és ruhatervezéssel is foglalkozik. - Nagyon családias a hangulata a tábornak. Rengeteg olyan ember van, akiket évek óta ismerünk, visszatérő vendégek, de mindig vannak új arcok is.
Az összesen 296 alkotó július 22-ig foglalkozik a népművészeti értékekkel.
