A fehér gólyák többsége a szokásos időben, augusztus 20. tájékán hagyta el a Dél-Alföldet, a hónap végéig pedig valamennyien útra keltek. Ha látunk is még néhány példányt, azok minden bizonnyal késői kelésből származó, vagy beteg egyedek. Füsti, molnár- és partifecskékkel azonban még szeptember közepén is szép számban találkozhatunk, de ők is fogyatkoznak.
Az énekesmadarak közül a kis őrgébicsek már augusztus végén elmentek. Szeptember 10-ig a vonuló nádiposzáták és az erdőkben élő poszáták nagy része szintén útra kelt.
A vízimadarak jellemzően a nagyobb folyók és tavak körül csoportosultak. A nálunk költő récefélék még nem vonultak el, az északi fajok közül viszont minimális számban érkeztek már csörgő récék.
A ragadozó madarak közül a kék vércsék gyülekeznek már a megszokott helyeiken. A hamvas rétihéják nagy része elment, s útra keltek a kígyászölyvek is. Utóbbiak közül a szárazság miatt idén jóval kevesebbet láttunk a pusztákon. Az északi ragadozó madár fajok közül itt van már a halászsasok jelentős része, ők augusztusban érkeztek. Ha szép, hosszú ősz lesz, akkor egészen novemberig maradnak. Csak akkor indulnak el a déli tájakra, amikor már nem tudnak a vízből táplálékot szerezni.
A partimadarak vonulása most nehezen figyelhető meg, mert a puszták kiszáradtak, nincsenek sekély vízállások, legfeljebb csak a bányatavak és a halastavak vizében tudnak táplálkozni. A nálunk költő bíbicek többsége még nem kelt útra. Megérkeztek az első havasi lilék, s a halastavaknál a lecsapolt tómedreknél feltűntek az első havasi partfutók.
A gyurgyalagok vonulása lassan a végéhez érkezik. Az elmúlt időszakban napi rendszerességgel találkozhattunk csapataikkal. A pusztákon sétálva már messziről hallhattuk jellegzetes hangjukat. Viszonylag rövidebb itt tartózkodásuk alatt repülő rovarokat zsákmányoltak, amelyeket valamilyen leshelyről, például ágról vagy villanydrótról szemeltek ki, és röptükben fogták el. A gyurgyalagok étlapján méhek és darazsak is szerepelnek, ezért méhészmadár néven is emlegetik őket.
Forrás: KMNP
