A lelke mélyén a függő pontosan tudja, mi a helyzet vele

2020. augusztus 29. 14:49 | behir

Azért nehéz egy szenvedélybeteget rádöbbenteni a saját addikciójára, mert egy függőség nemcsak szenvedést okoz, hanem el is veszi a szenvedést – hangsúlyozta Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus a HVG Extra Pszichológia Szalon vendégeként.

„A különböző függőségek hátterében nagyon hasonló tényezők húzódhatnak meg, és sokszor csak esetlegességeken múlik, hogy kinél milyen addikció alakul ki” – szögezte le bevezetőjében Kapitány-Fövény Máté. Bár a függőségeket alapvetően két nagy csoportra lehet osztani, úgy mint szerhasználati (alkohol, gyógyszer, ópiátok, illegális drogok stb.), illetve viselkedési addikciók (szerencsejáték-, munka-, testedzés-, szex-, pornó-, internet- stb.), a lényeg minden esetben a kontrollvesztésen van – hangsúlyozta a kerekasztal ezúttal is képernyők előtt összegyűlt közönsége számára.

Más kérdés, tette hozzá a szakember, hogy bár a kétféle függőség szakmai szempontból – és akár kimenetel tekintetében is – egyenértékű, ráadásul manapság viharos gyorsasággal terjednek a viselkedési addikciók, a szakambulanciákon elsősorban a szerhasználók jelennek meg. „Őket ugyanis a környezet hamarabb észreveszi, a társadalom pedig jobban stigmatizálja”. Ez utóbbi különösen sújtja azokat, akiknek a szenvedélybetegsége gazdasági szempontból is nagyobb terhet jelent a környezet számára, mint az alkohol- vagy droghasználat.

Elfogadóbbá válunk, de vajon jó ez?

Paradox módon vannak függőségek, mint a munka,-vagy testedzés addikció, amelyeket a társadalom kifejezetten támogat, az internetfüggőség pedig e tekintetben határeset Kapitány-Fövény szerint. A világ ugyanis „az online tér felé nyom”, és minél inkább ide zárkóznak az emberek, annál kevésbé számít ez a viselkedés kórosnak.

Arról nem is beszélve, hívta fel a figyelmet a szakember, hogy a karantén idején a társadalom és maguk a szakemberek is elfogadóbbá váltak bizonyos, korábban addiktívnak tartott viselkedési formákkal szemben. A kisebbik rossz elvét szem előtt tartva például Ray Chambers, a WHO amerikai nagykövete is arra buzdította az embereket, hogy a fertőzések megelőzése érdekében maradjanak otthon, és inkább játsszanak videójátékokkal.

Tény, hogy nem könnyű a bezártság elviselése, hiszen „ez a lecsendesülés olyan volt az emberiség számára, mint amikor az autópályáról letérve 130-ról hirtelen 50 km/h-ra kell lassítani”. Ezt a sebességcsökkenést sokaknak nehéz elviselni, nem véletlen, hogy ilyenkor megnő az önstimuláció igénye. Erre utal Kapitány-Fövény Máté szerint, hogy a karantén bevezetése után egyaránt 60-70 százalékkal emelkedett az online pornó- és videójáték-oldalak látogatottsága.

A függőségekkel küzdők közül egyébként volt, akinek kapóra jött a járvány, másnak kifejezetten katasztrófa volt – idézte fel a szakember. A szerencsejáték-függőknek például úgy tűnhetett, mintha „a világ egyetlen zárt addiktológiai osztállyá vált volna” (hiszen nem lehetett online sportfogadásokat kötni), míg mondjuk egy alkoholbeteg még rosszabb helyzetbe került az otthoni magányban és bezártságban.

 

Félresiklott öngyógyítás

A beszélgetés közben feltett kérdések közül több is foglalkozott azzal, hogyan lehet rádöbbenteni valakit arra, hogy függő. Ennek kapcsán a szakember emlékeztetett arra, hogy ez azért igen nehéz, mert egy függőség nemcsak szenvedést okoz, hanem el is veszi a szenvedést. Egy alkoholbeteg például "öngyógyít" az ivással, mivel valamiféle problémájára, szenvedésére keres általa enyhülést.

Ezért is fordulhat elő, hogy a függők 90 százaléka (!) magától nem keres szakmai segítséget. Pedig „a lelke mélyén egy szenvedélybeteg pontosan tudja, mi a helyzet vele, azért hazudozik a környezetének és saját magának is, mert tudja, érzi, hogy problémája van.”

A segítséget sokszor az jelentheti, ha az addikcióra felfigyelő családtag maga megy el egy terápiás csoportba, vagy együtt keresnek segítséget, mert ezzel le lehet venni a teher egy részét az érintettről. De ha ez nem megy, akkor legalább beszélni kell a függőségről. „Sok közegben, főleg a munkahelyeken, tabutéma az addikció, pedig a nagy változásokhoz az kellene, hogy legalább nyíltan tudjunk beszélni róla.”

Forrás: hvg.hu

További programok »

Életmód

FEL