(A régi ismeretségünkre való tekintettel tegeződünk.)
– Nyilván egy óvónő szépen rajzol; onnan már csak egy ugrás a fényképezés.
– Mindig is szerettem nézegetni a képeket, a családi albumokat – alapvetően érdeklődöm az emberek iránt. Először édesapám Zenitjével, később egy Ricoh géppel fotóztam a család eseményeit, majd a gyermekeimet, de a digitális technika megjelenése előtt ez még egy nagyon költséges hobbi volt.
– Ma pedig a szenvedélyedet kvázi professzionális szintre emelted.
– Azért ez túlzás… Mindehhez arra volt szükség, hogy nyolc évvel ezelőtt belépjek a Márvány Fotóműhelybe, ahol egy nagyon jó, segítőkész közösségbe csöppentem. Később az esélytelenek nyugalmával beneveztem a 2015-ös Csak tiszta forrásból című pályázatra. És… nem akartam elhinni, az egyik felvételem különdíjas lett.
Még abban az esztendőben, a székesfehérvári Országos Miniatűr Fotópályázaton (7 x 10 centis képekkel lehetett nevezni – S. T.) három kópiámból kettőt kiállítottak. Ezek a sikerek motiváltak tovább ezen az úton. Ennek érdekében tanfolyamokat végeztem, fotós táborokba, kirándulásokra járok, folyamatosan képzem magam.
– Van egy zsák eredményed. Melyiket emelnéd ki?
– Rendszeresen pályázok, és több kiállított képem mellett nagyon örültem a 2019-ben, Baján megrendezett II. Délvidék Fotópályázaton elért 1. helyezésnek papíralapú, monokróm kategóriában.
– Kit/mit ábrázol ez a kép?
– Debóra a kép címe, egy régmúlt időt idéző portré, archaikus technikával, cianotípia eljárással készült. A XXV. Alföldi Fotószalonon, szintén ezzel a technikával négy képem lett különdíjas.
– És akkor 2020-ban belehúztál.
– Igen, tavaly óta több nemzetközi pályázaton is részt veszek, és majdnem minden alkalommal elfogadják a fotóimat.
– Egy jó hónapja a FIAP (Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség) fogadta el a képeidet. Erről akkor azért nem tudtunk beszélgetni, mert épp indultatok nyaralni… és alig, hogy hazajöttetek, egy újabb sikert osztottál meg a Facebook-oldaladon.
– Ezúttal egy indiai pályázatra jelentkeztem, ahol három képemet választották ki. Ennek azért is örülök, mert több ezren neveztek a nagyvilágból – Magyarországról csak igen kevesen. Viszont vastagon aláhúzom, mindez nem jöhetett volna létre, ha nem állna mögöttem a klubom.
Hölgy tulipánnal, modell: Szalainé Dúl Renáta – Fotó: Mazán Erzsébet