A Békés Megyei Népművészeti Egyesület táborának harmadik hete a heti kézműves munkákat bemutató kiállítással zárult. A közönség egyöntetű jó hangulatát a kiszűrődő mondat derítette nagyobb mosolyra: "A tábor harmadik hete lezárult, jöhet a negyedik!" Ament Éva bútorfestő és szakoktató elmondta, hogy Magyarország legrégebbi katolikus templomának festett mennyezetét dolgozzák fel az elmúlt napokban.
– Jelenleg a Szent Simonyi templom 1650-ben készült mennyezetének növényi ornamentikáján dolgozzuk. A látható kazetták a lökösházi katolikus templom karzatára és a karzat aljára kerülnek – fogalmazott Ament Éva.
A szakoktató szerint a bútorfestő táborban többnyire szakmailag is rutinos, képzett résztvevők dolgoztak, összesen tizenheten. Kiemelte, hogy ehhez a kurzushoz szükséges is volt a hozzáértés, mert nehéz mintavilágot dolgoztak fel.
A nemzetközi tábor fafaragói összeállították az egyesület hátsó nagykapuját. Nagy József fafaragó hangsúlyozta, hogy a harmadik héten magát a kaput, illeve az emlékoszlopokat készítették el. Széll János népi iparművész, szakmai vezető már arról beszélt, hogy az ország minden pontjáról, illetve Vajdaságból, Székelyföldről is érkeztek fafaragók.
– A csoport tagjai három részre lettek osztva. Egy brigád készítette az emlékoszlopot, amely egyesületi tagjaink emlékére készül. A másik csoport egy kopjafát készít egy nagyon kedves fafaragó barátunk emlékére – mondta el a népi iparművész.
A csoport Tóth Sándor fafaragó emléke előtt tiszteleg a kopjafával, amelynek bordázata, fafaragása és mintaösszeállítása az alkotóra jellemző.
Galéria
