Éppen azon gondolkoztam, hogy melyik, a Munkácsy Mihály Múzeum új állandó kiállításának természettudományi tárlatán is szereplő, őshonos fajról írjam a következő cikket, amikor...
Érkezett egy megkeresés, hogy barátaink találtak egy kisteknőst az egyik nagyáruház parkolójában. Meglepődtem, és mindjárt arra gondoltam, hogy a házi kedvencet valaki ott „felejtette” vagy megszökött. Azonban kiderült, hogy őkelme egy idehaza őshonos mocsári teknős kölyök. No, de ilyenkor kisteknős?
Érdemes tudni, hogy a kisteknősök nagy része augusztus-szeptemberben kel ki, és a túlélés érdekében sürgősen a legközelebbi víz felé igyekszik. Azonban vannak kivételek! Ha nem elég forró a nyár, vagy hamar fordul hűvösre az idő szeptemberben, vagy esetleg túl későn rakta le az anya a tojásokat, akkor a kicsik a tojásban vészelik át a telet, és csak tavasszal bújnak ki, ha már kellően meleg az idő.
Ezért fordulhat elő, hogy tavak, holtágak környékén most is (tavasszal vagy nyár elején) rábukkanhatunk aprócska páncélosokra. Azonban semmiképpen se vigyük haza, mert védett faj! Sőt, alapvetően megmenteni sem kell, az ösztönük általában jól működik, és elviszi őket a vízhez. Túlélési esélyeiket azonban javíthatjuk, ha mi visszük el a legközelebbi természetes vizes élőhelyre, ugyanis életük azonnal egy hosszú, veszélyes meneteléssel kezdődik, amely sokuk számára hamar véget is érhet.
A Knyihár család is egy ilyen kis kósza teknősgyereket talált a parkolóban, és ösztönösen hazavitték, hiszen nem is tudták milyen fajról van szó. Amikor megbeszéltük, hogy szabadon kell engedni, akkor Knyihár Eszter és Janka (4 és 2 évesek), anyukájukkal – Nikivel, örömmel elvitték az Élővíz-csatorna partjára, és visszaengedték az ő természetes közegébe. És a kisteknős „putty”, örömmel ugrott fejest abba a világba, ahová tartozik. Knyihár apuka – Balázs mindent dokumentált és szeretettel osztották meg velünk ezt a nagyszerű élményt néhány fotó segítségével.
A mocsári teknősről Önök többet is megtudhatnak a múzeum kiállításában, ahová reméljük, mielőbb ellátogatnak. Bevezetésnek íme, néhány tudnivaló a fajról.
A mocsári teknős (Emys orbicularis) hazánkban, sőt az egész Kárpát-medencében az egyetlen őshonos teknősfaj. Kedveli a sekély, iszapos síkvidéki állóvizeket. Nagyon jól úszik, a körömben végződő lábujjai közötti úszóhártyáknak köszönhetően. Telelni az iszapba vagy a parti fövenybe ássa be magát, vagy ha erre nincs mód, a jégpáncél alatt kerül nyugalmi állapotba.
Az időjárástól függően március-áprilisban bújik elő. Nyári, napsütéses időszakban szeret a vízből kiálló tuskókon, köveken pihenni. Alapvetően ragadozónak lehet tekinteni. Mindenféle állati eredetű táplálékot elfogyaszt, amit meg tud fogni, de a növényi tápláléknak is nagy szerepe van az étrendjében. Többnyire vízi gerincteleneket, halakat, kétéltűlárvákat, gőtéket és békákat fogyaszt.
Ez a faj valamikor rendkívül gyakori volt a vizek járta Alföldünkön, mára azonban nagyon megfogyatkozott ezeknek a helyeknek a száma. Sokan úgy gondolják, hogy a vizes élőhelyek védelmével a mocsári teknős védelme is megoldott. A kétéltűekkel ellentétben, melyek petéiket a vízbe rakják, a mocsári teknős a víztől távol, a szárazföldön helyezi el tojásait. Az alkalmas tojásrakó helyek viszont már nem tartoznak a védett vizes élőhelyekhez, gyakran szántóföldi művelés alatt állnak vagy egyéb emberi létesítmény foglalja el őket.
A csatornák néhány évente végrehajtott „vízügyi karbantartása", növényzetük kiirtása, a partszegélyek kikotrása tovább ronthatja a faj helyzetét.
Mint minden kétéltű és hüllő, Magyarországon ez a faj is védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft.
