Köztudott, hogy a magyar ember nagyon szeret enni. Étkezésünk leginkább a hústartalmú ételek körül forog, de az úgynevezett köretek megválasztása is fontos szempont étkezésünk során. Ma még mindig a burgonyából és a tésztából készülteket részesítjük előnyben, így a világ második legfontosabb gabonája, a rizs csak a bronzérmet tudja magénak kishazánkban. A behir.hu napi rovata ma arra vállalkozott, hogy bemutatja a magyarországi rizstermesztés történetét, kitérve a Békés megyei termelésre, ugyanis megyénk adja a hazai terméshozam közel felét. Tartsanak velünk!
A rizs megjelenése Európában
A rizs az egyik legősibb kultúrnövények egyike. Őshazájában Délkelet-Ázsiában termesztése 5000 éves múltra tekint vissza. Kína és India népeinek már az időszámításunk előtti 2000-2500 évvel ezelőtti vallásos szertartásaiban szereplő megbecsült élelmiszereként szerepelt. Európában a római korban még egzotikus drágaságként találni a gazdag lakomák asztalain. Elterjedése a középkor elejére tehető, az Ibériai-félsziget irányából, az ottani arab–mór élelmiszer-kultúra részeként. Eleinte csak fűszerként és orvosságként használták. Élelmiszerként való termesztése Európában, Olaszországban a Pó síkságán fejlődött ki a 15. század táján, míg a Balkán-félsziget országaiban a török hódoltság idején vált ismertté.
A rizstermesztés hazai története
Hazánkban is valószínűleg a török hódoltság alatt kezdték termeszteni. Rákóczi Ferenc is kísérletet tett meghonosítására. Pontos adatok azonban csak 1724-től tanúskodnak a magyarországi rizstermesztésről.
1724 táján, a Temesvár melletti Dettán letelepülő olaszok kezdték meg a rizstermesztést. Rizstelepeik azonban 1806-ra már szinte minden korábban megkezdett termesztési helyszínen megszűntek, egyetlen kivételt az Arizi Pál detta-topolyai telepe jelentett, mely a maga 100-120 holdjával közel egy évszázadon keresztül szinte az egyetlen hazai termesztő hely volt 1785–1880 között.
Változást a Ferenc József-csatorna délvidéki megépítése jelentett, mert az akkori Földművelési Minisztérium Bodola Lajos tudományos felkészültségére építve, 1880-ban rizstelepeket hozott létre a Bács megyei Pusztapékla község határában. A Monarchia elsősorban a hadserege számára a könnyen eltartható, szállítható, tárolható élelmezés miatt, az önellátás stratégiáját követve fektetett energiát és pénzt a gazdálkodásba. A fejlesztések következtében 1908 körül már a bácskai rizstermő terület meghaladta a 2000 holdat.
Békés megyében a rizs termesztése több, mint száz esztendeje 1917-ben kezdődött meg.
Az első világháború idején a rövidebb tenyészidejű fajták felé fordult a figyelem. A két háború közötti időszakban is a szempont az önellátás, a behozatal csökkentése volt.
A trianoni döntés után lecsökkent termőterületeken újra kellett gondolni a hazai rizstermesztést. A bácskai termőterületek elvesztése északabbra tolta a termőterületeket, amelyek már más időjárási körülményeket eredményeztek.
1933-ban Szeged és környékén kezdődtek meg a talajtani és növénytermesztési kísérletek, amely kísérleteket követően, 1939-ben kezdődött el a terület időjárásához alkalmazkodó fajtákkal a termelés.
Amíg 1939-ben csak 28 hektáron, addig 1944-ben már 5000 hektáron termesztettek rizst. Ezzel lehetővé vált Magyarországon is a rizsfogyasztás széles körű elterjedése. A második világháború okozta megtorpanást követően, ismét csak stratégiai okból, a hazai önellátás fokozása lett a fő szempont.
A II. világháború után a Tiszántúl térségében a rizs termesztése volt a mezőgazdaság egyik fontos feladata. Kitalálták, hogy az évszázadok óta művelésre alkalmatlan szikes talajok termőfölddé változtatására a rizs a legalkalmasabb.
Az 1950–es évektől kezdődően már közel 50 ezer hektáron folyt rizstermesztés hazánkban, vagyis igazi nagyhatalom voltunk Európában. Magyarországon a termelés több területen folyt, de kiemelkedett Békés megye. Szarvas, Csárdaszállás, Köröstarcsa, Békés, Mezőberény, Ecsegfalva és Dévaványa környékén találhattunk nagyobb termőterületet.
Jelentős változást hozott az 1968-as új gazdasági mechanizmus, amikor megindult a rizstelepek rekonstrukciója, új fajták bevezetése, emellett korszerű amerikai gépsorok jelentek meg. A nyolcvanas években megjelentek a honosított, a kákai és a szarvasi fajták, és a termeléssel a magyar lakosság igényének 60-70 százalékát fedezni tudták.
Napjainkban
Magyarországon a rendszerváltozást, majd az 1990-es évek privatizációját kevés rizstermelő gazdaság élte túl, a termőterülete az egytizedére zsugorodott.
Hazánk európai uniós csatlakozása idején már csak 3222 hektárban határozta meg az unió a támogatható, úgynevezett kvótaterületet, de ma már ez sincs kihasználva. A legoptimálisabb becslés szerint is 2800 hektáron termesztik a növényt.
Pedig Magyarország az európai termőterületek közül a rizstermesztés legészakibb határvonalán helyezkedik el, hazánktól északra már nem terem meg a rizs – legalábbis a jelen klimatikus viszonyok között.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete adatai szerint Európában 2017-ben összesen nagyjából évi 3 millió tonna rizs terem, ami a földrész teljes fogyasztásának körülbelül 70 százalékát fedezi.
A legnagyobb európai termesztők a mediterrán országok. Az uniós rizs 80 százaléka Olaszországban, elsősorban a Pó-síkságon és Spanyolországban, nagyrészt Andalúzia és Estremadura tartományban terem. További 12 százalékot Görögország és Portugália, a maradékot, Franciaország, Bulgária és Magyarország adja.
A magyar rizstermesztés egyik fele a Nagykunságon Kisújszállás és Mezőtúr térségére, a másik viszont Békés megyében Szarvas, Csárdaszállás, Köröstarcsa, Mezőberény és Békés környékére összpontosul.
A termeléshez szükséges vizet a Nagykunságon a Hortobágy–Berettyó csatornából, Békés megyében a Körösökből nyerik.
Rizs vagy rizsa?
Felmerül a kérdés, hogy melyik szóalak a helyes? A válasz: mindkettő.
Az irodalmi és művelt köznyelvi forma a rizs szót használja, a rizsa szóalak pedig egyes nyelvjárásokban fordul elő.
A rizs tudományos neve: Oryza sativa. A magyar rizs szó az olasz ris, riz, rizo szóalakokra vezethető vissza. Mint láttuk az olasz behatás eléggé jelentős a gabona élelmiszerként való elterjesztésében.
A rizsa szóalak a magyarországi szlovákság nyelvhasználatban fordul elő leginkább, mely
valószínűleg a szlovák ryža szó hatását mutatja.
Amennyiben ezt elfogadjuk és hozzátesszük azt, hogy Békés megyében immár több, mint száz éve foglalkoznak rizstermesztéssel, akkor – bár tudományosan nem bizonyított - de kijelenthetjük, hogy a rizsa szó elterjedését a Békés megyében élő magyarországi szlovákoknak köszönhetjük.
Konklúzió
Javasoljuk olvasóinknak, hogy az otthoni, családi étkezésekhez, vagy éttermi rendelések esetén a főételhez válasszanak köretként rizst, mert az jó eséllyel Békés megyei területről kerül a tányérjukra!
Jó étvágyat!
