A nap sztorija – Egy színésznő halála, avagy Vass Éva Békés megyében

Vasárnap délután jött a szomorú hír, hogy 85 évesen elhunyt Vass Éva kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész. Hazánkban az 1960-as évek egyik legnagyobb, legünnepeltebb művésznője volt, aki – ha Amerikában születik – akkor vitathatatlanul világsztár lesz. Vass Évára a legtöbben mégis úgy emlékeznek, mint Gábor Miklós feleségére, akivel igazi sztárpárt alkottak. Férje oldalán végigjátszotta az akkor legnépszerűbb darabok női főszerepeit. Azt kevesen tudják, hogy pályája kezdetén Békéscsabán is játszott. A behir.hu napi rovatában a színésznőre emlékezünk. Tartsanak velünk!

 

 

A színpadon

Vass Éva 1933. július 23-án született Budapesten. 1952-ben az Ifjúsági, illetve az Úttörő Színházban kezdte pályáját statisztaként, majd az Ifjúsági Színház stúdiójában tanult.

Címlapon Gábor Miklóssal (forrás: szinhaz.org)

A korszak elvárásának, követelményének megfelelően mielőtt valamelyik fővárosi színházhoz szerződhetett, vidéken kellett tapasztalatot szereznie. Így 1954-től a Pécsi Nemzeti Színházban kezdte pályafutását, majd az 1956-os szezont a veszprémi Petőfi Színháznál kezdte meg, ezt követően, szezon közben a békéscsabai Jókai színház tagja lett.

Jókai Mór és Johann Strauss A cigánybáró című darabjában örvendeztette meg a békési megyeszékhely publikumát.

1957-től már Budapesten vállalhatott szerepet, így elhagyta Békéscsabát és a Madách Színház tagja lett, ahonnan 18 év után, 1975-ben szerződött Kecskemétre. Ezt követően 1978-tól a Várszínház, 1983-tól a Nemzeti Színház tagja, 1991-től a Független Színpad művésze volt. 1994-től lett a Budapesti Kamaraszínház művésze.

Jelentős színpadi szerepei között ki szokták emelni Catherine szerepét a Pillantás a hídról című darabból, Miranda megszemélyesítését A viharban, Opheliáét a Hamletből, Stelláét A vágy villamosából vagy Lucy megformálását a Koldusoperából.

Utolsó szerepét Oscar Wilde Bunbury című darabjában a Kamaraszínházban játszotta. Férje, Gábor Miklós Kossuth-díjas színművész 1998-ban bekövetkezett halála után nem lépett fel többé.

 

 

A mozivásznon

A filmvásznon 1953-ban a Rákóczi hadnagyában debütált, majd mások mellett a Nem ér a nevem, A gyilkos a házban van, a Hideg napok, a Hangyaboly című produkciókban láthatta a közönség.

Emlékezetes alakítást nyújtott a Menekülés a börtönbe, a Rettenetes szülők, a Földnélküli János és a Pá, drágám! című tv-játékokban is.

A Nem ér a nevem című filmben énekelt is:

 

 

Magánélete

Első férje Bán Frigyes Kossuth-díjas filmrendező, második férje a Kossuth-díjas Gábor Miklós volt, akivel 1957-től a színész 1998-as haláláig éltek együtt. Gyermekük nem született, de így is teljes életet éltek. Halhatatlan szerelme elvesztése a legnagyobb törést okozta az életében.

Az utolsó interjú 2017-ben (forrás: acnews.hu)

Vass Éva férje halála után ápolta és őrizte egy jelentős irodalmi, egész pontosan egy szépirodalmi hagyatékot, az írónak is kiváló Gábor Miklós szellemi örökségét.
2000-ben, férje halála után két évvel megalapította a Gábor Miklós-díjat. Az elismerést Shakespeare-szerepben kiváló teljesítményt nyújtó színésznek ítéli oda a szakmai kuratórium, amelyet 2017 óta Ascher Tamás rendező vezet, a tagjai közé tartozik Meczner János rendező, Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító, Spiró György író és Stuber Andrea színikritikus.

Vass Éva kétszer kapta meg a Jászai Mari-díjat 1958-ban és 1963-ban. Az Érdemes művész címmel 1983-ban tüntették ki, míg 1988-ban Kiváló művész lett.
Utolsó interjúját 2017-ben az acnews.hu portálnak adta, melyben elkeseredett hangon szólt:

„Nem akarok sokáig élni, nagyon sok a fájdalmam. Miklós elvesztése… az tett tönkre. 1998-ban halt meg, utána én kórházba kerültem és teljesen összeomlottam! Akkor már nem tudtam lábra állni sem, azóta pedig nincs semmi, ami érdekelne. Miklós nélkül nekem nincs életem! Fáraszt. Nem kell. Nincsenek vágyaim, kivéve az egyetlen – ami a színpad lenne – de azt meg nem bírom csinálni.”

 

Búcsúzás

Volt egy korszak Magyarországon, amikor ragyogó filmek születtek és kiváló színészek és színésznők játszották a szerepeket. Azonban az akkori generáció életéből kimaradt egy nagyon fontos periódus. Sem a férfiak, de főként a nők nem lehettek sztárok, még akkor sem, ha minden adottságuk meg is lett volna hozzá. A szocializmus nem tűrte az ilyesmit. Nem illet bele a szocialista ember csalóka eszményképébe.
Ettől függetlenül sokukat soha nem felejti el a magyar filmeket kedvelők népes tábora.

Vass Éva felejthetetlen marad.

Isten nyugosztalja!

Megosztás: